„Van bocsánat és van változás”
Szim András, a Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthon intézményvezetője
A több mint százharminc éves Rákospalotai Javítóintézet és Központi Speciális Gyermekotthon intézményvezetője vagyok 2011 nyarától. Negyvenéves szakmai pályafutásom során mindvégig olyan feladatokat láttam el, amelyek közvetlenül a gyermekvédelem, ezen belül is a gyermekvédelmi szakellátás területéhez tartoztak.
Nem ismertem a gyermekvédelmi rendszert és a gyermekotthonok világát, amikor 1981-ben talán kíváncsiságból, útkeresésként a tiszadobi gyermekvárosban helyezkedtem el gyermekfelügyelőként. Majd rövid időn belül az egész életemet meghatározó döntést hoztam: 1983-ban Budapestre költöztem, és a rákospalotai javítóintézetben lettem nevelő.
Megismerve az itt folyó munkát, feladatokat, azok rendkívüli nehézsége mellett is mindig jelenlévő örömeit és sikereit, egy életre elköteleződtem a gyermekvédelem, illetve az intézet mellett. A pedagógusi diplomám megszerzése után 1995-ben szociális munkás végzettséget is szereztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociálpolitikusit és ugyanitt szociális szakvizsgát tettem gyermekvédelmi szakellátásból.
Az intézményünk nyolcvannégy férőhellyel rendelkezik és több funkciót lát el. A bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve letartóztatásba helyezett leányok számára javítóintézeti nevelést biztosítunk. Központi speciális gyermekotthoni ellátást nyújtunk a tizenkettedik életévét – kivételesen indokolt esetben a tizedik életévét – betöltött súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő átmeneti vagy tartós nevelt leányok számára. Javítóintézetben, illetve speciális gyermekotthonban elhelyezett lányok és gyermekeik részére együttes ellátást biztosítunk.
A javítóintézeti részlegben, beleértve a letartóztatotti egységet is, a fiatalkorú, bűncselekményt elkövetett leányok bírósági úton kerülnek hozzánk. A nálunk töltött idő tartamát a bíró határozza meg, amely 1-4 év is lehet, maximum a fiatal huszonegy éves koráig. Ezek a lányok ugyan bűncselekményt követtek el, de ha az életútjukat megnézzük, nagy részük egy korábbi életszakaszban maga is áldozat volt.
A központi speciális gyermekotthonba olyan gyermekvédelmi szakellátásból bekerülő gyermekek jönnek hozzánk, akik deviáns magatartásúak, vagy súlyos pszichés tüneteket mutatnak, illetve önmaguk vagy környezetük által veszélyeztetettek.
Bár a leányok befogadásának jogi háttere különböző, sorsuk mégis közös. Közös a családi háttér hiánya, vagy éppen a nem megfelelő szülői gondoskodás. Közösek a szocializációs, pszichés problémák, magatartási zavarok, amik az életútjukat megtörték, és amik hozzánk vezették őket. Meglátásunk szerint ezeknek a lányoknak intézetünk jelenti az utolsó esélyt arra, hogy hiányaikat pótolhassák. Ez a hely százharminc éve ugyanazt a célt közvetíti, vagyis azt, hogy van bocsánat és van változás. És nagyon szeretnénk és egyben reméljük is, hogy a kapun kilépve van, illetve lesz számukra befogadás is.
Mi ad erőt a mindennapokban? Például, ha sikerül megértetnünk a fiatalokkal a tanulás jelentőségét, ha pótolni tudjuk az alapvető szocializációs hiányosságokat, ha meg tudjuk tanítani nekik, hogy hogyan lehetnek jó családanyák, ha látjuk, hogy rádöbbennek a munka fontosságára, az ünnepek szépségére, amikor például megtanulnak elkészíteni egy születésnapi tortát.
A legnagyobb sikerünk mégis az, amikor innen kikerülve hírt kapunk arról, hogy az életben megállták a helyüket, és rendezett körülmények között élnek.
Pedagógiai munkánk azért lehet sikeres, mert kipróbált módszerekkel dolgozunk. A szakmai programok alapvetései ma is tükrözik részben a századforduló kriminálpedagógiájának elveit, amelyek: a rendszeresség, a vallási és az erkölcsi nevelés, az oktatás és a munkára nevelés. Ezekhez korszerű eszközök is társulnak, mint az élménypedagógia, vagy a különböző művészetterápiák, de akár az állatasszisztált terápia, a resztoratív (jóvátételi) módszerek is.
Végül szakmai hitvallásunk, amelyet mindig szem előtt tartok: megteremteni a biztonságot nyújtó intézményi légkört azoknak a fiataloknak, akiknek az élete kisiklott vagy soha nem volt biztonságos. Olyan hátteret adni nekik, amely egyben lehetőséget is nyújt számukra arra, hogy az intézményrendszerből kikerülve megtalálhassák a saját életútjukat. Sikerélményeken keresztül pedig biztosítani számukra egy „élhető perspektívát”, valamint egy olyan, gyakorlatra váltható tudást, amely a szociális készségekben, a tárgyi, szakmai ismeretekben és a foglalkoztathatóságban is megnyilvánul.