1940-ben az evangélikus egyház keretei között működő Jó Pásztor mozgalom a zsidó származású, de keresztény vallásra áttért gyerekeket próbálta menteni. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ehhez a közösséghez csatlakozott, így kezdődött gyermekmentő szolgálata, ami aztán jóval a háború befejezése után teljesedett ki. A kortársak beszámolói alapján világos, hogy Sztehlo Gábor nem foglalkozott a kikeresztelkedés tényével, minden gyermeket megmentett a deportálástól, akit csak tudott. Hamar híre ment a segítő kéznek, és rövidesen százával küldték hozzá a kicsiket. Legfőképp olyan szülők fordultak hozzá, akik tisztában voltak vele, hogy rövidesen deportálják őket – a lelkész volt az utolsó reményük, hogy megmentsék a gyerekeiket. A svájci Vöröskereszt segítségével 1944 végéig Budapesten 32 lakást sikerült mozgósítani a cél érdekében, így 1600 gyermek és több száz felnőtt menekülhetett meg a nyilas uralom időszakában.
Miután a front átvonult az országon, a gyerekek egy része hazatért. Ugyanakkor nagyon sokan maradtak, akiknek nem volt hova hazamenniük, Sztehlo pedig nem hagyta magukra az árvákat. Ez életének következő fejezete, a Pax gyermekotthon megszervezése és működtetése. Nem csak a fővárosban, de országszerte ismerték a lelkész nevét és tevékenységét, így ezután a legkülönfélébb sorsú és családi hátterű gyerekek érkeztek a gyermekotthonba. Akár holokauszttúlélő, akár nyilasszimpatizánsként elítélt szülők gyermeke volt, mindenki otthonra talált Sztehlo Gábor házában, így a gondozottak száma hamarosan 7-800 főre duzzadt. Sajátos státuszú intézmény volt ez. Az evangélikus egyház, melynek Sztehlo a lelkésze volt, gyanakodva figyelte a gyermekotthont, hiszen nem csupán keresztényeknek adott menedéket. Az egyház nemsokára ki is hátrált a lelkésze mögül, ám a gyermekotthon csodával határos módon tovább működött, elsősorban a Vöröskereszt támogatásával. Sztehlo 1945 végétől aztán egészen egyedi módon szervezte meg a gyermekotthon életét, egyfajta gyerekköztársaságot alapítva. Ez volt a legendás Gaudiopolis, azaz Örömváros.
A Gaudiopolis ötlete már korábban, Budapest ostroma idején felmerült. Sztehlo néhány idősebb gyerekkel beszélgetett róla, hogy ha egyszer véget ér a háború, akkor egy saját köztársaságot hoznak létre. A visszaemlékezések szerint a gyerekállam-alapításhoz fontos inspirációs forrásként szolgált egy amerikai film, A fiúk városa (1938) is. Az álom végül megvalósult, 1945 szeptemberében megalakult az állam az államban. A gyerekköztársaság polgárai önellátásra rendezkedtek be, műhelyekben dolgoztak, gyümölcsöt termeltek. A gyerekek, akik a demokratikus normáknak megfelelően szavazattal döntöttek a fontos kérdésekben, államfőt és miniszterelnököt választottak, alkotmányt írtak, törvényeket alkottak. Gaudiopolisnak még saját pénze is volt, melynek árfolyamát a villamosjegy mindenkori árához kötötték. Sztehlo csupán felügyelte ezt a kis birodalmat, de nem szólt bele a működésébe, maximum tanácsot adott, ha kértek tőle. Miniköztársaság volt ez, egy csodálatos, megvalósult álom, melynek – az ott lakók időskori vallomásai alapján – meghatározó hatása volt a gyerekek későbbi életére. A teljesség igénye nélkül néhány Sztehlo-gyerek: Orbán Ottó költő, Szilágyi János riporter, Horváth Ádám rendező, Sárközi Mátyás író. 1947-ben a Valahol Európában című film forgatásán több Gaudiopolis-fiú is szerepelt, sőt, a filmet bevallottan Sztehlo Gábor tevékenysége ihlette. Azonban hiába az országos ismertség, közel öt év után az álom véget ért. A mindent ellenőrizni kívánó kommunista rezsim 1950-ben felszámolta az otthont. A nagyobb gyerekeket egyszerűen elküldték, a kisebbeket állami gondozásba vették.
Sztehlo családja ekkor Svájcba menekült, de a lelkész nem hagyta el az országot. Folytatni akarta a munkát, és szeretetotthonok szervezésébe fogott. Egy Svájcban tett látogatása során kapott szívinfarktust, és orvosi javaslatra ott is maradt. Svájcban aztán lelkészként dolgozott tovább, egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig. Még megérhette, hogy megkapja a Világ igaza címet, amelyet az izraeli Jad Vasem Intézet ítél oda azoknak a nem zsidó származású embereknek, akik a holokauszt idején életük kockáztatásával mentették az üldözötteket.
Sztehlo Gábor nevét ma több intézmény, egyesület – többek között gyermekotthon, gimnázium, szeretetszolgálat – őrzi. Huszti Péter főszereplésével játékfilm is készült a gyermekmentőről, a Sztehlo-gyerekek pedig több – YouTube-on is elérhető – dokumentumfilmben, interjúban is mesélnek Sztehlo Gáborról, valamint Gaudiopolis világáról.
