Szívükbe zárták a lakókat – Főiskolai hallgatók önkéntes intézménylátogatása

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézetének hallgatói közül jó néhányan a nyári szünidő ideje alatt sem tétlenkedtek, különböző táborokban, szakmai fejlődést biztosító programokon vettek részt. Így tett az a hét szorgalmas hallgató is, akik augusztus 17-én ellátogattak a Békés Megyei Szociális Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat intézményébe, Békéscsabára. Az alábbiakban bepillantást nyerhetünk abba, hogy a diákok milyen tapasztalatokkal gazdagodtak.

Én személy szerint kilencedik éve vagyok az intézmény önkéntese. Az egyetemi tanulmányaim megkezdése óta számtalanszor eltűnődtem rajta, milyen jó lenne, ha más hallgatók is tudomást szereznének erről az intézményről, megismerkedhetnének a lakókkal, betekintést nyerhetnének az itt folyó munkába. A Gyógypedagógus-képző Intézet aktuális képzési programja alapján a hallgatók a képzés első évének második szemeszterében számos különböző intézményben hospitálnak, belelátva a gyógypedagógia különböző területeibe.

A világjárvány beköszöntének következményeképpen ezek az intézménylátogatások az elmúlt két tavaszi félévben részben, vagy teljes egészében elmaradtak, a harmadéves gyakorlat is más, online térben kivitelezhető formába kényszerült alakulni. Amikor a kora nyári hetekben hír érkezett arról, hogy feloldják a szociális intézményekben elrendelt látogatási tilalmat, világossá vált, hogy élnünk kell ezzel a lehetőséggel.

Felkerestem a Békés Megyei Szociális Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat intézményvezetőjét, Sziszák Katalint, a szociális és mentálhigiénés csoport vezetőjét, Szili Ilonát és a gyógypedagógiai munkában részt vevő pedagógusok közül néhány személyt.Támogatták a kezdeményezést.

Az intázmény aulájában gyülekeztünk. Miután az érintett hallgatók mindegyike megérkezett, a szociális és mentálhigiénés csoport vezetője, Szili Ilona röviden, néhány percben bemutatta az intézményt, beszélt a működési egységekről, azok munkájáról. Ezt követően, a délelőtt folyamán három különböző foglalkozáson hospitálhattunk hallgatótársaimmal. A foglalkozásokon az intézmény rehabilitációs részleg ápoló-gondozó otthonának lakói vesznek részt.

Először Karádi Ibolya, Litauszki-Kiss Nikolett és Pigler Judit foglalkozását figyeltük meg. Ebben a szűk háromnegyed órában súlyosan-halmozottan sérült lakók csoportfoglalkozását láthattuk, amely a különböző érzékszervek ingerlésére épült. Szinte elrepült az idő, köszönhető ez az önfeledt jókedvnek. A következő foglalkozást Kovács Ildikó tartotta, az órát két részre bontva, két kisebb, háromfős csoportnak. Az iskolai tanévkezdésre felkészítő feladatok megoldásába, ezekre épülő egyéni és csoportos játékokba kaptunk betekintést. A délelőttöt Gátszegi Andrea egyéni fejlesztése zárta, komplex gyógypedagógiai foglalkozást mutatott be. Mindhárom említett foglalkozás izgalmas volt. A pedagógusok ösztönözték a hallgatókat a kérdések feltételére, ők pedig nyitottak és érdeklődőek voltak mindvégig.

Délben a bentlakók ebédelni indultak, mi is így tettünk. Az ebédszünet után Szili Ilona vezette körbe a vendégeket az intézmény területén. Megmutatta a fejlesztőtermeket, a lakóegységeket és a kreatív műhelyt is.

Ficzere Péter

Az intézménybe érkező hallgatók visszajelzései

Bozó Szabina:

„Hihetetlen! Mintha egy másik világba csöppentem volna. A valóság megközelítőleg sem hasonlított az általam elképzeltekre. Az intézmény lakóit látva jobban eltöprengtem azon, milyen apróságok miatt panaszkodunk, elégedetlenkedünk mindennapjaink során, bele sem gondolva, hogy vannak, akiknek valóban komoly megpróbáltatásokkal kell szembenézniük. Példaértékűnek tartom azt a kitartást és erőfeszítést, amit az intézmény személyzete, lakói és a hozzátartozók egy része tanúsít. Az egyetemen tanultakat felülmúlta mindaz, amit tapasztaltam, hiszen a tankönyvekből „kibújva” személyesen is láthattam, miként végzik a munkájukat a gyógypedagógusok, és hogy micsoda felelősséggel jár ez a hivatás. Láthattam, hogyan próbálják jókedvre deríteni a lakókat, hogyan csalnak mosolyt az arcukra. Ennek eredménye sokszor őszinte kacagás volt, és ez megérintett. Jól látható, hogy a diagnózis mögött emberi sorsok és életek zajlanak. Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam az intézmény látogatására, hasznos ismeretekkel és életre szóló tapasztalatokkal gazdagodtam.”

