Bármit is teszel, azt teljes szívvel tedd! – Interjú Kiss Róza kirendeltség igazgatóval

Minden ember a Földön – lehet az fogyatékossággal élő személy, pszichiátriai vagy szenvedélybeteg, gondozásban lévő gyermek – kincse a világnak és tehetséggel van megáldva. A szociális szakembereknek az a küldetésük, hogy ezeket a kincseket megtalálják, s mint egy becsomagolt ajándékot, kibontsák, tudatosítva bennük az értéket, majd példaként vigyék tovább – vallja Kiss Róza, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kirendeltség igazgatója, aki a szakma iránti elhivatottságát a szüleitől kapta örökbe és adta tovább fiának és pályatársainak.

Igazgató asszonyt pályájáról, az elmúlt évtizedek történéseiről, a szakmai kihívásokról és az elért eredményekről kérdeztük.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a szociális területtel? Tudatos választás volt, vagy így hozta az élet?

– A szüleim nyomdokain haladtam, ők voltak a tanítómestereim és példaképeim. Édesanyám egy szociális intézményben dolgozott ápolóként, édesapám ugyanott gépkocsivezetőként. A szakma iránti elhivatottságot, ennek az életre szóló nehéz és egyben felemelő hivatásnak a szeretetét tőlük kaptam. Ha egy hasonlattal szemléltethetném, akkor olyan volt ez, mint egy vérátömlesztés.

– Hogyan indult a pályád?

– Az egészségügyi középiskola elvégzése után egy szülőotthonban dolgoztam, de csak rövid ideig, mivel édesanyám hívó szavára kértem az áthelyezésemet a pszichiátriai betegeket ellátó püspökladányi szociális intézménybe, ahol ő dolgozott. Figyeltem a napi tevékenységeket az intézményben, azt a hozzáállást és odafigyelést, amit az idősebb kollégák tanúsítottak az ellátottak iránt. Édesanyám közelsége ellenére kezdetben nagyon elveszettnek éreztem itt magam, mert tudatosult bennem, hogy rendkívül kevés a szakmai tudásom. Rövid időn belül elvégeztem a pszichiátriai szakápolói képzést, ami nagy erőt adott számomra. Amikor pszichiátriai betegeket ellátó intézményben vagyok, a mai napig felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon hány kolléga rendelkezik szakképzettséggel? Merthogy ez szükséges ahhoz, hogy fel tudjuk mérni minden lakónak és ellátottnak az egyéni igényét, illetve a képességét is, hogy arra építve fejlesszük őt a továbbiakban.

– Hány évet töltöttél a pszichiátriai betegeket ellátó intézményben?

– Közel két évtizedig dolgoztam a püspökladányi pszichiátriai betegeket ellátó ápolást, gondozást nyújtó megyei fenntartású intézményben, amit akkoriban szociális otthonnak neveztek. Az intézménynek Püspökladány volt a székhelye és Bárándon, illetve Hosszúháton volt a telephelye. Időközben a püspökladányi intézmény megszűnt az épület adottsága miatt, a székhely Báránd lett, ahol száz alkoholbeteget láttunk el, a hosszúháti telephelyünkön pedig fogyatékos személyeket és pszichiátriai betegeket. A székhelyváltást követően a bárándi telephelyen dolgoztam. Ebben az intézményegységben töltöttem el tizenkilenc évet. Először ápolóként, majd részlegvezetőként és szakmai vezetőként dolgoztam sok éven át. Időközben elvégeztem a főiskolán a szociális munkás szakot és megszereztem a szakvizsgát.

– Végig jártad a szakmai lépcsőfokokat, az évek során folyamatosan képezted magadat, ami nagyban segítette a munkádat. Milyen új kihívásokkal szembesültél a továbbiakban?

