Köszönetünk és hálánk az árvízi védekezésben közreműködőknek

A sződligeti Viktor Integrált Szociális Intézmény lakói és dolgozói számára az elmúlt dunai árvízi időszak komoly megpróbáltatásokat hozott. Az elsődleges feladat az volt, hogy az árvíz tetőzése előtt biztonságba helyezzék a sződligeti szociális otthon fogyatékossággal élő lakóit, mivel fennállt a veszély, hogy a mélyebben fekvő épületek víz alá kerülnek.

A sződligeti Viktor Integrált Szociális Intézmény lakói

Észlelve a bajt, azonnal a helyszínre érkezett Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára, Cséplőné Gönczi Veronika, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója és Pitzné Heinczinger Mónika, a Pest Vármegyei Kirendeltség igazgatója. A sződligeti árvízi védekezésben mintegy 400-an vettek részt, köztük önkéntesek, a szociális és gyermekvédelmi rendszer dolgozói, a katonaság, a katasztrófavédelem, a vízügyesek és a mentőszolgálat munkatársai.

A helyzet drámaiságát tovább fokozta az a tény, hogy a sződligeti intézmény lakói nem először kerültek szembe árvízi fenyegetéssel, hiszen a 2013-as árvíz során már átéltek egy hasonló helyzetet. Külön törődést, odafigyelést igényeltek, ezért a helyszínre érkező vezetők és a védekezésben résztvevő szakemberek a legmegfelelőbb megoldást keresték számukra. A lakók és a dolgozók biztonsága érdekében született az a döntés, hogy még időben el kell hagyniuk a dunai árvíztől veszélyeztetett területet, így 59 lakót és 22 dolgozót a Készenléti Rendőrség autóbuszaival Zamárdiba szállítottak. Így a lakók a megszokott ápolói csapattal, nyugodt körülmények között tölthették el a Balaton-partján az elkövetkező három napot.

A megfeszített munka eredményeképpen felépültek a gátak, sikerült megvédeni az intézményt, és ami a legfontosabb, a benne élőket sikerült biztonságba helyezni és megnyugtatni.

Dávid Tamás, a Viktor Integrált Szociális Intézmény Pest Vármegye igazgatója, kérdésünkre elmondta, hogy szeptember 15-én megalakult a védekezési stáb, és másnaptól felgyorsultak az események. Megérkezett az első adag homok az intézménybe, és megkezdték annak zsákolását. Szeptember 17-től mintegy 35-40 ezer homokzsákból épült fel a gát, amely helyenként elérte a kétméteres magasságot, máshol viszont csak fél méter vagy ennél is alacsonyabb volt. Ehhez a megfeszített munkához mindenkit mozgósítani kellett. Külön köszönet illeti a Pest Vármegyei Kirendeltséget, a telephelyeiket és a társintézményeiket, hiszen nagyon sokan segítettek az árvíz elleni védekezésben a számos önkéntessel és civil szervezettel együtt. Közel négyszáz önkéntes fordult meg az intézményben, aminek köszönhetően szeptember 18-ra a gát teljes hosszában elkészült.

 – Eközben munkatársaim mindent megtettek, hogy megnyugtassák a lakókat: különféle programokat szerveztek, amelyek célja az volt, hogy eltereljék a figyelmüket, és csökkentsék az árvízhelyzet miatti feszültséget. A lakók ugyanis látták a hatalmas mozgolódást: több száz ember fordult meg az intézményben, teherautók érkeztek és távoztak, ami számukra frusztráló lehetett. Szakmai munkatársaim ezt a rendkívüli helyzetet kiválóan kezelték. A szakmai stáb és a védelmi bizottság közös döntése alapján ideiglenesen hazaengedtünk 25 ellátottat, míg további 25 fekvő, nagyobb ápolási igényű ellátottat a váci kórház külön erre a célra kialakított osztályán helyeztünk el. Minden szükséges munkáltatói intézkedést megtettünk. Az ápoló-gondozóknak és a mentálhigiénés munkatársaknak különösen nehéz feladatot jelentett a helyzet, de mind az intézményben, mind a kórházban maximálisan helytálltak. Nagyon hálás vagyok a munkatársaimnak – a helyettesemnek, a vezető ápolónak, telephelyvezetőknek, a mentálhigiénés vezetőnek, minden munkatársamnak -, a Készenléti Rendőrségnek és az Országos Mentőszolgálatnak, hogy pár óra alatt megoldottuk, hogy az ellátottak Zamárdiba lemehessenek. Az összefogást a szervezettség, az összeszokottság és egymás támogatása jellemezte. Senkiben sem merült fel, hogy ne végezné el a feladatát az árvízi fenyegetettség idején. Ezt a helyzetet leginkább egy szoros családi összefogáshoz tudnám hasonlítani, ahol mindenki együtt, egymást segítve dolgozik a közös célért, mondta az igazgató.

Ahogy az ár levonult, és a veszély elmúlt, a lakók visszatérhettek sződligeti otthonukba. A somogyi és a környező vármegyékből érkező kollégák önzetlen segítsége lehetővé tette a lakók számára, hogy az átmeneti időszak a lehető legzökkenőmentesebben teljen el az SZGYF zamárdi üdülőjében. Az indulás előtti órákban a somogyi régió településeiről érkeztek az SZGYF munkatársai, hogy segítsenek a hazaindulóknak a pakolásban.

Baloghné Tóth Tímea, a sződligeti intézményvezető-helyettes megköszönte a támogatást és az őszinte vendégszeretetet, amit  a kollégák a lakók és dolgozók iránt tanúsítottak. Vendégszeretetük és együttérzésük hozzájárult ahhoz, hogy a lakók a nehéz körülmények ellenére is jól és biztonságban érezzék magukat.

– Az ellátottak nagyon jól érezték magukat Zamárdiban, öröm volt látni boldogságukat. Ugyanakkor már vágytak vissza Sződligetre, folyamatosan követték a híreket és az eseményeket. Megható pillanat volt, amikor Dávid Tamás igazgató, Kiss Melinda vezető ápoló és az intézmény dolgozói fogadtak bennünket Sződligeten. Rendezett, kitakarított szobák várták az ellátottakat, és nagy volt az öröm és izgatottság. Munkatársaink teljes szívvel végzik a munkájukat, és mindig segítenek, ha szükség van rá, mondta az intézményvezető-helyettes.

Az intézmény lakói számára a hétköznapok lassan visszatérnek a megszokott kerékvágásba, de a történtek még sokáig emlékezetesek maradnak. A közösség azonban megerősödött a nehéz időszak alatt, és az összefogás, ami az árvízi védekezésben résztvevők közötti együttműködést jellemezte, örökre nyomot hagyott az intézmény és az ott lakók életében.

SZGYF Sajtó