A Barnahus legfontosabb célja, hogy a bántalmazott gyermeknek ne kelljen újra és újra elmondania ugyanazt a traumatikus történetet különböző hatóságoknak, miközben az ellátás és az igazságszolgáltatás szereplői összehangoltan dolgoznak az ügyén. Bár az elnevezés izlandi eredetű, a modell története nem Izlandon kezdődött. Fontos előzménye az Egyesült Államokban az 1980-as években létrejött Children’s Advocacy Center mozgalom. Az első ilyen központot 1985-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a bántalmazott gyermek meghallgatása, orvosi vizsgálata és pszichológiai támogatása gyermekbarát környezetben, összehangoltan történjen. Az alapgondolat az volt, hogy a különböző szakembereknek kell együttműködniük a gyermek körül, nem pedig a gyermeknek kell egyik intézményből a másikba vándorolnia.
Ezt az elvet alakította át európai környezetre az izlandi gyermekvédelmi szakember, Bragi Guðbrandsson. Az első Barnahus 1998-ban nyílt meg Reykjavíkban. Az amerikai modellből kiindulva olyan rendszert hoztak létre, amelyben egy helyen kapcsolódik össze a gyermekvédelem, a rendőrség, az ügyészség, az egészségügy és a pszichológiai ellátás. A Barnahus így nem egyszerűen egy épület, hanem egy intézmények közötti együttműködési modell.
A változás jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha megnézzük, mi történik egy hagyományos eljárásban. Egy bántalmazás áldozatává vált gyermeknek korábban több különböző helyszínen, több szakember előtt is be kellett számolnia a történtekről. A rendőrségi meghallgatást követhette ügyészségi vagy bírósági eljárás, miközben a gyermekvédelmi és egészségügyi szakemberek is további információkra szorulhattak. Minden egyes újabb beszámolás megterhelő lehet, különösen akkor, ha szexuális bántalmazásról van szó.
A Barnahus egyik legfontosabb alapelve ezért a másodlagos viktimizáció elkerülése. A gyermek meghallgatását erre kiképzett szakember végzi gyermekbarát környezetben, miközben a beszélgetést a többi érintett szakember is követheti, így a gyermeknek nem kell ugyanazokat a részleteket minden szereplőnek külön elmondania. A meghallgatás rögzíthető, és a megfelelő jogi feltételek mellett a büntetőeljárásban is felhasználható.
A Barnahus ugyanakkor nem pusztán a bizonyítékgyűjtés új módszere. A gyermek az eljárás középpontjában marad: szükség esetén orvosi vizsgálatot, pszichológiai segítséget és terápiát is kap. A cél kettős: kideríteni, mi történt, és közben a lehető legnagyobb mértékben megóvni a gyermeket az újabb traumától.
Az izlandi modell hamarosan más országok érdeklődését is felkeltette. Előbb a skandináv államokban, majd a 2010-es években több egyéb európai országban is elterjedt. A magyarországi első Barnahus Szombathelyen, a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat keretében nyílt meg 2016. november 15-én. A kezdeményezés Kelet-Közép-Európában is úttörőnek számított. A modell magyarországi meghonosításában meghatározó szerepet játszottak azok a szakemberek, akik az izlandi tapasztalatokat nem egyszerűen átvenni, hanem a hazai jogi és intézményi környezethez igazítani próbálták.
A szombathelyi kezdeményezést később újabb központok követték. Debrecenben 2021-ben jött létre Barnahus, 2023-ban pedig Gyulán adtak át Meghallgató és Terápiás Központot.
A Barnahus tízéves magyarországi története többről szól, mint egy új intézménytípus megjelenéséről. Egy szemléletváltás története is: annak felismerése, hogy a bántalmazott gyermek védelme és az igazság kiderítése nem egymással ellentétes célok. Tíz évvel a szombathelyi megnyitás után talán ez a Barnahus legfontosabb üzenete. Nem az a kérdés, hogyan lehet a gyermeket a lehető legkönnyebben végigvezetni egy nehéz eljáráson, hanem az, hogyan lehet magát az eljárást úgy megszervezni, hogy a gyermeknek a lehető legkevesebb újabb sérülést okozza.
Kép forrása: barnahus.hu