– Szerettem volna erősíteni azt a szemléletet, hogy a társadalmunkban mindannyian egyformák vagyunk, és mindenkinek joga van a méltóságteljes élethez az önrendelkezéshez, a szabad mozgáshoz, a testi-lelki jóléthez. Intézményi dolgozóként mindig a szakmai tudásom legmagasabb szintjén tettem eleget a feladatomnak, mégis azt tapasztaltam, hogy csorbultak az ott élő ellátottak ezen jogai. Elhatároztam, hogy elvégzem az ellátottjogi képviselői képzést. 2005-ben szereztem meg ezt a minősítést, majd később a gyermekjogi képviselői, illetve a meditációs végzettséget. A jogvédelmi feladatok ellátása már nem volt összeegyeztethető a meglévő feladataimmal, így kerültem a Hajdú-Bihar megyei Tetétlenre, ahol felkérést kaptam a szociális alapszolgáltató központ létrehozására. Öt évig dolgoztam a településen.

– Mennyire sikerült megvalósítani az érdekképviseleti célkitűzéseket?

– Tizenkilenc évig fogyatékos személyek, majd az idősek ellátásban dolgoztam, és azt érzékeltem, hogy valami hiányzik az életemből. Ezért 2005-ben létrehoztam egy civil szervezetet, a Napfényes Támogató Szociális Egyesületet és létrejött a Napfényes Sziget Integrált Intézmény, ami a fogyatékos személyek részére támogatott lakhatást, nappali ellátást biztosít. Az intézményrendszer már tizenhét éve működik biztosítva a támogató szolgálatot 2006 márciusától, a fogyatékos személyek nappali ellátását 2007 januárjától, a szociális foglalkoztatást pedig 2008-tól. A támogatott lakhatást 2016-tól működtetjük. Egy nevelőszülői hálózatot is működtettünk, amelyet időközben átadtunk az egyházaknak. Sok és kitartó munkával itt már lehetőség volt azokat az értékeket meghonosítani, ami az ellátottak érdekeit képviselik és hozzásegítik őket az önállóbb élethez.

– Jelenleg az SZGYF Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kirendeltségét vezeted, mikor és hogyan érkeztél a megyébe? Mi ennek az előzménye?

– Tizenegy évig voltam ellátottjogi képviselő, ebből hét évet Hajdú-Bihar vármegyében, négy évet pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. Mint ellátottjogi képviselő megismerhettem az intézményrendszert. 2018-ban felkérést kaptam a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. részéről, hogy segítsem a magyarországi kiváltási folyamatot. Óriási tanulási folyamatot jelentett ez számomra, hiszen az országban futó 23 projektnek a szakmai módszertani támogatását biztosítottuk. A társprojekt szakmai vezetőjeként nagy rálátásom lett a támogatott lakhatásra, annak funkciójára, működésére, kialakítására. A projekt 2021. június 30-ig tartott, ezt követően felkérést kaptam arra, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében vállaljam el a kirendeltség igazgatói feladatokat és segítsem a munkát ily módon. Így kerültem Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe.

– Milyen ezt az intézményrendszert működtetni, vezetni? Hogyan indul egy napod?

– A munkám miatt 2018-ban Budapestre kellett költöznöm, nehéz döntés volt, de megtettem. Jelenleg is a fővárosban élek, innen indulok korán reggel Szolnokra. A munkafolyamatok már elkezdődnek, amikor beülök az autóba. Jó vezetőstábot sikerült kialakítani Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, és ez lényegesen megkönnyíti a munkát. Amikor Szolnokra kerültem minden dolgozóval külön-külön beszélgettem a tevékenységekről, amik a mindennapjaikat kitöltik. Azt tapasztaltam, hogy a kirendeltség munkatársai az irodából telefonon irányították az intézményeket, és az ellenőrzésen kívül nem volt kapcsolatuk velük. Kötelességemnek éreztem, hogy az első kirendeltségi állományülésen először én adjak egy módszertani szakmai támogatást, megerősítést, amit majd számon kérhetek. A kommunikációs stratégiánk része, hogy minden héten vezetői értekezletet tartunk az osztályvezetőkkel a gazdasági vezető részvételével. A szervezetirányítási és a működtetési fejlesztési osztályvezető reggelente napindító értekezletet tart, az intézményekben is zajlanak a napindító és a vezetői megbeszélések. Az intézmények felé minden hónapban igazgatói értekezletet tartunk a kirendeltségen. Együttműködni csak akkor tudunk, ha nyíltan és őszintén kommunikálunk. Azt gondolom, hogy ezt sikeresen alkalmazzuk.

