Nem szívvel, tettekkel kell szeretni

Két lábbal áll a földön, kellően előrelátó, s karakteres véleményét nem rejti véka alá. Ellágyul, ha érzi a rábízott gyerekek bizalmát, szeretetét. Életvezetési tanácsaival igazodási pont, kapaszkodó, míg védencei ki nem lépnek a nagybetűs életbe. Sok esetben még ezt követően is Horváthné Szehágel Gabriella, az öreglaki Fészek Lakásotthon vezetője kiemelkedő szakmai tevékenységéért a közelmúltban Miniszteri Elismerő Oklevelet vett át Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkártól.

Frissen nyírt fű, tulipánok pompázó sora fogad a lakásotthon épülete előtt. Ottjártamkor toppan be két sportos kiskamasz a suliból. Az asztalon linzerkarikák. A gyerekek sütötték. Minden héten több alkalommal készül közös süti. Sokféle édességet képesek önálló elkészíteni, felnőtt segítségével pedig szinte mindent. A Fészeknek 8 fiú és 4 leány lakója van; a legkisebb 8, a legnagyobb 22 éves. Közülük 3 utógondozói ellátott, akik 24 éves korukig élhetnek itt, majd utána ki kell repülniük. Ha tartanak is egy kicsit ettől, később belátják: nem kell félniük, hiszen az otthonban gyökereik mellé szárnyakat is kaptak.

A szociálpedagógus végzettségű Horváthné Szehágel Gabriella 40 éve gyermekfelügyelőként kezdte az öreglaki kastélyban, ahol kisegítő iskola és gyermekotthon működött. A gyótapusztai születésű szakember már kislányként tudta: gyermekekkel szeretne foglalkozni, hogy minél többet átadhasson a szülői házból hozott ember-, állat- és természetszeretetből, tudásból, bölcsességből. Az évtizedek alatt folyamatosan képezte magát; a mentálhigiénében is élvezettel merült el. Istennel is rendszeresen „beszélget”, ám ehhez nincs szüksége közvetítőre. A rábízott gyerekek értelmi és érzelmi intelligenciájának fejlesztése folyamatos feladat, de éppen ez teszi izgalmassá e hivatást.

– A családot ugyan nem tudjuk pótolni, de képesek vagyunk olyan színteret biztosítani számukra, ahol jól érzik magukat, ahol kompenzálódnak szomorú, olykor tragikus élettörténetükből fakadó mentális és pszichés sérüléseik – vallja az elismert nevelő.

S hogy milyen ünnepek visznek színt a mindennapokba? Azokat a hagyományokat próbálják megvalósítani munkatársaikkal, amelyeket egy átlagos családban is jó, ha kiemelten kezelnek. Ilyen a névnap, a születésnap, a karácsony, a húsvét, a ballagás. Egy-egy jeles nap közeledvén, gyűjtőmunkát hirdetnek, majd tea és sütemény mellett osztják meg gondolataikat, élményeiket, emlékeiket az ünnepről, az ünnephez kapcsolódó hagyományokról, ételekről, szokásokról. Legutóbb locsolóverseket kötöttek csokorba a fiúk, akik húsvéthétfőn elő is rukkoltak legújabb szerzeményeikkel. Az adventi kalendárium meglepetés-csomagjait bontogatva pedig egy-egy nap az is megkaphatja a kedves ajándékot, aki legtöbbet mosolygott az elmúlt 24 órában.

Merthogy nem is oly könnyen jön mosoly a gyermekajkakra. A régi sebek gyógyulásához sok idő kell. A hegek pedig legtöbbször egy életen át „éktelenkednek” a gyermeki lélekben. Sok gyerkőcnek az anya vagy az apa szó sem jelent semmit; tartalom nélküli üres kifejezés. Volt, hogy a telefonos kapcsolattartást követően személyesen is meglátogathatta gyerekeit az anya. Új, ki tudja hányadik élettársával érkezett. Olyannal, akit a testvérek még soha nem láttak. A legfiatalabb volt a legérzékenyebb. A 11 éves srác odaszaladt a vadidegen férfihez, apának szólította és apjaként ölelte meg…

Az otthonvezető sok megrendítő helyzetet átélt már a gyerekekkel, kiknek aktái beszédes bizonyítékai annak, miért kellett kimenteni őket a családból. Az „emberfaragás” és a közösségépítés mellett önállóságra, kitartásra nevelik őket a Fészekben, ahol valóban érzékelhető a fészekmeleg. Elegáns épületben modern bútorok, derűs színek, ötletes kiegészítők fokozzák a komfortérzetet. Mindennek megvan a maga helye, a rendje, s ezt tiszteletben tartja kicsi és nagy. Egy idő után azt is megértik: a felnőttek nem akarnak rosszat nekik; értük, s nem ellenük szövetkeztek. Bizalmukba fogadják őket, ahogy Gabi nénit is, aki sokaknak pótanyja volt és maradt, s akihez közel áll a humor, a jó értelemben vett „lazaság”, mely szimpatikus a lázadó kamaszok körében.

