Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek köszöntő levele a 40. Osztozó-fórumunk alkalmából

Levelének szövegét az alábbiakban közöljük:

Az Osztozó – lelkigondozók fóruma kedves résztvevői!

Ezúton köszöntöm a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Osztozó elnevezésű fórumának résztvevőit, amelyen azok a munkatársak gyűlnek össze, akik a gyermekvédelmi és más szociális intézményekben (idősotthonokban, fogyatékkal élők vagy pszichiátriai betegek otthonaiban) a hitélethez kapcsolódó lelkigondozást és a vallásgyakorlás feltételeinek megteremtését aktívan végzik és segítik. Ennek biztosítása minden ellátott számára alkotmányos alapjog, és az állami fenntartású intézményekben is törekedni kell arra, hogy vallását mindenki szabadon gyakorolhassa.
Önök legnagyobb részt az Eszterom-Budapesti Főegyházmegye földrajzi területén lévő intézményekben dolgoznak, ahol számos helyen főegyházmegyénk lelkipásztoraival is együttműködnek, akik szentmisét mutatnak be, hitéleti foglalkozásokat tartanak, végzik a szentségek kiszolgáltatását és a lelkigondozást. Főegyházmegyénk külön referensek kijelölésével is segítette, hogy különösen a beteg, sérült, fogyatékkal élő lakók hozzáértő segítséget kapjanak. Az evangélium üzenete mindenkihez szól: az egészségesekhez és a betegekhez is, és Önök ebben működnek közre, amit nagy jelentőségű küldetésnek tartok az állami ellátó rendszer keretein belül is.
A Szentírás az irgalmas szamaritánus történetében, konkrét elbeszélésbe sűrítve mutatja be a krisztusi szeretet-parancsnak a lényegét, ami az Önök munkájának is a középpontja.
Azt mutatja be, hogy hogyan kellene az embernek – minden embernek – az embertársához viszonyulnia.
A történetben az irgalmas szamaritánus nem azt kérdezi, hogy miért fekszik ott megverten és kifosztottan a másik. Nem kezd el okoskodni, nem kezd el okokat keresni, s magyarázni, hanem azt látja, hogy az az ember rászorul, és közvetlenül segít rajta.
Ez az, ami bennünket is szíven kell, hogy találjon, mert mi is találkozunk mindennap a nyomorúságos helyzetben lévő másik emberrel. És valahogyan mi is legtöbbször magyarázatot találunk rá, hogy éppen nekünk, éppen most, éppen ennek a konkrét másik embernek miért is nem kell segíteni. És ekkor mondja nekünk Jézus, hogy a szamaritánus példáját kövessétek, ne kérdezősködjetek, hanem ha látjátok a szükséget és módotok van rá, azonnal segítsetek.
Szent Pál pedig beleállítja a keresztény testvéreink iránti különleges felelősség témáját az emberek iránti szeretet nagyobb összefüggésébe. Ezt írja: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben!” (Gal 6,10).
Ez az, ami a számunkra gyakorlati példa kell, hogy legyen. Nem elég nekünk a szeretetről elmélkedni – elmélkedni tudtak róla Jézus kortársai is –, a vallási életnek a professzionistái, azok elmélkedni és tanítani mindig tudnak, de itt a hétköznapi életnek a gyakorlatáról van szó, és ezt fogja Jézus számon kérni tőlünk. Nem azt, hogy milyen szépeket gondoltunk az embertársi szeretetről, hanem hogy ténylegesen mit tettünk mi magunk, amikor módunk volt rá.
Jézusnak ez a szeretete küldetés is a számunkra, hogy mi is közvetítsük feléjük azt az isteni szeretetet, amely Jézus által nekünk már kijutott.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek eredményes Osztozót és mindennapi munkájukhoz Isten áldását.
Őszinte nagyrabecsüléssel:

Erdő Péter
bíboros, prímás, érsek