A fogyatékosságról – tabuk nélkül

A konferencia fővédnöki tisztségét Benedek István Zsolt, az SZGYF főigazgatója vállalta. Főigazgató Úr halaszthatatlan hivatalos elfoglaltsága miatt a megnyitó beszédet Czibik Norbert főigazgató-helyettes mondta el. Mint kiemelte, ugyan először kerül sor ilyen konferenciára a Főigazgatóságon, de lesz folytatása, hiszen a fogyatékosságügynek mindig van aktualitása. A rendezvényen pergő előadások követték egymást és a résztvevők végig velünk maradtak.

Czibik Norbert

Dr. Szőke László, a Fogyatékosságügyi Osztály vezetője, A fogyatékosságügy a múltban és ma címmel arról szólt, hogy a rendszerváltás előtt milyen volt és azután miként alakult a fogyatékos emberek helyzete Magyarországon. Az osztályvezető, aki egyébként az Országos Fogyatékosságügyi Tanács titkára is, személyes példáján keresztül mutatta be, miként képes boldogulni egy fogyatékossággal élő ember a tanulásban, a munkában, a közéletben, ha elegendő akarattal rendelkezik. Szólt arról is, hogy milyen jogszabályok születtek a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének elősegítése érdekében. Kiemelte továbbá, hogy az utóbbi évtizedben a fogyatékossággal élő emberek olyan vezető pozíciókba kerülhettek, amelyekről korábban nem is álmodhattak. Gondoljunk például arra, hogy egy hallássérült személy képviseli a magyarországi fogyatékos embereket az Európai Unió parlamentjében, de a Magyar Országgyűlésben is tevékenykedik fogyatékossággal élő képviselő. A közigazgatás vezető posztjain pedig úgyszintén találkozhatunk fogyatékos személyekkel, akik ott is bizonyítják rátermettségüket.

Dr. Szőke László

Ezt követően dr. Máté János, az Esélyteremtési Főosztály vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit. Elmondta, hogy az esélyteremtési szakterületen belül három osztály: az Ellátottjogi, a Gyermekjogi és a Fogyatékosságügyi Osztály tevékenykedik az SZGYF intézményeiben élő ellátottak érdekében. Utalt arra, hogy az Esélyteremtési Főosztály legfontosabb feladata a képessé tétel – ennek keretében mindazon eszköz, gyakorlat és megoldás támogatása, amely által az ellátottak képessé válnak életük fokozottabb irányítására, céljaik teljesebb megvalósítására és kedvezőbb életkörülmények megteremtésére. Az esélyteremtés egy komplex segítségnyújtási tevékenység, amelynek keretében a kiemelt – ellátottjogi, gyermekjogi és fogyatékosságügyi – irányokban megvalósuló interaktív szakmai együttműködést kulturális és sport, továbbá érzékenyítő, illetve foglalkoztatási programok támogatják. Mindez hozzásegíti a klienseket az önállóbbá váláshoz, ugyanakkor a segítők tudatosabbá és az intézmények nyitottabbá tételével előmozdítja a kitűzött célok elérését.

Dr. Máté János

E sorok írója arról beszélt, milyen ma a fogyatékosságügy helyes kommunikációja. Idetartozik, hogy e téma korábban egyáltalán nem volt időszerű, hiszen a fogyatékos emberek a településektől távol, nagylétszámú intézményekben, szinte a külvilágtól elzárva éltek. Így a társadalom többsége nem is találkozhatott velük. Mindez a kilencvenes évek elején változott meg, amikor a fogyatékos emberek egyre inkább helyet követeltek maguknak a mindennapi és a közéletben egyaránt. Tanultak, munkát vállaltak és a politikában is hallatták szavukat. Mindez kikényszerítette a velük és a róluk való kommunikációt. Nyelvünk állandóan változik és idővel finomodtak is ezek a kifejezések. Vannak kerülendő szavak, amelyek sértőek is lehetnek a fogyatékos emberek számára. Ilyen például a „fogyatékkal” élő megnevezés, vagy a „tolószékes”, a „világtalan”, a „szellemi” fogyatékos, stb. A résztvevők kézhez kaphattak egy általunk összeállított szószedetet a kerülendő és a javasolt helyes kifejezésekről.