Tudják róla azt is, hogy szeret „utánanézni” a dolgoknak. Olyanoknak is, hogy miért tűnt el a gumicukor. Arra tanítja a mindenkori otthonlakókat: becsüld meg a magadét, de tartsd tiszteletben a másét és egymás hibáiból is tanulhatunk. Jó, ha egy-egy helyzet kapcsán belátjuk: tévedtünk, s akkor illik elnézést kérni, hiszen a bocsánatkéréstől senki nem lesz kevesebb, sőt! Lassú építkezés ez, de hatásos. Egy nevelőnek – akinek legfontosabb eszköze a személyisége, a hite és a hitelünk – azt is fel kell tudni mérnie: a síró gyereket meg kell-e nyomban ölelni, vagy nem. Merthogy ez sem mindig egyértelmű. Aztán van úgy, hogy gyerek és felnőtt együtt sír.

Hogy sikerült megőriznie a derűt és elkerülnie a kiégést? Úgy, hogy mindig harmóniában volt önmagával. Akkor is, amikor 19 évesen a nagylétszámú gyermekotthonban kicsi fiúk között kezdett, majd átkerült a nagylányok közé, ahol káromkodásért a „közös kasszába” kellett 20-30 forintot beledobni. Ebből lett aztán falióra, vízforraló, s még kirándulásra is futotta. Rimmer Józsefné vezette akkoriban az intézményt, akitől pályakezdőként sokat tanult. Most tőle tanulnak a fiatal kollégák…

– Minden segítő szakma veszélyeztetett szakma – jegyezte meg. – Azoknak, akik szívvel-lélekkel végzik munkájukat, valóban örömforrás e hivatás. Félvállról csinálni bármit is, teljesen értelmetlen. A kiégés úgy előzhető meg, hogy tudatosan keresem és észreveszem az apró örömöket. Ha úgy érzem, hogy kezdek erőtlenedni, akkor pedig letérdelek, hogy megerősödjek. A jó zene is segítség ebben, én a „szárnyakat adó” zenét kedvelem. Előfordul, hogy nagyokat csápolok a gyerekekkel a kocsiban, amikor egy közös utazásra indulva, „ütős” zene árad a hangszóróból.

Örökre fogó tintával írt történetekről is faggatom. Pályája során sok utolérte, de a legmegrendítőbb Andrea esete. Amikor bekerült a szülőszobába, nyomban riasztotta kedvenc nevelőjét. Jöjjön azonnal, mert beindultak a fájások. Gabi néni pedig vonatra ült, és tanúja lehetett egy új gyermek érkezésének.

„Csajos” napokról és bontakozó szerelmekről is szó esik, és az a szerencse, hogy a gyerekek kérdeznek. Vagy a nevelő veszi észre apró jelekből, hogy randira készül egyik-másik. Van, aki elárulja, megtetszett neki egy kislány. Ilyenkor a távozó nagykamasz után szól: Nehogy ki engedd neki fizetni a fagyit!

Horváthné Szehágel Gabriella kétgyermekes anyaként is tudja: nem szívvel, hanem tettekkel kell szeretni.

– Nincs varázspálcánk, nekünk az a dolgunk, hogy mindennap mutassuk a gyerekeknek: lehet más módon is élni – vallja. – Ehhez azonban folyamatosan nyitogatni kell a szívüket-lelküket az örök emberi értékekre, hogy a szeretetre való képesség, a szabálykövetés, az önbecsülés, a jóság, az alkalmazkodás, a türelem, a békesség, a tapintat, a tanulás, a munka iránti vágy s a remény ne hagyja el őket. Aki hálát vár ezért, annak nem való e pálya.

Váci Mihály versrészletére évtizedekkel ezelőtt, főiskolásként akadt rá. Most irodája falán, bekeretezve függ szakmai ars poeticája: „Osztani magad; – hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni, – hogy magasodjál; hallgatni őket, – hogy tudd a világot; róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. Széjjel szóródni, – eső homokra, – sivatagnyi reménytelen dologra, s ha nyár se lesz tőled, és a táj se zöldebb, – kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!”

Titokban szervezték meg a látogatást

Horváthné Szehágel Gabriella elmesélte: a Belügyminisztériumban zajló eseményt követően néhány nap múlva váratlanul behívatta a főnöke, Miletics Péter gyermekotthon-vezető. Mivel pihenőnapját töltötte, nem értette, miért kell bemennie a munkahelyére, és újra átbeszélni azokat a folyamatban lévő szakmai ügyeket, amelyeket már ezerszer átvettek. A „turpisság” hamar kiderült. Míg ők a nevelői szobában egyeztettek, két munkatársával titkon megjelent a lakásotthonban Nábrádi Csilla, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vármegyei kirendeltségének vezetője, valamint Csatos Zsuzsanna, a Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője, hogy ők is megköszönjék munkáját, s nagy csokor virággal gratuláljanak az elismeréshez. A közvetlen munkatársak szeretete, illetve a fenntartó figyelmessége különösen jólesett a lakásotthon-vezetőnek.

Lőrincz Sándor
Fotó: L.S.