A szellemi hungarikumként jegyzett Pető-módszer ma már világszerte ismert, egyedülálló szemléletmód, mely a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérült személyek gyógyítását célozza. Pető András, a módszer kidolgozójának alapgondolata az, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tartalékok a tanulási-tanítási folyamat segítségével mozgósíthatók. A módszert konduktív pedagógiának is nevezik, a latin conductio, azaz foglalkoztatás kifejezéssel élve. A Pető-módszer szerte a világon jelentős változást hozott a területén, egyfajta holisztikus szemléletet érvényesítve a gyógypedagógiában: kidolgozója egyszerre foglalkozott a testtel és a lélekkel, az érzelmekkel és az intelligenciával, a tanulással és a tanítással, az egészséggel és a gyógyítással, tehát az egész emberrel.
Pető András 1893-ban született Szombathelyen, és már gyerekkorában meghatározó élménye volt a cselekvés- és mozgáskorlátozottság. Apja ugyanis Parkinson-kórban szenvedett. Pető orvosnak tanult, Bécsben, Párizsban és a budapesti egyetemen szerzett képesítést, majd az első világháborúban dolgozott, különböző hadikórházakban. Később a bécsi egyetem élettani tanszékének tanársegédje lett, és több rehabilitációs intézmény vezetőjeként is tevékenykedett. 1938-ban alapozta meg a konduktív pedagógiai rendszerét.
1945-ben hozta létre intézetét, bár ez még egy pincehelyiségben működött, és közel sem emlékeztetett valódi intézményre. Ám Pető tevékenységének jelentőségét hamarosan többen is felismerték, így az 50-es években már állami intézményként működött a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete. Pető András kezdetben maga finanszírozta a betegek felkutatását, ellátását, sok esetben a ruházkodásukat és étkezésüket is. Ennek ellenére kellemetlen ember hírében állt, ami hozzájárult, hogy orvos kollégái nagy részével nem ápolt jó kapcsolatot. Módszere azonban vitathatatlan jelentőségűnek bizonyult, és hamarosan nem csupán hazánkban, de szerte a világon ismerték és alkalmazták. A Pető-módszerrel ugyanis a sokáig gyógyíthatatlannak gondolt mozgásszervi problémákat is kezelni lehetett. Sok beteg juthatott így el odáig, hogy önellátásra, munkavégzésre alkalmas életet éljen. A Pető-módszer segítségével rengetegen hagyhatták el az intézményüket, számtalan gyermek járhatott iskolába és élhetett aktív életet.
Pető András 1963-ig dolgozott, többek között a módszerét alkalmazó konduktorok képzésének programján. Nagy tudású, tehetséges előadó volt, több tudományterületen is jártas, ötletgazdag, szuggesztív egyéniség, aki nem csupán szakmai tárgyú írásokat, de német nyelvű drámákat, verseket is hagyott maga után. 1867. szeptember 11-én, a 74. születésnapján agyvérzésben halt meg.