Garamvölgyi Annamária

Tábiné Hídvégi Csilla, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete elnökségi tagja, sorstársi tanácsadó bemutatta, hogy súlyos mozgáskorlátozottként miként alakult az élete és miként alapított családot. Férjével két szép, egészséges gyermeket nevelnek, s bár ma már mindketten kerekesszéket használnak, mégis képesek önállóan, teljes életet élni. Megtudtuk azt is Csillától, hogy mi is a révész feladata és ennek keretében hogyan segítenek a frissen mozgássérültté vált embereknek. Saját példájukon keresztül érzékeltetik, hogy ezzel a megváltozott állapottal is együtt lehet élni. A kétgyermekes családanya rendkívül kreatív, gyönyörű, egyedi ékszereket is készít.

Tábiné Hídvégi Csilla

Az előadók között üdvözölhettük Tóth Erzsébet igazgató asszonyt, a Bélapátfalvai Idősek, Fogyatékosok Otthona vezetőjét, aki az Otthonra találtunk… című előadásának mottójaként egy Jókai Mór idézetet választott, mely szerint: „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.”  Arról, hogy az általa vezetett intézmény példaértékűen hajtotta végre a férőhelykiváltást, magunk is meggyőződhettünk, amikor a közelmúltban náluk jártunk. Az igazgató asszony részletesen bemutatta a kitagolás előzményeit, azt, hogy miként készítették fel erre az intézmény lakóit és munkatársait, nem hallgatva el a településen élők kezdeti ellenszenvét az odaköltözni szándékozó fogyatékos emberekkel szemben. Szerencsére ez a magatartás mára megváltozott és a települések mindegyike befogadóvá vált. A fogyatékos emberek elismerést vívtak ki maguknak azáltal, hogy a többségük rendszeresen dolgozik, beilleszkedtek a helyi közösségekbe és tevékeny részt vállalnak a  település mindennapi életében.

Tóth Erzsébet

Pordán Ákos, a KézenFogva Alapítvány ügyvezetője több mint két évtizede tevékenykedik sikerrel a fogyatékos emberek érdekében.  „Kézen fogva a családsegítésben” címmel megtartott előadása elsősorban arról szólt, miként nyújt az alapítványuk segítséget a 24 órás felügyeletet és gondozást igénylő súlyosan fogyatékos személyek családjainak. A FECSKE Program (Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás) 2007 óta népszerű szolgáltatás a fogyatékos hozzátartozójukkal gyakran magukra maradt családtagok számára. Amíg a szakképzett „FECSKE” ügyel a fogyatékos családtagra, addig a hozzátartozójának lehetősége van kisebb-nagyobb ügyek elintézésére. Emellett az alapítvány új támogatási modellprogramokat is kidolgozott. Idetartozik például, hogy a családok otthonában nyújtott családterápiás és konzultációs szolgáltatás megteremtésének első lépéseit, szakmai protokolljának kialakítását a Budapesti Flamand Kirendeltség támogatásával, flamand szakemberekkel szoros együttműködésben valósították meg. A projekt keretében 5 családdal saját otthonukban találkozva folytattak családkonzultációt, illetve családterápiát. E modell kialakításának, a közös munkának a tapasztalatait osztják meg előadásaikon és a szakmai beszélgetések során. Emellett bemutatják alapítványuk további családtámogató szolgáltatásait: az integrációs szolgáltatást, az örökbefogadó központot, a tematikus szülőcsoportjaik eredményeit, ügyfeleik igényeire alapozott terveket.

Pordán Ákos

A konferencia egészére jellemző volt az interaktivitás, a résztvevők kérdezhettek és kérdéseikre tabuk nélkül választ kaptak az előadóktól. A szervezők pedig bíznak abban, hogy a rendezvény hozzájárult a fogyatékossággal élő emberek alaposabb megismeréséhez, a velük kapcsolatos előítéletek oldásához.