Nagy örömünkre szolgál, hogy Tóth Elemérné Éva néni, egykori pedagógus kollégánk 2021. június 7-én, korábbi kimagasló nevelői, oktatói tevékenységéért, Németh László díjat vehetett át a Vigadóban Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úrtól. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a díj 30 éves fennállása alatt harmadszor részesülhet benne a GYERI dolgozója.
Ez a kitüntetés azért is különleges, mert a GYERI egykori ellátottjai terjesztették elő elismerésre Éva nénit, aki nem tett mást munkássága alatt, mint szeretettel és elhivatottsággal nevelt. A következő sorokban olvasható az egykori ellátottak felterjesztése, eredeti tartalommal, melyből egy kicsit mi magunk is megismerhetjük, hogy milyen ember Éva néni, milyennek látták őt a mára már felnőtt „gyerekek”.
„Tisztelt Kuratórium!
Szeretném Önöket meghívni egy kis időutazásra, amely kalandozás egy mesés világba, a Fóti Károlyi kastélyba, azon belül annak csodás parkjába vezet minket. A 63 éve létrehozott Gyermekváros, amely több száz kisgyermek otthonává vált, mint a mesében „egyszer volt” és létezik ma is, bár a szépségét kissé megkoptatta az idő, és jelenleg más pedagógiai rendszerben működik, de a varázsát még mindig őrzi.
A külvilágot kizáró falakon belül egy mesés élettér kínált ideális helyszínt a nevelkedésünkhöz. Az idekerült gyermekek magukkal hozva addigi életük sok-sok terhét, szerető otthonra találtak a Gyermekvárosban. A lelkileg, esetenként halmozottan sérült, nehéz helyzetben lévő gyermekek nevelése, gondozása speciális pedagógiai munkát igényelt. Dr. Barna Lajos „ a mi igazgató bácsink” egyedi szempontok alapján, alapos válogatást követően döntött a megfelelő szakemberek személyéről. Így került az intézménybe 1959. szeptemberében Tóth Elemérné Éva néni, és férje Tóth Elemér Elemér papa (szintén pedagógus). A mai napig tartó tiszteleten, szereteten, köszöneten alapuló kapcsolat ekkor kezdődött. Én, és az évek alatt több száz növendék napról-napra, évről-évre megtapasztaltuk Éva néni csodálatos, szinte „anyainak” mondható szeretetét. Az itt dolgozó pedagógusoknak valóban „szülőpótló” szerepet kellett betölteniük… nem csak azért mert reggeltől estig, éjjel nappal és hétvégén, valamint ünnepnapokon felügyeltek minket, hanem azért is mert a növendékek jelentős részének nem voltak, vagy nem voltak alkalmasak a szülei a nevelésre. Az a lelki teher ami rátelepedett egyik-másik gyermekre, ami érzést Éva néninek szemfüles pedagógusként meg kellett fejteni, és egyénenként más-más módszerekkel elcsitítani, orvosolni. Az Ő figyelmes, bölcs, céltudatos pedagógiai eszközei szinte mindig pozitív eredményhez vezettek. Szerettük Benne, hogy megfontolt, halk szavú, határozott elvárásokkal bíró, ugyanakkor áradt belőle a szeretet, a megértés és a kedvesség. Képzett varrónőként ízlésesen, szolid eleganciával öltözködött, hibátlan külső megjelenés jellemezte. Az általános iskolából, ahol évekig tanított minket tovább tanulva a középiskolában Ő lett a nevelőnk, ami azt jelentette ,hogy a napi iskolai munka után a másnapi felkészülést segítette, felügyelte. Az életünk egyéb területén is számíthattunk Rá, átérezve a problémáinkat, megértésre találva fordulhattunk Hozzá érzelmi, egészségügyi de akár divat, frizura tanácsok tekintetében is. Ami a legnagyobb, és legmegnyugtatóbb lehetőség volt, hogy egyenes út vezetett Hozzá, az ízlésesen berendezett, meghitt hangulatot árasztó szolgálati lakásába, a nap 24 órájában. Aki esetleg egy bensőséges, személyes hangvételű beszélgetésre vágyott, annak mindig nyitva állt az ajtaja!...