Angyal Istvánné, a Viktória Integrált Szociális Intézmény Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye intézményvezetője a szociális munka napja alkalmából Pro Caritate díjat vehetett át a Belügyminisztérium márványtermében rendezett november 13-i ünnepségen.
Angyal Istvánné, vagy ahogy az általa vezetett intézményben mindenki szólítja, Tünde, így elevenítette fel szakmai pályafutásának történetét:
„2001 szeptemberében kerültem a hodászi intézménybe, nem mint szakdolgozó, hanem mint az intézményi költségvetésért felelős közgazdász. Évekkel később, 2008-ban érkezett egy új igazgató, aki teljesen átformálta az akkori működési szemléletet. Úgy gondolta, ha nem vonja be a könyvelőjét az intézményi munkába, a lakók mindennapi életébe, és nem viszi magával a szakmai konferenciákra, akkor a valós helyzet helyett csak egy rideg számszaki megközelítést fog kapni az intézményről. Addig csak az intézmény ügyeinek pénzügyi vonatkozásait figyeltem, hol és hogyan lehet spórolni a kiadásokon, mi mennyibe kerül. Az új igazgató érkezését követően pedig már az foglalkoztatott, hogy a gondozottaknak mi mindenre lenne szükségük, hogy jól érezzék magukat, hogy szeressenek nálunk élni. Már olyannyira nem csak a számok világában éltem, hogy megszereztem a szociális munkás diplomát, és »szektoron belül« pályát módosítottam. 2013-tól intézményvezetőként, 2016-tól az integrált intézmény vezetőjeként tevékenykedem. A közgazdászi, pénzügyi irányultságom teljesen átalakult a szociális gondoskodás irányába. De azért a költségvetésünket sorról sorra ismerem, és elmondhatom, hogy rentábilisan működtetjük az intézményt.”
A Viktória Integrált Szociális Intézmény Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyében alapszolgáltatást és bentlakásos ellátást nyújtanak fogyatékossággal élőknek, idős demens ellátottaknak, szenvedélybetegeknek, valamint a mándoki telephelyükön fogyatékossággal és halmozott fogyatékossággal élő gyerekeknek és felnőtteknek. Öt helyen működtetnek támogatott lakhatást. Összesen háromszáz dolgozó gondoskodik 572 ellátottról.
Egy ekkora intézmény sikeres működtetése valóban elismerést érdemel. Tünde azt mondja, mégis meglepte a megtiszteltetés, amit úgy érez, minden kollégájával együtt kapott, akiket nagyon szeretnek az ellátottak, ami nem is csoda, hiszen szívvel-lélekkel végzik a munkájukat.
„Amikor végigmegyek a szobákon vagy az udvaron, mindenkitől kapok egy kedves gesztust, amit egy mosollyal, egy simogatással viszonzok. Nemcsak megszokásból mondom, mi valóban úgy élünk, mint egy nagy család. A családi élet minden összetartozásával és melegével.”
Kertész Viktória
kommunikációs referens