„Családapaként igyekszem átmenteni gyermekkorom hagyományait”

Beszélgetés Rátóti Zoltán stratégiai igazgatóval

A Nemzeti Színháznak köszönhetően nyolcszáz állami gondoskodásban élő és dolgozó élhette át a színház varázslatos világát az ünnepek közeledtével. Rátóti Zoltánnal a Nemzeti Színház stratégiai igazgatójával, az „Adventre hangoló szombat délutánok” elnevezésű eseménysorozat társszervezőjével az adományozásról és a karácsony szentségéről beszélgettünk.

 Mi az advent üzenete számunkra egy ennyire felgyorsult világban?

Megfogta a lényeget, amikor felgyorsult világot említett. Ezzel kapcsolatban az egyetlen védekezési lehetőségünk, hogy megpróbáljuk lassítani az életünket és az információ áramlását. Advent – túl azon, hogy várakozással készítjük a lelkünket megváltónk születésére – lehetőséget ad arra is, hogy a hétköznapi életben odafigyeljünk erre a lelassításra. Egy ilyen csodálatos ünnep és esemény előtt alkalmat kell adnunk magunknak, hogy befogadjuk és elmélyítsük magunkban advent üzenetét, mert ha ebben a tempóban éljük meg az ünnepet is, akkor valójában csak átéljük, és nem megéljük a lélektanát. Hagynunk kell, hogy a Teremtő lásson bennünket, és mi is lássuk a Teremtőt.

A Nemzeti Színház „Adventre hangoló szombat délutánok” elnevezésű eseménysorozattal lepte meg közönségét. Miről szól ez a program?

Kolléganőm, Pintér Szilvia (a Nemzeti Színház ifjúsági programfelelőse) nagy odaadással és lelkesedéssel szervezi az adventi hétvégéket. Minden alkalommal gyermekek tömegét fogadjuk ezeken a programokon, akik mindent megtudhatnak az ünnep és a gyertyagyújtás hagyományairól. Ennek keretében a színház dolgozói és művészei adományokat gyűjtenek, amiket minden évben más szervezetnek adunk át. Idén a fogyatékossággal élőknek gyűjtünk. Emellett a közmédia „Jónak lenni jó!” című programjához is csatlakoztunk, fiatal művészeink csapata fellépett az eseményen. Ezen túlmenően immáron harmadszorra jótékonysági árverésre ajánlottuk fel a királyi páholy legelőkelőbb és legelegánsabb székeit – a befolyt összeget a lakásotthonokban élőknek ajánljuk fel. Idén is hatalmas volt az érdeklődés a jótékonysági jegyek iránt, az összes előadásunkra elkeltek a helyek.

Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója

December 16-án és 17-én az állami gondoskodásban élők és dolgozók töltötték meg a Nemzeti Színház nézőterét. Hogyan fogadták a gyerekek ezt a lehetőséget?

Természetesen nagyon szép és fontos, hogy összegyűjtjük az ajándékokat és a pénzadományokat, és azt elvisszük az otthon lakóinak, de amikor a kisgyerekek bejönnek, és látjuk rajtuk is a várakozást, az igen megható pillanat. Saját gyermekeimen látom, hogy karácsony közeledtével egyre boldogabbak, izgatottan várják, hogy mi is fog történni, hogy a Jézuskának elküldött levelek vajon célba érnek-e? Csodálatos érzés, nagyon sokat kaptunk mindannyian, akik akármilyen formában részt vettünk a jótékonysági akcióban. Ezeken a rendezvényeken a diákok látogatásának köszönhetően közvetlen visszajelzést kaptunk a munkánkról, és az élmény feledhetetlen.

Említette, hogy a gyermekei is izgatottan várják az ünnepeket. Milyen karácsonyi hagyományokat tartanak?

Öt gyermekem van, feleségemmel két közös gyermekünk, és mindannyian egy nagy család vagyunk. A kisebb gyermekeim szemében látom az ünnep misztikumát és a csodavárás izgatottságát. Természetesen családapaként igyekszem átmenteni gyermekkorom hagyományait, az együttlét fontosságát, a karácsonyi vacsorák szentségét. Nálunk a nagyok minden évben elviszik a kisebbeket a betlehemes játékra a templomba, aztán mire hazaérnek, akkor kapják meg a Jézuska ajándékait. Egyet sajnos nem tudtam átörökíteni: ha a gyerekkorom karácsonyaira gondolok vissza, mindig a nagy hó jut eszembe. Annak idején úgy volt, hogy amíg megjött a Jézuska az ajándékokkal és a karácsonyfával, addig édesapámmal vagy a nagyapámmal kint az utcán szánkóztunk és hóembert építettünk. Óriási élményt jelentett, kisgyermekként húsz centiméteres hó is hatalmas volt. A várakozás öröme azért megmaradt.

Mit kíván az új esztendőre?

Mindenkinek egészséget, sok örömöt és jókedvet kívánok, hogy a nehézségeket le tudjuk küzdeni! Biztos receptet nem tudok mondani, de hinnünk kell a Teremtőben és a magunk erejében céljaink eléréséhez.

Kép: Nemzeti Színház

SZGYF Sajtó