Ma a demencia világszerte az egyik legfőbb oka annak, hogy az idős emberek gondozásra szorulnak. A betegség folyamatos és komoly kihívások elé állítja a hazai ellátórendszert is, ezen belül pedig az intézményeinkben dolgozó gondozó kollégáinkat. Ezért a közelmúltban minősített továbbképzésen vehetettek részt a demens betegek ápolását végző munkatársaink. A továbbképzés elméleti és gyakorlati ismeretekkel, valamint stratégiákkal is szolgált. A képzésen öt alkalommal, személyes kontaktot igénylő szakmai műhely formájában lehetett részt venni.
„Egy félig homályos kavargó ködben vagy. Miközben utadat keresve bolyongsz, a hely ismerősnek tűnik, mégsem tudod, hol vagy, nem tudod, hogy nyár van-e vagy tél, nappal van-e vagy éjszaka. Olykor egy kicsit kitisztul, és néhány dolgot világosabban látsz, de ahogy próbálod meghatározni az irányt, valami nyomasztó tompaság, nehézkesség áraszt el, amit felismerni véltél, elillan, és újra összezavarodik minden. Miközben küszködsz a köddel, úgy tűnik, hogy különféle emberek mennek el melletted, akik furcsa alakoknak tűnnek. Valami felé haladnak célirányosan, de számodra nem érthetően. Időnként beszédfoszlányokat kapsz el, és az a benyomásod, hogy rólad beszélnek. Az az élményed, hogy elvesztél örökre, és elpusztul minden.”
Idézet Tom Kitwood A demencia újragondolva, újralátogatva – Az ember az első
(Dementia Reconsidered Revisited: The person still comes first) című könyvéből (1997.)
Fotó: Pixabay
A Nemzetközi Alzheimer Társaság (ADI) adatai szerint 47,7 millió ember él demenciával világszerte, ez a szám azonban húszévente csaknem megduplázódik, így 2050-re elérheti a százharminc millió főt. Becslések szerint évente 9,9 millióan betegszenek meg, ami 3,2 másodpercenként jelent egy új esetet. A hatvanöt évesek egy százaléka él demenciával, a szám ötévente duplázódik, a nyolcvanöt év felettieknél az arány harminc-ötven százalék.
Mára a demencia világszerte az egyik legfőbb oka annak, hogy az idős emberek gondozásra szorulnak. A betegség folyamatos és komoly kihívások elé állítja a hazai ellátórendszert is, ezen belül pedig az intézményekben dolgozó gondozó kollégáinkat. Úgy gondoljuk, hogy egy helyzetet, jelen esetben a betegséget úgy tudjuk adekvát módon kezelni, ha minél több ismeretünk van magáról a betegségről, a betegséget kísérő, számos módon jelentkező viselkedés- és személyiségváltozásról, a kognitív, fizikai- és szellemi hanyatlás tüneteiről, valamint azokról a gondozói stratégiákról, amelyekkel meg tudjuk könnyíteni a demenciával élő ellátott és a gondozószemélyzet mindennapjait is.
Minősített továbbképzésünket tehát úgy építettük fel, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket, stratégiákat egyaránt adjon át a résztvevő kollégáink részére. A képzés öt alkalomból állt és személyes kontaktot igénylő szakmai műhely formájában bonyolítottuk le, többek között az alábbi főbb témaköröket jártuk körbe.
Mi a demencia?
Kvízjáték a demenciáról. Elméleti ismeretek átadása a betegségről, szakaszairól, jellemző tüneteiről. A gyakoribbnak mondható demenciák típusai, a szakaszok jellemző tünetei.
A depresszió és a demencia kapcsolata
A depresszió kialakulásának háttértényezői. A depresszió tünetei. Általános terápiás szempontok. A depresszió és a demencia neurológiai betegségekben.
„A demenciabarát” intézményi környezet kialakítása
A személyközpontú fizikai környezet ismérvei. Közösségi terek, lakószobák, világítás, biztonságos talaj, lépcső, külső-belső terek, zárak, fűtőtestek, folyosók, textúrák alkalmazása.
A demenciával élő ellátottak foglalkoztatási lehetőségei és adekvát kommunikáció alkalmazása
A demencia súlyosságának szintjétől függően személyközpontú gondozás alapelvei, a betegség egyes szakaszaiban érvényes irányelvek.
Jó gyakorlatok megismerése a demensellátásban
Testi és lelki stimulálás a demenciával élők esetében, érzékelés, önreflexió, terápiás lehetőségek, a zene mint terápiás eszköz.
Demenciával élő betegek ellátásának sajátosságai, az ellátás szintjei
A képzés mindvégig oldott, az egyik résztvevő kollégánk szavait idézve „családias hangulatú” volt, amely során ennek az igen érzékeny témakörnek a nehéz, olykor talán száraz elméleti, és a gyakorlatiasabb oldalát is sikerült részletesen megtárgyalni.
A találkozások alkalmával lehetőség volt átadni egymásnak a gyakorlati tapasztalatokat, jó gyakorlatokat, amikor szükség volt rá ventilálni, megismerni egymást, illetve mi képzők még mélyebb belátást nyerhettünk kollégáink történeteiből a mindennapi küzdelmeikbe, alázatos és kitartó munkásságukba. A szakmai műhelyt vezető képzők: Szeibert Erzsébet ellátottjogi referens, szociálgerontológus és Bagossy-Sztán Enikő, ellátottjogi referens, szociálgerontológus.
Szeibert Erzsébet ellátottjogi referens
Esélyteremtési Főosztály Ellátottjogi és Gyermekjogi Osztály