Fontos gondolatok a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat konferenciájáról

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat idei konferencián elhangzott államtitkári előadásról szóló korábbi összefoglalónk után az alábbiakban néhány szakmai referátum érdekesebb, elgondolkodtatóbb megállapításaiból adunk közre néhányat az internet fiatalokra és a társadalmi kommunikációra gyakorolt hatásáról. 

A mintegy harminc, jellemzően magas szakmai színvonalat képviselő előadás – negyedórás időtartamokban, néhány pódiumbeszélgetéssel kísérve – a fiatalok és az internet kapcsolatának szinte valamennyi lehetséges vonatkozását áttekintette, alig volt olyan tématerület, amelyet a két nap során ne érintettek volna.

Dr. Tarnai Richárd kormánymegbízott Babits Mihály hasonlatával indított, aki az Ó líra, líra…című versében egy pókról ír, amely ül a lélek mélyén és fonja hálóját, nem törődve semmivel, mígnem kábító, vesztő fonadékká válik, s megmozdulni sem tud már. Ilyenformán van jelen mindennapjainkban a virtuális világ is. Az EU-ban a két éves gyermekeknek már 30%-a használ táblagépet, a gyámügyi, pártfogói praxisban pedig egyre több az internetes zaklatással induló áldozattá válási eset.

Dr. Mary Aiken, londoni kiberpszichológus kutató – akinek a konferencián Cybercsapda címmel könyvbemutatója is volt – online bejelentkezésében összefoglalta, milyen hatással vannak a digitális eszközök a fejlődő gyerekekre, a tinédzserek körében terjedő viselkedésformákra és az ismerkedésre, párkeresésre, miért erősödik fel a kényszeres, függő vagy deviáns viselkedés az online térben, vagy miért nem tanácsos a sötét webre tévedni. Idézett egy kutatásból: kortársaink 69%-a, ha egy perc üres ideje van, már azonnal az okoseszköze képernyőjét nézi, nem tudván mit kezdeni magával.

Dr. Kiss Tibor kiberkutató az addiktív hatások és az internetes normasértések büntetőjogi összefüggéseiről beszélt, bemutatva a szexuális szükségletekre, a haszonszerzésre, függőségekre és agresszióra épülő módozatokat. A normák értelmezése ebben a szférában teljesen képlékeny, jószerével teljesen szubjektív.

 

Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a kormány Digitális jólét programját ismertette, majd könyvek kora és a digitális kor jellemzőit vetette egybe, kritikusan jellemezve a kezdeti hurráoptimizmust, amely mára véleménydiktatúrává változott, ahol arctalan algoritmusok döntenek. Az individualizmus kapcsán megemlítette: az emberek élő párbeszédeinek csak 40%-a szól saját magáról, ez a szám az interneten pedig már 80%-os az önmegmutató, csak saját magunkról szóló közlés. Érdekes kutatási eredmény, hogy 10 percnyi közösségi médiahasználat már 13%-kal növeli bennünk az oxitocinhormon-szintet, amely az intim, örömszerző együttlétek közben keletkező hormonunk. Szoros tehát az összefüggés az agy jutalmazó központjával, ettől olyan erős az addiktív hatás.

 

Dr. Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke rámutatott: az adatvédelmi szabályozás intézményi feladatkör, amely rengeteg buktatóval és sok betarthatatlansággal jár. Konkrét példákon, pl. a járvány alatti digitális oktatás során felmerülő helyzeteken keresztül mutatta be, miért jogellenes az, amikor a feladatokat a diákok nem az iskolai szerverekre, hanem tanári és magán e-mail címekre küldözgetik oda-vissza, és milyen adatvédelmi problémák származhatnak ebből.

Dr. Lengyel Márk az NGYSZ jogász tagja az internet szociokulturális hatásai szemléletesen a bibliai Máté-evangélium mondatához hasonlította: akinek van, annak még adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Megállapította, hogy a kezdeti optimizmus után, amely a széles társadalmi hozzáférésben rejlő egyenlőséget sugallta, ma már nyilvánvaló, hogy az internet a szakadékokat sokkal inkább mélyíti, mint csökkenti.

Dr. Schiffer András ügyvéd a net világát, mint a nagyrészt jogon kívüli nyilvánosság terét jellemezte, ahol a szabályozás inkább erőlködés, nehézkes utánkövetés, kevés sikerrel. Az óriásvállalatok és a techcégek rafinált módszereiről is szólt, amellyel kiszöknek mindenféle jogi szabályozás elől, a való világban kialakított jogi keretek pedig szinte alig védik a virtualitásban történő interakciókat. Az őt követő Dr. Koltay András, a NKE rektora ugyancsak részletgazdagon mutatta be a virtualitás korlátlanságának és az azt csak nehezen követő jogi és technológiai kapuőröknek a harcát.

A kibertérnek a személyiségfejlődésre gyakorolt hatásait pódiumbeszélgetés keretében is megvitatták, amelynek során Villányi Gergely és Tari Annamária pszichológusok, terapeuták hoztak új szempontokat és elemezték, miként változik meg offline személyiségünk az online üzemmódba átlépve. Az internet projektív felület, amelyre szinte bármit rávetíthetünk, ahol nincs közös szókincs, bármely társadalmi réteg bármihez hozzászólhat, mindenki magát prezentálja. A távolságleküzdés és az időhatékonyság ennek jó oldala, de azonnal beszippant a „minél többet minél izgalmasabban” érzése. Már nem eszköz, hanem önálló életet élő valóság, ahol fél marék technológiai fejlesztő befolyásolja több milliárd ember viselkedését. Erősen ajánlották a Társadalmi dilemma c. filmet, hozzáfűzve: a túlzó információözönben csak a lassulás, a fiatalok kontrollált internethasználata és minél több offline együtt töltött valódi idő segít. Kétéves kor alatt még a gyermek látóterébe se kerüljön okoseszköz, 12-13 éves korig pedig egyáltalán nem ajánlott a saját okostelefon. Hangsúlyozták: emberi pszichénk és agyunk nem sokban változott több ezer év alatt, az életet ma is offline módon kell megküzdenünk egy olyan világban, ahol óránként 20-21 alkalommal vonja el a figyelmünket a nálunk lévő eszköz, és tart egy olyan feszített érzelmi állapotban, ahol  a harc a szemgolyóink figyelméért zajlik. Digitális detoxikálás nélkül elveszettek és teljesen addiktívak leszünk úgy, hogy magunk sem vesszük észre.

SZGYF Főigazgatói Iroda

Fotók: Gordon Eszter