Florence Nightingale – a lámpás hölgy

Éppen 115 évvel ezelőtt, 1910. augusztus 13-án hunyt el a világszerte ismert ápolónő, aki nem csupán megbecsült hivatássá tette, de megreformálta, eredményesebbé tette a gyógyítást. Halálának évfordulóján emlékezünk a „lámpás hölgyre”.

1855-ben a krími háború egy hadikórházában egy angol arisztokrata hölgy sürög-forog a rongyos, koszos tábori ágyak körül, több száz sebesült katonáról gondoskodva. Éjszakánként lámpásával világítva teljesít szolgálatot, és járja végig az ideiglenes kórház ápoltjait. Mit keres hazájától távol, borzalmas higiéniai körülmények között egy nemes hölgy?

Florence Nightingale valóban tökéletes kényelemben, egy bankár lányaként élte gyermekkorát. Öt nyelven beszélt, akkoriban hölgyektől szokatlan módon filozófiai, matematikai, történelemtudományi tanulmányokat folytatott. Nem volt más hátra – legalábbis a kor elvárásai szerint –, mint egy jó férjet választani, hogy egész életére biztosítsa magának a jólétet és gondtalanságot. Már a vőlegény is megvolt, mikor az ifjú Florence isteni hangot vélt hallani, ami arra sarkallta, hogy megtalálja hite és személyisége szerinti hivatását. „Az emberi nyomorúság jár mindig az eszemben, ez gyötör… hazugnak érzem, ha a költők a világ dicsőségét zengik. A legtöbb ember, akivel találkozom, gondban, szegénységben, betegségben él.” Miután ezek a gondolatok megfogalmazódtak benne, nem sokat habozott: szülei legnagyobb rémületére felbontotta eljegyzését, és ápolónővérnek állt. Apja nem kis erőfeszítéseket tett, hogy kiverje lánya fejéből filantróp gondolatait, és hosszú európai utazásra küldte, hátha meggondolja magát. Florence azonban ezt a kényszerű utazást is saját céljaira fordította, és hosszasan tanulmányozta a düsseldorfi protestáns diakonissza nővérek ápolási gyakorlatát. Hazatérve fizetés nélküli főnővérként dolgozott egy angliai kórházban, amikor közbeszólt a történelem: az angol külügyminiszter felkérte őt, hogy több társával együtt teljesítsen szolgálatot a krími háborúban, egy angol hadikórház ápolójaként.

Akkoriban a haditudósításokból nyilvánvalóvá vált, hogy borzasztó körülmények uralkodnak a sebesültek között, a halálozás elképesztő méreteket öltött. A művelt és képzett hölgy pedig hozzálátott, hogy megreformálja a hadikórház rendszerét. Hamar feltűnt neki, hogy a kórházban többen halnak meg különböző ott szerzett betegségekben, mint harctéri sérülésekben. Az első dolga tehát a higiénés viszonyok radikális megváltoztatása volt, ami hamarosan átütő eredménnyel járt: a korábban 42 százalékos halálozási arány 2,2 százalékra csökkent. Igaz, rendkívüli fegyelmet és figyelmet követelt meg a beosztottjaitól, szigorúságát pedig nem csupán a nővérek, hanem a katonák és az orvosok is megtapasztalták. Fantasztikus eredményei és személyisége a sajtótudósításokban is mind gyakrabban megjelent. Még Törökországban szolgált, mikor az angol udvarnál már róla beszéltek. A „lámpás hölgy”-ként emlegették, köszönhetően egy újságcímlapnak, mely viharlámpával a kezében, sebesültek között szolgáló elhivatott nővérként ábrázolta.

Miután Florence Nightingale hazatért a krími háborúból, már ismert személyiség volt, hírnevét pedig hivatása szolgálatában állította. A Hadügyminisztérium az ő ajánlásai alapján szervezte meg a Katonai Orvosi Iskolát, majd alapítványt hozott létre, hogy egy korszerű ápolóképző intézet állhasson fel, úttörő módon átszervezve az egészségügyi oktatást. Mindemellett írásaiban is rögzítette a beteggondozás és ápolás legfontosabb elveit és gyakorlati tudnivalóit, kiemelve a higiénia – akkor még nem nyilvánvaló – fontosságát, valamint a prevenció jelentőségét.

A nemzeti hősből hamarosan nemzetközi tekintély lett. Az amerikai polgárháború idején az Egyesült Államok tőle kért tanácsot a sebesült katonák ellátásának megszervezéséhez, majd az indiai egészségügyi ellátás szervezeti felállításában is kulcsszerepet játszott.

Florence Nightingale tevékenységének jelentősége felmérhetetlenül nagy volt az egészségügyben. És bár úttörő szerepe már életében nyilvánvalóvá vált, és ennek megfelelő köztisztelet övezte személyét, mégsem engedte, hogy halála után pompás temetéssel, a Westminster apátságban helyezzék el koporsóját. Egy szerény templom sírkertjében temették el, egy igaz élet végén. Hogy mi is az igaz élet, ő maga így fogalmazta meg: „Ha valaki olyan életet él, amely mindenki számára fejlődést hoz, és ez a fejlődés állandó, nem hal meg vele, az ilyen ember életét Igaz Életnek nevezhetjük.”

Florence Nightingale nem csupán megújította a betegápolást, és statisztikailag is bizonyíthatóan eredményesebbé tette a gyógyítást, sok ezer életet mentve meg ezzel, de kétségtelenül megbecsült hivatássá emelte a nővéri munkát. Ennek elismeréseként születésnapja, május 12-e az ápolók világnapja, a „lámpás hölgy” emlékére pedig az ápolás nemzetközi jelképe a lámpás lett.

SZGYF Központ