„Amikor valaki örül annak, amit készítek, az a legjobb érzés” – Beszélgetés Ribárszky Gergő ellátottal
– Mióta él az otthonban, és hogyan érzi magát?
– 2024 óta vagyok itt, és jól érzem magam. Jól kijövök mindenkivel, főleg azokkal, akikkel együtt dolgozom a műhelyben. Szarka Csabival az első naptól kezdve barátok vagyunk.
– Mivel foglalkozott korábban?
– Mielőtt idekerültem, pék voltam. Ott is a kezemmel dolgoztam, csak más anyaggal. A kosárfonás persze egészen más világ, de valahol mégis ismerős: figyelmet, türelmet és kézügyességet igényel.
– Mi volt a legnehezebb az elején, amikor bekerült az otthonba?
– A megszokás. Új hely, új emberek, teljesen más napirend. De hamar belerázódtam, mert tényleg jó a közösség. Az is sokat segített, hogy rögtön bevontak a műhelymunkába, ott az ember gyorsan megtalálja a helyét.
– Mit csinál mostanában a legszívesebben?
– A kosárfonás lett a kedvenc elfoglaltságom. A műhelyben mindig történik valami, és jó látni, ahogy a kezeink alatt szép lassan formát ölt egy-egy tárgy.
– Milyen a közös munka Szatmári Ferenc népi iparművésszel?
– Nagyon jó! Feri bácsi kedves, türelmes és vicces is. Nagyon szépen dolgozik, sokat tanulunk tőle. A kosárfonás közben nemcsak hasznosan telik az idő, hanem kikapcsol is. Sokféle terméket készítünk, de ha ki kellene emelnem egy-két kedvencet, akkor a kosarakat és a tálalótálcákat mondanám.
– Milyen érzés, amikor elkészül egy-egy tárgy?
– Büszkeséget, főleg, amikor valaki azt mondja rá, hogy szép, vagy hogy megvenné. Olyankor érzem igazán, hogy van értelme annak, amit csinálok.
– Mi történik a kész termékekkel?
– Megveszik őket. Ez jó érzés, mert eszembe juttatja, milyen volt pékként dolgozni, amikor az emberek örömmel vitték haza, amit készítettem. Most is keresek egy kis pénzt a fonással, félre is tudok tenni belőle.
– Hogyan telik egy napja az otthonban?
– Reggel felkelek, rendbe teszem magam és a szobám, aztán reggelizünk. Nyolcra megyek dolgozni, általában négy órát töltök a kosárfonó műhelyben. Részt veszek a napi feladatokban is: takarítok, mosogatok.
– És a szabadidő?
– Sétálunk, kosarazunk, tévét nézünk, van kreatív foglalkoztató is. Az is érdekes, sokszor új dolgokat próbálhatunk ki.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Szeretném még jobban elsajátítani a kosárfonást Feri bácsitól, hogy majd önállóan is tudjak dolgozni, ha egyszer eljövök innen. Talán egyszer saját kis műhelyem is lehetne, nem nagy, csak olyan, ahol nyugodtan dolgozhatok. Jó lenne másokat is tanítani, ahogy engem is tanítanak most.
– Mit ad önnek a kosárfonás?
– Rendszert, elfoglaltságot, örömöt és keresetet is. Könnyebben telnek a napok, és az sem mellékes, hogy másoknak is örömet tudok szerezni azzal, amit a két kezemmel készítek.
Az interjú az Így teljes az életem c. magazinban jelent meg, 2025-ben. Készítette: Gajdos Erzsébet