– Milyen feladatok vártak? Mi az, amire kiemelt figyelmet kellett és kell fordítani?

– Óriási feladatot hajtottunk végre 2022-ben az integráció megvalósulásával Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, amivel több éves lemaradást hoztunk be. Az integráció előkészületi munkálatai idején a leendő vezetőkkel közösen dolgoztuk ki és vitattuk meg a szakmai feladatokat, a lehetőségeket, a biztonságos működés feltételeit. Fontosnak tartom, hogy a kirendeltségen dolgozók ismerjék az intézmények munkatársait, hogy bizalommal forduljanak hozzájuk, amikor megjelennek az intézményben. Ezt csak partneri viszonyban közös gondolkodással tudom elképzelni. Észre kell venni azt is, ha egy dolgozó túlterhelt, a vezető felelőssége, hogy a feladatok egyenlő arányú elosztása megtörténjen. Tudnunk kell, mi a kollégának az erőssége és a gyengesége, hogy olyan feladatot adjunk neki, ami az ő erőssége és egy pici szeletet abból, ami nem az, azért, hogy a fejlődési íve meglegyen. És az legyen számukra fontos, hogy szeresse a munkáját és örömmel jöjjön dolgozni. Ezeket csak akkor tudjuk képviselni és megvalósítani, ha ott vagyunk a terepen és foglalkozunk azzal, hogy a kolléga hogyan éli meg a mindennapokat.

– A fogyatékos emberek számára a munkavállalás a társadalmi integráció egyik legfontosabb eszköze. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében ebben is előrelépés történt. Mit tudhatunk az akkreditált foglalkoztatásról?

– Tavaly januárban ütemeztük be az akkreditált foglalkoztatást, mint lehetőséget a lakóinknak. Örömmel mondhatom, hogy tavaly augusztus óta akkreditált foglalkoztatásban dolgoznak azok fogyatékos személyek, akik képesek ebben a foglalkoztatási formában helytállni. Ez egy nagy előrelépés, hiszen bekerülnek a munka világába, de mégis egy védett környezetben tanulják meg azokat a normákat, amik az átlagos munkavállaló számára elengedhetetlen.

– Milyen munkák ezek?

– Csomagoló és papíripari tevékenységek. A kunhegyesi Pro-Team Rehabilitációs Közhasznú Nonprofit Kft.-t kerestük meg azzal, hogy van-e lehetőség arra, hogy új felvételekkel bővítsék a létszámukat. Kérésünkre igent mondtak, így a két lakóotthonunkból és a támogatott lakhatásból harmincnégy főnek van lehetősége napi 4 órában részt venni akkreditált foglalkozásban. Nagy hangsúlyt fektetünk az önálló életvitelre és az egyéni igények érvényesülésére is.  A lakóink önállóan járnak dolgozni, maguk készítik a reggelijüket, a vacsorájukat, maguk válasszák ki a ruhájukat, a cipőjüket. Berendezik a szobájukat azokkal a bútorokkal és eszközökkel, amikre szükségük van.

