Készülnek már a viaszhóemberek sapkái…

Korda György és Charlie a két kedvenc énekese a kéthelyi Remény Integrált Szociális Intézmény textilműhelyében dolgozó ellátottaknak. A temperamentumos számok nemcsak a jókedvet, hanem a munkakedvet is fokozzák a somogyi intézményben. Van, aki óraszámra aprítja a szivacsot a díszpárnákba, mások rajzolnak, szabnak, apró virágokat készítenek. Az enyhe vagy középsúlyos fogyatékossággal élők örömmel végzik e műveletspecifikus munkát, nem érzik monotonnak, nem unják és nem is fáradnak el.

Sándor Károlyné nyolc éve került az otthonba, és részt vett egy új ellátási forma, az úgynevezett támogatott lakhatás (TL) kapcsán szervezett felkészítésben, de később örömmel vállalta, hogy fejlesztőként is foglalkozhat az ellátottakkal. Érezte, a bőrdíszművességhez, mely az alapszakmája, közel áll a textil, így több év óta mókás baglyok, rókás, sünis párnák, manók és pockok társaságában telnek napjai. Az egyik ügyeskezű lakó, a fejlesztőfoglalkozás keretei között dolgozó Kőműves Éva varrógéppel is tud varrni, ami nagy segítség.

Általában tízen ülik körül az asztalt, s 9-től fél 4-ig alkot a társaság. Semmivel sem pótolható örömforrás, hogy e tartalmas időtöltéssel lefoglalják magukat, értéket teremtenek, a hasznosságtudat pedig erősíti az énképet, az önbecsülést. Már attól gazdagabbak a hétköznapjaik, hogy önmagukhoz képest önállóbban és felelősségteljesebben kell élniük. Időben fel kell kelni, felöltözve eljutni a TL-házakból a szolgáltató központba, ahol aktív közös vagy egyedi munka vár rájuk. A kész termékeknek különösen tudnak örülni; főleg, hogy kelendőek. Nemcsak helyben, a tojásfa körüli húsvéti forgatagban, hanem számos vásáron bemutatkoztak már, a fővárosban is, és sok a visszatérő vevőjük.

Miközben dolgozik a kéz, zene szól. A könnyed dallamok, a retróslágerek mellett klasszikus muzsika is felcsendül, míg telítődnek az illatpárnák, apró textilkörökből virágok formálódnak, hogy a tavaszi koszorú ékei legyenek. Jó tetten érni az alkotó képzeletet, kreativitást. Csakúgy, mint a szomszédos, Györe Helén irányította kerámiaműhelyben, ahol minden részmunkafolyamatnak megvan a „maga embere”. Ottjártamkor a fazekaskorong és az égetőkemence – átmenetileg – pihent.

Vannak, akik apró terrakotta golyókat gyártanak ezerszám, mások miniatűr virágokat festenek. A siketnéma Vadász Veronika a szélcsengők mestere, de színes kaspói, virágtartói is tetszetősek. Asszony Imre ritkán szólal meg. Maga álmodta virágmotívumaiba feledkezik bele; keze nyomán zöld mázas díszítés kerül a vajszín alapra. Tekintetén látszik: élvezi e munkát. Finom vonalkezeléssel festett motívumai egyedi stílusról árulkodnak. Rögtön megállapítható, melyik müzlistálat, füstölő- vagy szappantartót készítette ő…

Mika Margit a gyertyaöntő műhely vezetője, ahol általában 6-8 személy dolgozik. Mindegyikük színek, formák, illatok bűvöletében él, s a kívülálló tanúja lehet annak, miként alakul át az átlátszó parafin míves színes barokk vagy arany kereszttel díszített boltíves gyertyává, s állatfigurás kedvencekké: katicabogárrá, angyallá, szellemmé, szarvassá, békává, egyszarvúvá, nyuszivá, báránnyá, s ki tudja még milyen állattá. Egy-egy munkafázisnak itt is megvannak a kiválóságai. Van, aki az öntésben, más a festésben, csomagolásban jeleskedik. Megtudom: a fém-, a műanyag- vagy a szilikonöntvénybe öntött folyékony anyag fokozatosan zsugorodik, így az utánöntés nagy figyelmet kíván. Mint ahogy a kanóc elhelyezése is. Az egyik oldalon fogpiszkáló, a másikon hústű segítségével rögzítik. Így nem csúszik el a kanóc, s garantált az egyenletes égés. Szín- és formagazdagság jellemzi ezt a kézműves mesterséget, és a készítők sem unatkoznak. Örömmel újságolják: van, aki már javában köti a viaszhóemberek sapkáját, hogy tudják teljesíteni a megrendelők kéréseit.

Az évek során ez az „ágazat” is sikerre ítéltetett. 2011-ben a műhelyvezető nem gondolta volna, hogy ilyen népszerű termékük lesz a díszgyertya. Ráadásul az akkori intézményvezető nem úgy kérte fel, hanem egyik nap csupán közölte Mika Margittal: maga vezeti a gyertyaöntést.

A műhelyvezető nem bánta meg, hogy igent mondott, s az ellátottakkal közös kézműves foglalkozások, melyek során sokat beszélgetnek, még teljesebbé teszi hivatását. Az már csak ráadás, hogy az ellátottakon érzékelhető: értéket hoznak létre, kedvüket lelik e munkában, hiszen nem elcsépelt szlogen: a munka nemesít.

Lőrincz Sándor
Somogy Vármegyei Kirendeltség