Várpalotán működik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában az 1. számú lakásotthon, amely tizenkét gyermek elhelyezésére alkalmas. A lakásotthonban élő fiatalok megsegítésére pszichológus végzettségű munkatárs foglalkoztatása szükséges. Az otthonban tett fenntartói látogatás alkalmával Simon Judit pszichológus kolléganő elmondta, hogy a gyermekekkel nyáron kezdte meg az egyéni munka mellett a csoportos foglalkozásokat.
Tapasztalatai szerint jó hatással voltak ezek az alkalmak a gyermekek kapcsolatteremtő képességeire, kommunikációs készségeik fejlesztésére. Az eddigi tréningeket a lakásotthon kertjében tudták megoldani, de az ősz beköszöntével erre nem volt lehetőségük. A Veszprém Megyei Kirendeltség igazgatója, Horváthné Szabó Andrea megkeresésére a várpalotai polgármester asszony, aki a fiatalok megsegítése érdekében azonnal válaszolt, a nőegylet újonnan felújított klubhelyiségét ajánlotta fel térítésmentesen, ahol havonta egyszer péntek délután találkozhatnak a gyermekek a pszichológussal és folytathatják a csoportos munkát.
Az első tréning után megkérdeztük Simon Judit pszichológust a tapasztalatairól, élményeiről.
Milyen szempontok szerint tervezted meg a tréninget?
– Az első tréning megtervezésénél fontos szempont volt számomra, hogy ezeknél a fiataloknál több különböző „problémával” kell szembenéznünk. Mindenképpen az ő adottságaikhoz szerettem volna megtervezni a foglalkozást, ezért többek között rugalmasan kezeltem a szüneteket, a spontán kialakuló játékokat és interakciókat, több ízben megállítottam a foglalkozás menetét és beszélgettünk a felmerült témáról.
Mesélj arról, hogy alakul egy ilyen segítő foglalkozás?
– A délutánt egy mesével kezdtem, Boldizsár Ildikó meseterápiás könyvéből A fák titkos szíve című mesét olvastam fel, majd együtt próbáltunk befejezést találni a történethez. Különböző csoportos foglalkozásokkal próbáltam újra energetizálni őket, illetve több bizalomjátékkal is próbáltam a csoportba vetett hitüket és bizalmukat erősíteni. A Szociogram nevű játék során kijelöltem egy helyet a terem közepén, és arra kértem őket, helyezkedjenek el a térben aszerint, hogy mennyire érzik magukat a csoport részének. Több kommunikációs játék segítségével beszéltünk a jövőjükről, ki hogy képzeli el magát öt-tíz-húsz év múlva.
Milyen tapasztalataid voltak, melyeket szívesen megosztanál velünk?
– A gyermekek nagyon örültek, hogy ilyen körülmények között találkozhatunk, illetve személy szerint én is nagyon élveztem a tréninget, sok új ötlettel tértem haza, hogy mi mindent fogunk tudni még csinálni ezeken a közös délutánokon a jövőben. Bízom benne, hogy a folyamatos, kiszámítható találkozásaink hosszútávon fejleszteni tudják majd a gyerekek érzelmi intelligenciáját, testtudatát, önbizalmát, érzelemszabályozását.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Campanari-Talabér Márta polgármester asszonynak a segítő együttműködését a gyermekek és a pszichológus kolléga és a kirendeltség nevében. Tervezzük, hogy ezt a pszichológiai módszert más lakásotthonokban is alkalmazzuk.
Albert Alex társadalmi kapcsolatokért felelős referens
SZGYF-Veszprém Megyei Kirendeltsége