– Tulajdonképpen az önrendelkezés teljes mértékben tiszteletben van tartva…

– Meggyőződésem és a szakmai tapasztalatom is alátámasztja, hogy minden ember a Földön – lehet az fogyatékossággal élő személy, pszichiátriai beteg, szenvedélybeteg, gondozásban lévő gyermek – egy kincse a világnak és tehetséggel van megáldva. Nekünk, szociális szakembereknek az a küldetésünk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, s mint egy becsomagolt ajándékot, kibontsuk, tudatosítva bennük az értéket, majd példaképként vigyük tovább. Szeretnénk elérni, hogy intézményeinkben az ellátottak megtalálhassák azokat a tevékenységeket, amelyek segítségével teljessé tudják tenni az intézményi létüket. Ennek érdekében ösztönzésként évente több pályázatot írunk ki az intézményeknek.  Tavaly hirdettük meg a Varázslatos természet című fotópályázatunkat melyre több mint 230 alkotás érkezett.  A díjnyertes fotókból készítettünk egy 2023 évi falinaptárt, amit minden intézményünkben kihelyeztünk, illetve megajándékoztuk vele partnereinket. A karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az advent. Ez egy örömforrás, amiről hosszú ideig beszélgetnek az ellátottjaink. 2021-ben kisfilm pályázatot indítottunk, melyre két-három perces videókat vártunk az ünnepi készülődésről. 2022-ben kirendeltségünk az „Advent fényei” című videó pályázatot még szélesebb körben hirdette meg, így azon részt vehettek a fenntartásában álló, illetékességi területén működő szociális és gyermekvédelmi intézményekben élő gyermekek, fiatalok és ellátottak is. Kirendeltségünk a pályázókat méltó körülmények között, egy vetítéssel egybekötött ünnepségen díjazta.

– Az alkotói szabadság megnyilvánulásának fontos mozzanata a bánhalmai speciális filmes csoport megalakulása. Hogyan indult ez a kezdeményezés?

– A bánhalmai „Fenyves Otthon” speciális filmes csoportja a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület kezdeményezésére alakult azzal a céllal, hogy az értelmi fogyatékossággal élők a filmkészítéssel kifejezhessék érzéseiket, gondolataikat, és átéljék az alkotás örömét. Célunk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből többen kapcsolódjanak be ebbe a nagyon szép és fejlődő tevékenységbe. Ez is egyfajta kommunikációs lehetőség, hogy még jobban, mélyebben megismerjük lakót. Azt gondolom, hogy erre nagyon nagy szükség van. Fontosnak tartom, hogy egységként működjön a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kirendeltség, akár a gyermekvédelem, akár a szociális területen. Arra törekszünk, hogy az intézményeink kölcsönösen hívják meg a kollégákat a rendezvényeikre.

– Hagyományokon alapuló, jó külső kapcsolatrendszerrel rendelkezik a kirendeltség. Kikkel tartod rendszeresen a kapcsolatot?

– Fontosnak tartom és sokat dolgoztam a külső kapcsolatok kialakításáért. Tartom a kapcsolatot a megyei közgyűlés elnökével, a főispánnal, a polgármesterekkel és rendszeresen tájékoztatom őket a megyében történő változásokról, fejlődésekről. Rendszeresen találkozom a megyét felügyelő rendőrkapitányokkal azért, hogy az előforduló rendőrségi jelzéseket, az intézkedéseket, illetve a prevenciós lehetőségeket megbeszéljük. Jó a kapcsolatunk az egészségügyi szolgáltatókkal, az egyházakkal, az adományozókkal és a támogatókkal is.

– Mit tudhatunk a családodról?

– Boldog párkapcsolatban élek, két fiúgyermek édesanyja vagyok. Lala az idősebb fiam, ő a Napfényes Sziget Integrált Intézmény vezetője, és olyan elhivatottsággal és ellátott centrikusan képviseli az ügyeket ahogyan azt a családjától látta. A kisebbik fiam, Dávid grafikus, ő mozgókép animáció szakon végzete az egyetemet, jelenleg Bécsben dolgozik, hamarosan haza fog költözni.  A családom minden tagjával összetartó, bensőséges viszonyt ápolok. Édesanyámat amikor csak tehetem meglátogatom Püspökladányban. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek az átadott értékekért, melyeket képviselhetek.

– Mivel foglalatoskodsz szabadidődben? Honnan töltődsz?

– A hétköznapokon elfoglal a munkám, hétvégén, ha van időm, akkor a párommal szeretünk utazni, színházi, kulturális programokon részt venni, kerékpározni. Igyekszem mindenben megtalálni a pozitívumot. Azt vallom, hogy nincs olyan probléma a Földön, amire ne lenne megoldás. Van amire rövidebb idő alatt megtaláljuk a megoldást és van, amihez hosszabb idő szükséges.

SZGYF Központ