és ha már az ajtókról beszélünk, természetesen jelképesen, számtalan „ajtót” nyitott meg előttünk, ami a tudásszerzés ezernyi lehetőségét kínálta a nagybetűs ÉLETRE való felkészülés érdekében. A mag, amit akkor a sok-sok együtt töltött év során elültetett , boldogan, és elégedetten nyugtázhatom, hogy nem volt hiábavaló, szépen szárba szökött. A kezei közül kikerült több száz növendék, kevés kivétellel magasan képzett, dolgos, becsületes emberré lett, akik családot alapítva az azóta eltelt hosszú évek során hasznát veszik annak a tudásnak, törődésnek, szeretetnek amit Éva nénitől kaptak, kaptunk. Példamutató szakmai elhivatottsága sokunkat késztetett továbbtanulásra. A Gyermekfelügyelői Szakközépiskola elvégzése után szinte mindenki tovább tanult, vagyis belőlünk is pedagógus lett. Ahogy teltek az évek az emlékek őrzésén kívül, a lehetőségét kerestük annak, hogy miképpen köszönjük meg Neki azt a felbecsülhetetlen értéket, amit szeretetnek, odaadásnak magas színvonalú pedagógiai munkának neveznek, amelynek egy életen át élvezhetjük a gyümölcsét. Tanulmányainkat befejezve, az intézetből kikerülve a már több mint 50 éve szűnni nem akaró ragaszkodásunk még a mai napig is tart, ami egy hálán alapuló barátsággá alakult. Számtalanszor rendeztünk kirándulásokat, találkozókat, még külföldre is, ahová mindig nagy szeretettel velünk tartott Éva néni is. A Gyermekváros évfordulóján minden alkalommal meglátogatjuk Őt szolgálati lakásában, mint egy jó „édesanyát”, aki finomságokkal vár minket, a „ lányait, gyermekeit”…Bár az Ő élete a férje, a mi „Papánk” elvesztésével megváltozott, de a két fia, menyei, 7 unokája, és 6 dédunokája szeretettel veszik körül a mindennapokban. Mi is számtalanszor érdeklődünk telefonon a hogylétéről, sőt a 90 éves születésnapján, ami a járvány miatt sajátos ünnepléssel zajlott, egy szép virág becsempészését követően, egy „telefonos szeretetláncot” szerveztünk, az ország minden részéből, így érezhette, hogy azon a napon „együtt vagyunk” Vele. Majd a születésnap másnapján eljuttattuk Neki azt 136 üdvözletet, amit a közösségi oldalakon sok szeretettel írtak a volt növendékei. Ezek a hálás, figyelmes megnyilvánulások is azt mutatják, hogy ennek a ragaszkodásnak soha nem lesz vége, amíg csak élünk!
Az a pedagógus, aki az esküje szellemében végezte a munkáját egy életen át, aki szárnyakat adott a „ szárnyaszegett” kismadaraknak, és megtanította Őket repülni, szárnyalni, hogy felfedezhessék az élet csodáit. Akinek óvó, intő szavai a fülünkbe csengnek egy életen át, aki útravalóként azt értette meg velünk, hogy az anyagi javaknál becsüljük többre az emberi értékeket, az a pedagógus MINDEN ELISMERÉST MEGÉRDEMEL!
Remélve, hogy a fentiekben mindent leírtam, ami alapján kérnénk a bíráló Kuratóriumot,hogy Tóth Elemérné nyugdíjas pedagógus 47 éven át tartó becsületes , tisztességesmunkáját elismerésben részesíteni szíveskedjenek. Ezt az elismerést az Éva néni 90. születésnapja, valamint a 1970-ben érettségizett gyermekfelügyelő osztály 50. érettségi találkozója alkalmából kezdeményezném, kezdeményeznénk annak a sok száz növendéknek a nevében, akiket kitüntetett kivételes személyiségével.”
Gornyák Istvánné egykori ellátott
Szász-Beluczki Bernadett növendékügyi előadó
Károlyi István Gyermekközpont