„Szólj be a papnak!” – Osztozó a Veszprém megyei Dákán

A Veszprém megyei Osztozó mottójául egy közismert, egyházi kezdeményezésre született, lelkipásztorokkal folytatott derűs, beszélgetős programsorozat címét kölcsönöztük. Munkatársaink október 30-án Dákán találkoztak.

A dákai Fogyatékos Személyek, Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Integrált Intézményének vezetője, Hanich Ferenc által moderált találkozón mintegy harminc munkatársunk jelent meg, akik a vendéget, Szíjártó László veszprémi római katolikus esperes-plébánost hallgathatták és kérdezhették a lelkigondozásról, hitéletről, de sok más, akár személyes témáról is – a cölibátustól az autózás élményéig mindenféléről. Ő egyébként a Veszprémi Főegyházmegye Karitász-igazgatója is, ilyenformán a kérdezz-felelek keretében számos példát mondott arra, hogyan segítenek a rászorulókon intézményes formában is.

Az esemény igazán interaktív volt: valódi, néha provokatív kérdések is elhangzottak, és több hozzászólás érintette a közeli halottak napja kapcsán a múlandóságot, a halált, mint az egyik legfőbb lelkigondozói témát és élethelyzetet. Hanich igazgató úr elmondta: nem a karácsony, nem a húsvét, hanem ez a naptári nap zaklatja föl leginkább az ellátottak lelkét, ami a „kikhez is tartozom?” kérdése miatt olyan alapvető. A magára hagyottság, a rokonok felől érezhetővaló érdektelenség, a közöny sokkal drámaibban jelen van a lakóotthonokban, mint azt a kívülállók sejtenék, és a családi napok meghirdetése sem mindig sikeres, a pszichiátriai betegeket pedig alig látogatja valaki.  Ebben a helyzetben nagyon felértékelődik a legkisebb gesztusok értéke is. Számos téma vetődött fel: fontos-e, és ha igen, miért a pap jelenléte, az egyház szimbolikája az intézményeinkben? Kellenek-e szakrális helyek? Mi lesz a kitagolás után? Hogyan segítsünk munkatársainknak a kiégés elkerülésében? Mit adhat egy fogyó létszámú népegyházi struktúra?

Szíjártó atya bemutatta azokat az egyházi kezdeményezéseket, amelyek a szociális szféra és a lelkipásztorok közeledését hivatottak segíteni, utalva a lelkipásztorok meglévő kapcsolódásaira, a papnevelés új képzési tervére, a karitász tevékenységére, az önkéntesek szolgálatára és az ünnepek közös megélésére, a települési eseményekre. Saját élményeit így foglalta össze: „Mindig úgy megyek, hogy én viszek ajándékot, de valójában én kapok.”

Az Osztozó résztvevői a beszélgetés után az intézmény udvarán álló kereszthez mentek, ahol a halottak napja apropóján rövid csendes megemlékezéssel tisztelegtek az elhunyt lakókra és dolgozókra. A programot szeretetvendégség zárta.

Az esemény szervezését a kirendeltség képviseletében jelen lévő Mészáros Mónika referens segítette, a Főigazgatói Irodát Késmárki Zsolt képviselte.

SZGYF Főigazgatói Iroda