A „Nemzeti mindenkié”

Beszélgetés Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával

December 16-án és 17-én a Nemzeti Színház ingyenes színházlátogatási lehetőséget ajánlott fel a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság számára. A program keretében több mint nyolcszáz ellátottunk és munkatársunk vehetett részt a János vitéz és a Vitéz lélek című előadásokon. Ez alkalomból beszélgettünk a színház küldetéséről és az ünnep üzenetéről Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával.

Vidnyánszky Attila portré

 Ebben az időszakban az adventi koszorún már mind a négy gyertya ég. Mit gondol, mi advent legfőbb üzenete?

Advent a remény, a kapaszkodó, amely a legsötétebb napokon is iránytűként mutatja, hogy hova kell nézned, mit kell tenned, milyen értékekhez kell ragaszkodnod. A legfájdalmasabb, legsötétebb időszaka jön az évnek, de ekkor is van, aki vigyáz ránk, aki gondoskodik rólunk. Tudnunk kell, hogy a fény újra el fog jönni, a sötétet mindig felváltja a világosság. Számunkra a legnagyobb feladat, hogy egész életünkben megőrizzük a szeretet és odafigyelés lángját, és megháláljuk a gondoskodást.

Karácsony közeledtével az adományozási kedv is megnő. A Nemzeti Színház a társadalmi felelősségvállalás jegyében programsorozatot és adománygyűjtést szervezett. Mesélne erről?

Itt, a Nemzeti Színházban az egész évünk arról szól, hogy segítünk azoknak, akik különösen nagy kihívásokkal szembesülnek életük során, akiknek nem adatott meg, hogy egészségesen, teljes családban nőjenek fel. Célunk, hogy a színház főbejáratán belépve mindenki azt érezze, hogy ez valóban a nemzet színháza. Való igaz, karácsonykor a megnyílt emberi lelkekben megszólal egy belső hang, amely figyelmeztet, hogy másokra is gondoljunk. A Nemzeti Színházban a társadalmi felelősségvállalás jegyében megalkottuk a „Nemzeti mindenkié” programot, amelynek köszönhetően olyan emberek is eljutnak színházunkba, akiknek korábban nem volt rá lehetőségük. Legutóbb a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából több előadásunkra is kitártuk a Nemzeti kapuit, december 16-án és 17-én pedig a szociálisan rászorulókra gondolva több ingyenes előadást is hirdettünk.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója

A felajánlott jegyeknek köszönhetően a János vitéz és a Vitéz lélek című előadásokat közel nyolcszáz állami gondoskodásban élő és dolgozó látta. Sok gyermeknek ez volt az első színházi élménye. Mit üzenne nekik?

Úgy gondolom, ennél jobb helyre nem is kerülhetnének ezek az ajándékjegyek. Azt erősíteném meg a színházunkba látogató gyermekeknek, hogy ez az ő színházuk, ide bármikor jöhetnek, mindig szívesen látjuk őket. Nem tudom elfogadni, hogy vannak, akik anyagi gondok miatt nem jutnak el egy előadásra. A János vitézen a gyermekek együtt éltek a darabbal, érezték az előadás humorát, tudták, mikor kell elcsendesülni, tudták, hol lehet szabadabban reagálni, a darab végén pedig közösen éltük át a katarzist. Vannak részek, melyeket mindig megnézek az előadásokból; öröm látni a kis nézők megnyilvánulásait egy-egy jelenetnél.

Büszke édesapaként Ön milyen ünnepi értékeket, hagyományokat adott át gyermekeinek?

Édesanyámat mindenképpen meg kell, hogy említsem. Rengeteg energiát fektetett a betlehemezés hagyományának megőrzésébe. Számtalan betlehemes csapatot készített fel, és munkásságának eredményeképp maradt meg élő hagyományként a betlehemezés Kárpátalján. Természetesen a családunk is megőrizte ezt a szokást, a nagyobb fiaim még Kárpátalján, a kisebbek már Magyarországon tanulták meg a betlehemi énekeket. Emellett a feleségem karácsony közeledtével az ünnepi menü összeállításánál mindig gondol a rászorulókra is, ezért mindig többet főz, mint amit mi fogyasztunk. Az ő kezdeményezésére ma már nem adunk tárgyi ajándékot egymásnak, a legnagyobb öröm, hogy együtt van a család, áll a karácsonyfa, közösen énekelhetünk, beszélgethetünk.

Nehéz évek vannak a hátunk mögött. Mit kívánna az új esztendőre?

Kárpátaljaiként nem is kívánhatnék mást, mint békét. Napi két-három órán át van elektromos áram a kárpátaljai otthonokban, ami innen nézve talán felfoghatatlan. El sem tudjuk képzelni, milyen fűtés nélkül 12 fokos otthonokban várni az ünnepet. Szóval a kárpátaljai magyar testvéreink most nagyon komoly bajban vannak, ezért minden reggel és minden este értük is imádkozom.

Képek: Nemzeti Színház

SZGYF Sajtó