A jót akarni kell, nem jön magától – beszélgetés Saláta Mária fejlesztő pedagógussal

Saláta Mária 2007 óta dolgozik fejlesztő pedagógusként Boldogkőváralján, mai nevén a Tengerszem Integrált Szociális Intézmény Öregtorony Otthonban. Mivel foglalkozik egy fejlesztő pedagógus, milyen módszerekkel és motivációkkal él, milyen nehézségekkel találkozik mindennapi munkája során? – ezekről és még sok másról kérdeztük a szakembert.

Mi a feladata egy fejlesztő pedagógusnak?

Fő feladatom, hogy a rám bízott lakók mindennapjait színesebbé és tartalmasabbá tegyem, képességüknek és igényüknek megfelelően. Aki ezt meg tudja fogalmazni, annak a megvalósításban kell segíteni, másoknak kész ötleteket tálalunk, lehetőségeket kínálunk, és abból önállóan vagy támogatva lehet választani. Sok ellátottunknak a komfortérzetét kell javítani. Nagyon fontos feladatnak tartom az önállóság növelését, az ehhez szükséges készségek, jártasságok a napi tevékenységek során fejleszthetők. Másoknál az együttműködésre ösztönzés kap nagyobb hangsúlyt. Kiemelt terület a mozgásfejlesztés, ami valakinél az állóképesség növelését jelenti, másnál a járás gyakorlását, koordinálását, vagy a testrészek átmozgatását, a feszes izomzat lazítását. Mégis talán legfontosabb terület a kommunikáció. Hiszen minden embernek igénye van arra, hogy közölje vágyát, jelezze örömét, fájdalmát környezetének. Nem mindenki képes mondatokban beszélni, van, aki egy-egy szóval, szótaggal, más pedig egy testhelyzettel próbálja kifejezni magát, esetleg valamilyen mimikai eszközzel, gesztussal kommunikál. Ahhoz, hogy ezt megértsük, nagyon kell ismerni a ránk bízottakat. Ez a kommunikáció akkor fog működni, ha ellátásuk, gondozásuk és a napi tevékenységek során folyamatos kapcsolatban vagyunk velük, figyeljük a szemük és arcuk rezdüléseit, a visszajelzéseket. Hiszen ez már kommunikáció.

Mindez egy elég szoros, rendszeres kapcsolatot feltételez az ellátotti körrel.

Ennek a munkának a bizalmi légkör az alapja, lényege és feltétele. Fontos, hogy következetes legyek, de egyben rugalmas is, érezze a lakó, hogy komolyan veszem minden problémáját. Mi vagyok én? Néha anya, aki vigasztal, néha pedagógus, aki tanít, néha barát, aki megért, néha segítő, akire lehet számítani, néha bohóc, aki jó hangulatot teremt maga körül. Ettől olyan sokszínű és sokoldalú ez a kapcsolat.

Mennyire lehet látványos eredményeket elérni ezen a pályán?

Amikor GYES után újra munkába álltam, egyik lakónk már majdnem két éve tartózkodott nálunk, és nem szólalt meg. Mindenki úgy gondolta, hogy nem tud verbálisan kommunikálni. Általában kerülte az embereket, és csak a fejével intett, ha kérdezték. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi az oka ennek. Több hónapig próbálkoztam különféle módon kapcsolatba lépni vele, naponta megszólítottam, foglalkozásra hívtam, amikor egyszerre hangosan, szinte szónoklatként mesélni kezdett önmagáról, betegségéről, családjáról. Majd kiderült, hogy gyönyörű az énekhangja, és rengeteg dalt ismer.

Van az intézményben olyan kiemelkedő módszer vagy eszköz, amit szívesen bemutatna?

A hozzám legközelebb álló eszköz, módszer a zene, amelynek hatása rendkívül nagy a személyiség fejlődése szempontjából. Mivel mindannyian folyamatosan fejlődünk, hatással van ránk minden minket ért inger, így fejti ki hatását szinte észrevétlenül a zene is. Felhasználható komfortérzet növelésére, lazításra, kikapcsolódásra, relaxálásra. Máskor a feszültségoldásra, konfliktuskezelésre alkalmazzuk. Amikor csengettyűt használunk, akkor fejlesztjük a koncentráló képességet, a gyors reakció képességét. Szükség van alkalmazkodásra is, hiszen együtt hozzuk létre a művet. Amikor zenélünk, akkor megismerjük a hangszer működését, használatát, így új ismeretekhez jutnak általa. A hangok nevét nem mindig tanuljuk meg, inkább a hallásra fektetjük a hangsúlyt. Élvezzük a közösen kiválasztott zenét, és mindenki hozzáteszi az ő hangszerét.

Az idő múlása egy ritmust ad az életünknek, ez az alapja a napirendnek, a hetirendnek, az évszakok váltakozásának. Kialakításában és megértésében segítenek a ritmushangszerek. Nagy a fejlesztő hatása a zenének, ha mozgást végzünk rá, ami sokszor utánzó. Ezzel fejlesztjük lakóink mozgáskoordinációját, teherbírását, közben mi is énekeljük, ezzel segítjük a hangképzést, bővítjük a szókincset, fejlesztjük a beszédértést. A tánc a legösszerendezettebb mozgás, közben pedig figyelünk a zenére, így megosztjuk figyelmünket, figyelünk a társunkra, amivel a közösségi érzést erősítjük. A térbeli tájékozódó képességük, az emlékezetük, a megfigyelő képességük is fejlődik általa. Szereplések és vendégvárások alkalmával kapcsolatokat építenek és ápolnak, egymásnak ajándékokat készítenek, elsajátítják közben az illemszabályokat. Megtanulják, hogyan kell az alkalomnak megfelelően felöltözni, és még sorolhatnám. Ezért tartom a legértékesebb dolognak a zenét, amely tulajdonképpen az egész személyiségre hat, mindenkinél alkalmazható. és nincs negatív hatása.

Nagyon büszke vagyok a „zenészekre”, akikkel rengeteg helyen felléptünk, így megmutathattuk tehetségüket, közös munkánkat. A helyi római katolikus templomban szem nem maradt szárazon vagy a falu karácsonyi ünnepségén is néma csendben hallgatták őket.

Legtapasztaltabbak a táncosok, már kicsi koruktól szerepeltek. Összeszokott csapat, akiknek rengeteg fellépésük volt már eddig. Ők már a koreográfia összeállításában is segítenek.

Kiknek ajánlaná ezt a pályát?

Ezt a területet azoknak ajánlom, akik feltétel nélkül el tudják fogadni az itt élőket. Nekik segítségre van szükségük azon a területen, ahol kicsit gyengébbek vagy másabbak. Mindezt teljesen természetesen kell végezni. Ehhez legfontosabb alapmagatartás és készség az emberség és az empátia. Olyan pedagógiai magatartás, amely nem mindig irányít, hanem inkább segít. Tehát nem az alá- és fölérendeltség jellemző ebben a kapcsolatban, hanem inkább a mellérendeltség. Ehhez jól jön egy kis zenei érzék, kreativitás, sok humor, életvidámság, tettrekészség és akarat. Mert a jót akarni kell, nem jön magától.

SZGYF Sajtó