Eglantyne Jebb 1876. augusztus 25-én született az angliai Shropshire-ben, értelmiségi családban. Az Oxfordi Egyetemen tanult, majd rövid ideig tanárként dolgozott. Már fiatal korában érdeklődést mutatott a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kiszolgáltatott csoportok helyzete iránt. Hamar felismerte, hogy a társadalmi problémák kezelése nem korlátozódhat alkalmi segélyezésre: rendszerszintű változásokra van szükség.
Életének meghatározó fordulópontját az első világháború utáni Európa válsága jelentette. A háború következményei, a gazdasági összeomlás és az élelmiszerhiány gyermekek millióit sodorta éhezésbe és nélkülözésbe. Jebb számára egyértelművé vált, hogy a politikai konfliktusok árát nem fizethetik meg a kiszolgáltatott gyermekek.
1919-ben Londonban kampányt indított az európai gyermekek megsegítésére. Tevékenysége kezdetben ellenállást váltott ki, különösen azért, mert a korábbi ellenséges országok lakosságának megsegítését is szorgalmazta. Egy demonstráció során letartóztatták, ám az ellene indított eljárás végül inkább hozzájárult ügyének támogatásához: a közvélemény figyelme a gyermekek szenvedésére irányult.
Ugyanebben az évben alapította meg a Save the Children Fund szervezetet, amelynek célja kezdetben a háború következtében nélkülöző gyermekek élelmezése és egészségügyi támogatása volt. Jebb azonban hamar túllépett a közvetlen humanitárius segítségnyújtás keretein. Felismerte, hogy a gyermekek védelmének tartós alapját nem csupán a segélyezés, hanem a gyermekek jogainak nemzetközi elismerése jelentheti.
E gondolat vezetett el a gyermekjogok történetének egyik legfontosabb dokumentumához. 1923-ban Eglantyne Jebb megfogalmazta a Gyermekek Jogainak Nyilatkozatát, amelyet a Népszövetség 1924-ben Genfi Nyilatkozatként fogadott el. A dokumentum rövidsége ellenére korszakalkotó jelentőségű volt: kimondta, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő fejlődéshez, az alapvető szükségletek kielégítéséhez, a segítséghez veszélyhelyzetben és a védelemhez a kizsákmányolással szemben.
Jebb egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a gyermekvédelem nem csupán karitatív kérdés. A gyermekek támogatása nem a felnőttek jóindulatától függő adományozás, hanem erkölcsi és társadalmi kötelezettség. Ez a szemlélet alapvetően átalakította a gyermekvédelem fejlődésének irányát, és megteremtette annak a jogalapú megközelítésnek az előzményeit, amely ma a gyermekvédelmi rendszerek egyik alapelve.
Bár Eglantyne Jebb 1928-ban, mindössze 52 éves korában elhunyt, gondolatai tovább éltek. A Genfi Nyilatkozat szellemisége hatással volt az ENSZ 1959-ben elfogadott Gyermekjogi Nyilatkozatára, valamint az 1989-es Gyermekjogi Egyezményre, amely ma a gyermekek jogainak legfontosabb nemzetközi dokumentuma. Az általa alapított Save the Children pedig mára a világ egyik legjelentősebb gyermekvédelmi szervezetévé vált.
Eglantyne Jebb öröksége ma is arra emlékeztet, hogy a gyermekek védelme nem pusztán a veszélyhelyzetek kezelését jelenti, hanem a gyermekek méltóságának, jogainak és társadalmi részvételének elismerését is. A modern gyermekvédelem egyik alapvető üzenete – hogy minden gyermek értékes, és minden gyermeknek joga van a biztonságos fejlődéshez – nagyrészt annak a gondolkodásnak köszönhető, amelyet Eglantyne Jebb több mint száz évvel ezelőtt képviselt.
