Személyes kapcsolat és türelem – a győri bencéseknél a lelkigondozásról

A megye intézményeiből érkezett huszonöt fős csoportot a kirendeltség részéről Funtek Balázs igazgatóhelyettes vezette és kísérte a programon több hivatali munkatársával együtt, akikkel együtt szervezték az eseményt. A Széchenyi-téren álló rendház és gimnázium atmoszférájával is méltó környezetet teremtett az Osztozó-programhoz, Sárai-Szabó Kelemen perjel (házfőnök) atya pedig kedves, vendégszerető személyiségével lopta be magát kollégáink szívébe, miközben az épületkomplexum minden pontján végigvezetett, röviden bemutatta a teljes történelmet és a mai rendi, gimnáziumi életet.

Először a gimnázium Jedlik-termében találkoztunk vele, a híres tanár és feltalálónak és utódainak egykori műszerei, készülékei között, ahol rögtön megelevenedett a történelem. „Alapvető világszemléletünk: a türelem” – mondta. „A mi rendünk 1500 éves, és mindenféle emberi-lelki élethelyzetre van bőséges tapasztalatunk, ráérünk kivárni, amíg a ránk bízottak – most éppen a 620 diákunk – felnőnek, kiforrják magukat és hitük is beérik. A legeslegjobbat szeretnénk adni nekik, de nem sietünk, van időnk, mert Isten sem türelmetlen az emberhez, és ez meghatározza az alapbeállítódásunkat” – tette hozzá. Majd hosszan sorolta a rendi és iskolai élet nagy alakjait, aztán a mai tanárok és növendékek lelki tapasztalatait: hogy miben több a kereszténység a puszta humanizmusnál, hogy miben segítene az oly nagyon szükséges belső csönd, olvasnivalót is ajánl a hallgatóknak, és biztat, hogy tartsuk be életvitelünkben a szükséges szellemi-fizikai-kulturális minimumokat, beleértve az alvás és az étkezés természetes ritmusát. „Szent Benedek regulája végtelenül bölcs, nem vár el irreális dolgokat, ismeri az embert, ezért emberközeli, és ez a mi lelkigondozásunk stílusa is, amit másokkal meg tudunk osztani. Reális, hogy vétkezünk, reális, hogy mások sem tökéletesek, és korunkban, amikor a nárcizmus a korszellem, vállaljuk a tökéletlenségeinket, amit a diákjainknak is módunk van nap mint nap bemutatni” – teszi hozzá. Kelemen atya gondolatai a Jedlik-terem után – némi idegenvezetéssel fűszerezve – a Makovecz-diákkápolnában folytatódtak, ahol az önismeretről, a másik ember túl korai megítélésének bűnéről, a csend forrásairól és a személyes kapcsolat jelentőségéről beszél még – komoly, elmélyült hallgatóvá téve kollégáinkat.

A kápolnában módunk volt találkozni Zajovicsné Vizer Bernadettel, aki a győri Lurkó Alapítvány alapító elnöke, és a kórházban tartózkodó, bent fekvő gyermekek segítését, lelkigondozását tekinti fő profiljának. A vele való fél órás interaktív párbeszéd nyomán nemcsak az ő érzékenységét és egyúttal praktikus tehetségét ismerhettük meg, hanem azt is, milyen örömforrás a város és a környék önkénteseivel és szakmai segítőivel működtetni egy ilyen rendszert az egészségügyi intézményekben.

A nemrég átadott gyönyörű barokk ebédlő és a most felújítás alatt álló templom, valamint a közös ebéd és a szerzetesekkel együtt végzett gregorián imaóra végén egy igen gazdag tartalmú nap részeseiként köszöntünk el győri vendéglátónktól. Köszönet érte a szervezőknek és a megjelenteknek.

SZGYF Főigazgatói Iroda