Galovicz Gvendolin:

„Negyedéves gyógypedagógus hallgatóként rendkívül elbizonytalanodva éreztem magam az utóbbi időben a járványhelyzet okozta hátrányok miatt. Az elmúlt időszakban sajnos nem vehettünk részt gyakorlaton olyan formában, ami szerintem szükséges lett volna a számunkra. Fogyatékos személyekkel maximum a képernyőn keresztül találkozhattunk, így mikor a szaktársunk, Peti felvetette azt az ötletet, hogy lehetőségem nyílhatna egy, még a lakóhelyemhez is közel fekvő intézménybe ellátogatni, rendkívül izgatott lettem. Remek lehetőségnek éreztem ezt ahhoz, hogy valamilyen szinten visszazökkenjek a gyógypedagógia légkörébe. Az intézmény bemutatása során rendkívül nagy tiszteletet éreztem a dolgozók iránt, akik hatalmas szeretettel és odaadással törekszenek a lakók minél komfortosabb életkörülményei elérése érdekében. Az intézmény dolgozói és a lakók nagyon jó benyomást tettek rám, kifejezetten segítőkészek voltak velünk, a fogadtatás pedig kimondottan szívélyes volt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ez a kezdeményezés létrejöhetett és a részese lehettem.”

Klenóczki Petra:

„Nagyon vártam a hospitálás napját. Bevallom őszintén, soha nem voltam még hasonló helyen, így minden teljesen új volt számomra. Az intézményben dolgozó szakemberek nagyon kedvesen fogadtak bennünket, igyekeztek mindent megmutatni nekünk, ami az időkeretbe belefért. Nagyon tartalmas, érdekes foglalkozásokon vehettünk részt, úgy érzem, sokat tanultam belőlük. Bármilyen kérdésünk volt, nyugodtan feltehettük, minden szakember készségesen válaszolt és biztatott, hogy kérdezzünk nyugodtan. Betekintést nyerhettünk az intézményben élő fiatalok lakrészébe is. Nagyon tetszett, hogy barátságos, otthonos körülmények között élnek, egyáltalán nem kórházi jellegűek a szobák. Jó érzés volt, hogy a lakók örömmel fogadtak bennünket. Voltak, akik lelkesen mutatták körbe a szobájukat és azonnal bemutatkoztak. A kreatív műhely kifejezetten tetszett. Nagyon szorgalmasan dolgoznak itt a fiatalok és gyönyörű munkadarabokat készítenek. Boldogan és lelkesen tevékenykedtek itt a fiatalok, amit öröm volt nézni. A szakemberek nagyon türelmesek, szépen bánnak a gyerekekkel és a fiatalokkal. Összeségében úgy érzem, hogy egy nagyon jól szervezett, tartalmas napot tölthettünk el az intézményben.”

Lóránt Fanni:

„Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a szaktársunk által alkalmunk nyílt betekinteni az intézmény mindennapi életébe, az ott történő fejlesztő foglalkozások működésébe, és persze megismerni a lakókat, akik hihetetlen nagy szeretettel és érdeklődéssel voltak irányunkba. Nagyon jó volt látni, hogy mosolyogtak a foglalkozások alatt, és hogy ők maguk is kitartóan dolgoznak fejlődésük érdekében. Az intézmény dolgozói rendelkezésünkre álltak bármilyen kérdéssel kapcsolatban. Ez egy kiváló lehetőség volt számunkra, hiszen így betekintést nyerhettünk egy ilyen típusú intézménybe is. Erre sajnos a vírushelyzet miatt tavaly nem volt lehetőségünk.”

Nyilas Eszter:

„Az egész hely nagyon pozitív hatással volt rám. A sokszínű fejlesztési lehetőségek és a lakók mérhetetlen lelkesedése és boldogsága leírhatatlan. Elemi erővel hatott rám és egy másik világba csöppenhettem általa. Eddig féltem akár segédkezni is egy ilyen helyen, viszont ezen látogatás után akár munkahelyemként is el tudom képzelni.”

Szabó Zsuzsanna:

„Hasonlóan néhányunkhoz nekem sem volt ezelőtt tapasztalatom az ilyen típusú intézményekben folyó munkáról. Szinte minden bentlakón a boldogság és a megelégedettség mosolyát láttam. Ennek, ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni és rám ragadt a pozitív hangulat. Nagyszerűen éreztem magam, látva a nyitott és érdeklődő, hálás és derűlátó gyermekeket, felnőtteket. Ami különösen tetszett az intézményben, az a szeretettel teli dolgozók látványa és az intézet barátságos berendezése, dekoráltsága. Ízlésesen összeállítva csupa-csupa életet sugárzó „műalkotás” borítja a falakat. Boldogan léptem ki a kapun, tudva, hogy – már amennyi betekintést nyertem – egy boldog lakókból és kedves, értékes dolgozókból álló „nagycsalád” osztja meg egymással itt az élet minden szépségét és terhét. Ahhoz képest, hogy korábban meg sem fordult a fejemben, hogy súlyosan-halmozottan sérült személyekkel foglalkozzak, most néhányukat annyira a szívembe zártam, arcuk és lényük oly kedvessé vált a számomra, hogy alig győzöm feldolgozni az élményeimet.”

Mindannyian hálásan köszönjük az intézménynek a lehetőséget!

SZGYF-Békés Megyei Kirendeltség