Az egészségügy és a szociális ellátórendszer, a kultúra és a közösségi létezés különös szerepet kap Nemes Zita életében, aki a szociális munka napja alkalmából szakmai tevékenységéért miniszteri elismerő oklevelet vett át a Belügyminisztérium márványtermében Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkártól. A Somogy Megyei Gondviselés Szociális Otthon intézményvezetője régóta vallja a Wass Albert-i gondolatot: „Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked: emberi módon élni.”
Nem véletlenül dolgozunk, szolgálunk ott, ahol éppen vagyunk. Önt mi inspirálta arra, hogy a szociális ellátórendszerben keresse kenyerét? Ott, ahol általában életük alkonyán lévők vágyják a jó szót, a megértést, az elfogadást, a szeretetet.
– A szociális otthonokban, így az intézményünkben is a holisztikus szemlélet van jelen. Nem elég a testet gyógyítani, hanem az egész embert kell látni, annak teljes aspektusát, mentális, érzelmi, szociális állapotát, társadalmi helyzetét. Az általunk végzett ellátás komplex tevékenység, melynek alanya az ember, aki egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Ezt a csodát egyébként kisgyermekként a saját családomban fedeztem fel; tanúja lehettem nagyszüleim öregedésének, sőt az apai nagymamámat halála pillanatáig elkísérhettem, mivel a segesdi szociális otthonban szenderült át az öröklétbe.
Számos telephely tartozik a segesdi anyaintézményhez, kiterjedt munkatársi gárda tevékenységét szervezi-felügyeli. Korábban, hosszú éveken át, igazgatóhelyettesként is szinte a vállán vitte az intézményt. Most pedig újra egyetemre jár. Honnan e bámulatos erő?
– Fontos számomra a folyamatos tanulás, képzéseken való részvétel. Igyekszem a megszerzett tudást a munkámban kamatoztatni, és annak egy-egy szeletét a munkatársaknak átadni. Jelenleg mentálhigiénés szakember képzésre járok, mely által szeretnék igazán jó segítővé válni. Szeretnék még több lenni, még többet tenni másokért, a ránk bízottakért, s úgy érzem, az égiek is pártfogolják és megáldják igyekezetemet.
Különböző kulturális-művészeti események helyszínévé vált a szociális otthon és a művelődési ház. Elég, ha a Koltai Róbert és Szirtes Balázs főszereplésével bemutatott Batang felé című, a demenciára fókuszáló, megrázó darabra emlékeztetek, amelyen sok munkatársa is részt vett. Miben segít egy-egy ilyen jellegű produkció?
– Egyrészt kikapcsolódást jelent egy színdarab megtekintése, másrészt az említett előadás a szakmai munkánkhoz is kapcsolódik. A demenciás betegek száma emelkedik, és ez a tendencia az otthonunkban is érezhető. A darab jól szemléltette az ilyen betegséggel küzdők jellemzőit és a környezettel való kapcsolatuk nehézségeit, melyekkel a kollégák naponta szembesülnek és azt igyekszenek megoldani. Nagyon tetszett a munkatársaknak, hogy az előadás végén a művészekkel és a rendezővel, Gaál Ildikóval még lehetőség volt beszélgetni, ugyanis kíváncsiak voltak a nézők véleményére; leginkább arra, mennyire volt hiteles az alakításuk.
A rendszeres vallásgyakorlás is segíti a lelki egészség megőrzését, amellyel élnek is az otthonban élők…
– Az ellátottak és az intézmény életében valóban fontos a vallás. A telephelyekre rendszeresen látogatnak a helyi plébánosok, lelkészek. Lakóink hetente szentmisén vehetnek részt, de emellett az ünnepeken, programokon is jelen vannak az egyházi személyek. Terápiás kollégáink pedig bibliaórákat is tartanak a lakóknak.
Az elismerés inspiráció is egyben. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Jelenleg nagy lelkesedéssel készülünk a „Generációk Kulturális Fesztiváljára”, ahol találkoznak egymással a gyerekek, felnőttek és idősek. Fontos küldetésem az integráció támogatása, és ezért igyekszünk tenni. Egy-egy ilyen típusú rendezvény is ezt szolgálja.
Lőrincz Sándor
Somogy Megyei Kirendeltség