Bács-Kiskunban folytatódik a Menza csoport bemutatkozása

„Az ellátottak valójában a vendégeink” – ez volt az egyik mottója annak a regionális szakmai találkozónak és képkiállítás-megnyitónak, amelyet február 27-én Kiskunhalason a Bárka Integrált Szociális Intézményben tartott a Menza csoport.

Szabó-Turancsik Judit megyei élelmezési felelős és Ádám Zsuzsanna intézményvezető kiváló hangulatú rendezvényt szerveztek a Bács-Kiskun megyéből érkezett szakembereknek. A budapesti főigazgatóság épülete után néhány hétig most itt látható az a konyhaművészeti vándor-képkiállítás, amely szakácsaink tudását mutatja be nagyszerű illusztrációkkal és az eddigi versenyeken megszerzett oklevelekkel.

A megérkezőket olyan friss pogácsák fogadták, amelyekbe a szakmával kapcsolatos idézeteket sütöttek, mint pl. „A süteményeken rögtön meglátszik, ha a szakács lelkiállapotával baj van”, vagy „A gasztronómiában minden konyhának személyisége van”. „Az étkezés alapszükséglet, de igazából öröm is, és ti úgy jöttök be dolgozni nap mint nap, hogy valakinek örömet is szereztek vele. Nálunk ez napi kb. 500 adag ételt jelent” – mondta bevezetőjében az igazgatónő. „Ami a szemnek tetszik, az a gyomornak is jó” – egészítette ki Szabó-Turancsik Judit szakmai prezentációja előtt, amelyet a „Racionalitás és művészet a közétkeztetési konyháinkon” címmel tartott. Ráció, technológia és művészet, hagyomány és reformszellem találkozik  ebben a munkában, és a tapasztalat szerint azt „ízekkel lakunk jól” – mondta.

A halasi csipkekészítők és konyhaművészek hungarikum-jellejű munkájának párhuzamára utalva elmondta: itt, Halason ezt nagyon jól tudják, és ezt rögtön bizonyította is Csendes Pálné, többszörös díjnyertes szakácsnő, aki a helyi savanyú máj ételkülönlegesség elkészítésének fortélyait mutatta be ínycsiklandozó módon. Csorba Anikó, a vendéglátó intézmény élelmezésvezetője napi gyakorlatukból osztott meg néhány példát, kiemelve az egyes alapanyagok kedveltségét vagy elutasítottságuk okait. Ezt a Menza csoport eddigi bemutatóit, fesztiváljait összefoglaló zenés diashow-program követte, majd ebédig csoportos szakmai megbeszélés következett a napi feladatokról, a szabályozókról.

Aki az intézmény nevét jól illusztráló bárkaszerű terem falain körbenézett, a képek felett az őket szimbolizáló szavakat láthatott: a konyhaművészet mottóit, mint harmónia, kreativitás, inspiráció, szívesen, köszönöm, zamatos… – ezek mind az igazi konyhaművészet jellemzői. A vándorkiállítás útja  néhány hét múlva egy másik – egyelőre még meglepetés-helyszínen folytatódik.

SZGYF Főigazgatói Iroda