36 éve a szenvedélybetegek mellett – Beszélgetés Vancsik Anitával, a Harmónia Integrált Szociális Intézmény TL koordinátorával

Vancsik Anita 36 éve dolgozik a Harmónia Integrált Szociális Intézményben, jelenleg TL koordinátori feladatokat lát el. 2016 óta tevékenyen segíti a program sikerességét Bács-Kiskun vármegyében. A TL sikerességét mutatja, hogy az első öt beköltözőt követően jelenleg hatvanöten élnek a támogatott lakhatás lehetőségével az intézmény keretein belül. Ebből az alkalomból beszélgettünk Vancsik Anitával a hely múltjáról, jelenéről, az itt folyó munkáról.

Mióta dolgozik ezen a területen?

1989-ben kezdtem el dolgozni a Harmónia Integrált Szociális Intézmény jogelődjénél, 18 évesen, képzettség és tapasztalat nélkül. Szerettem volna a segítő szakmában elhelyezkedni, és úgy gondoltam, hogy megpróbálom, de tényleg semmiféle rálátásom nem volt az intézményi munkára, a szenvedélybetegségekre. Aztán az évek folyamán megszereztem a képesítéseket, pedagógiai, majd szociális asszisztensi végzettséget, legutoljára, tavaly, szociális munkásként diplomáztam. Az elmúlt évtizedekben több munkakörben is dolgoztam. Gondozóként kezdtem, majd osztályos nővér lettem, aztán 2006-tól bekapcsolódtam a fejlesztő foglalkoztatásba. Közben voltam telephelyvezető, majd a kitagolással lettem TL koordinátor.

Amikor kezdte a pályát, mennyiben volt más ez a terület, az intézményi munka?

Akkoriban még sok ellátott küzdött alkoholproblémával, és az intézményi szabályozás sem tette lehetővé a teljes tiltást, ami napi szinten komoly kihívást jelentett.

Az alkoholbetegek fogyaszthattak alkoholt?

Igen, egy héten kétszer-háromszor is előfordult, hogy a településen lévő vendéglátóipari egységben az eltávozásuk alkalmával fogyasztottak alkoholt. Valóban, voltak ebből problémák, ha többet fogyasztottak, ki kellett menni értük, és ez a helyzet meglehetősen sok konfliktust okozott – nemcsak az ellátottak között, hanem a dolgozók és az ellátottak között is. 2018-ban, az új intézményvezetőnk javaslatára bevezettük a teljes absztinenciát, ami markáns változást jelentett mindannyiunk életében. Azóta sokkal hatékonyabbnak érezzük a munkánkat.

Milyen szenvedélybetegségek fordulnak elő?

Az alkoholizmuson kívül jelen van a szerencsejáték-függőség, és elvétve – két-három esetről van szó – gyógyszerfüggőség is. Ez fájdalomcsillapítókat, barbiturátokat jelent.

Mennyiben változik az ellátotti kör?

Mivel szenvedélybetegekről beszélünk, nálunk mindig is nagy volt a fluktuáció. Az ellátottak itt önként kérik a felvételüket, és ha úgy gondolják, szabadon elmennek. Ez a kezdetektől fogva jellemző, az ellátottak önként jönnek és önként távoznak.

Mióta van támogatott lakhatás lehetőség?

2016-ban indult 5 fővel, és aztán fokozatosan bővült a támogatott lakhatásban élők köre. Jelenleg öt családi házunk van, ahol egyenkét 12 fő él, és egy családi házat tartunk fenn, ahol 5 ellátott él. Ezek a házak két településen vannak, Kaskantyún és Tabdin.

Az Ön munkakörének megnevezése TL koordinátor. Ez mit takar?

A támogatott lakhatásban élő ellátottak és munkatársak munkáját koordinálom. Napi feladatokat egyeztetünk, az ellátottak egészségi állapotát követem figyelemmel, a fejlesztő foglalkoztatásban dolgozók munkavégzésével kapcsolatos tennivalókat végzem, és sok egyéb, rendszeresen előforduló és rendhagyó feladatokat egyaránt. Csak hogy néhány példát mondjak: gondoskodunk a szakorvosi vizsgálatokról, a gondnokokkal, hozzátartozókkal való kapcsolattartást követjük – az említett öt otthonban. Mindez persze szoros együttműködésben történik az intézményvezetővel, az intézményben és otthonokban dolgozó munkatársakkal.

Jól gondolom, hogy ezeket a feladatokat nehéz beleszorítani a munkaidőbe? Hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a magánéletével?

Valóban, előfordul, hogy délután, este vagy hétvégén adódik valamilyen helyzet, amit kezelni kell. Azt gondolom, meg lehet oldani, de tényleg nem napi nyolc órás feladatkör ez. A kollégákkal, intézményvezetővel mindig meg tudjuk beszélni, ha valami probléma adódik. Fontos a jó munkahelyi kapcsolat, hiszen egymásra vagyunk utalva. Most többen vagyunk, akik akár több évtizede is itt dolgozunk, régóta ismerjük egymást, és az újonnan érkezőket is igyekszünk segíteni, hogy a beilleszkedésük zökkenőmentes legyen.

Mennyire állandó Önöknél a kollektíva?

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a támogatott lakhatásban dolgozók létszáma teljes, és a szakmai háttér is megfelelő. Vannak újonnan érdeklődők is, fiatal kollégák ebben az évben is érkeztek hozzánk. Elég jó a korosztályi szórás, 30 és 60 év közötti kollégák vannak nálunk.

Túlterhelt az intézmény, vagy vannak szabad férőhelyek?

Jelenleg vannak szabad férőhelyeink, és úgy érzem, hogy az ellátotti körünk is stabil, jelenleg nincs nagy mozgás, az ellátottjaink többsége régóta itt él.

Az intézményben fejlesztő foglalkoztatás is van. Milyen munkákat végeznek az ellátottak?

A fejlesztő foglalkoztatás központja a székhelyintézményünkben, Kaskantyún van. A szolgáltatást igénybe vevők ide járnak be dolgozni. Az intézménynek meglehetősen nagy mezőgazdasági területe van, állattenyésztés, növénytermesztés is folyik. Van egy nagyon szép kerámiaműhelyünk, a mosodában pedig a telephelyeken élők ruháit tisztítjuk, illetve a konyhán, valamint a takarításban is dolgoznak az ellátottjaink. Akinek az életkora megengedi, tevékenykedik valamelyik területen. A nyugdíjaskorúak természetesen nem végeznek ilyen munkát, ők szocioterápiás foglalkozáson vannak.

A szenvedélybetegségeket illetően milyen szerepe van a fejlesztő foglalkoztatásnak?

Nagyon komoly szerepe van. Leköti az ellátottak idejét, figyelmét, eltereli a gondolatukat a szenvedélyük tárgyáról, illetve az sem mellékes, hogy visszatereli őket a munka világába. Próbálunk nyitni a nyílt munkaerőpiac felé is, de sajnos a földrajzi elhelyezkedésből adódóan elég korlátozottak a lehetőségeink. A fejlesztő foglalkoztatásnak a mentális kezelésben is nagy jelentősége van, de az intézményi életet tekintve is, hiszen bizonyos területeken a dolgozóinkat helyettesítik az ellátottak.

SZGYF Sajtó