Beszélgetés Ujvárosi Józseffel, a Bíborka ISZI intézményvezetőjével
Mióta működik az intézmény, és milyen ellátotti körrel dolgoznak?
2016-ban került sor az integrációra, amikor több intézményből jött létre a Bihari Egyesített Szociális Intézmény. 2023-ban nyerte el a mai formáját és a mai nevét. Az integrált intézmény 625 engedélyezett férőhelyszámmal rendelkezik, fogyatékos személyek részére 339, pszichiátriai betegek számára 226, szakápolási igénnyel rendelkezőknek 60 férőhelyen biztosítunk teljeskörű ellátást, mindezt 2 megyében, 9 telephelyen, 7 ellátási formában.
Önnek hogyan alakult a pályafutása az intézményben?
Én már a 2016-os integrációt megelőzően is itt dolgoztam, miután egyetemi diplomát szereztem a szociális területet érintően. 2008 óta dolgozom a derecskei intézményben, ahol kezdetben szociális és mentálhigiénés munkatárs voltam, 2009-től pedig intézményvezető. Az integrációt követően, az egyesített szociális intézményben 2020-ig dolgoztam intézményvezető-helyettesként, valamint a derecskei telephely vezetői feladatait továbbra is elláttam. Aztán 2020-tól megbízott intézményvezetőként, 2021. július 1-től pedig intézményvezetőként felelek az integrált intézményért.
Vezetőként kezdetben milyen megoldandó feladatokkal, problémákkal szembesült? Hogyan kezelte ezeket?
Egyik napról a másikra kellett átvennem az integrált intézmény vezetését, és számos, évek óta fennálló problémára kellett tartós megoldást találni, a mindennapi kisebb-nagyobb nehézségek mellett. Szerencsére az elmúlt időszakban végre sikerült olyan munkatársakkal körülvenni magam, akikkel ugyanazokért a célokért dolgozunk.
Hogyan áll össze a szakembercsapat?
A jelenlegi dolgozói létszám 336 fő, melyből a szakmai létszám 233 fő, ők jellemzően ápoló, gondozó, segítő, szociális/terápiás munkatárs és fejlesztőpedagógus munkakörben dolgoznak. A funkcionális munkakörökben 103 fő tevékenykedik, akiknek a munkája ugyanolyan fontos az ellátás színvonalának biztosítása során, bár jellemzően róluk kevesebb szó esik a szférában.
Mennyiben változott az intézményi ellátás a pályakezdő éveihez képest? Milyen pozitív és negatív tendenciákat tud említeni?
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ápoló-gondozó otthoni ellátásban részesülők, illetve erre az ellátási formára várakozók egészségi állapota jelentősen leromlott, ami a szakmai munkát igencsak megnehezíti. A fiatal, jobb állapotú, képességű ellátottak inkább a támogatott lakhatást részesítik előnyben, hiszen számukra az a megfelelőbb. Az intézményben középsúlyos, súlyos fogyatékossággal élők és pszichiátriai betegek ellátásával foglalkozunk, ennek ellenére számos megkeresést kap az intézmény szenvedélybeteg és demens személyek elhelyezésével kapcsolatban is, ebben azonban nem tudunk segítséget nyújtani.
Mire a legbüszkébb az intézményi működésükkel kapcsolatban?
Az elmúlt években számos régóta fennálló problémát sikerült megoldani és fejleszteni a tárgyi feltételeket, valamint két új ellátási forma is bevezetésre került. Gyakori, hogy olyan esetekkel, ügyekkel találjuk szembe magunkat, amire az országban más intézménynél még nem volt példa, de igyekszünk mindent a legjobb tudásunk szerint megoldani. Büszkeséggel tölt el, hogy 2022 óta az intézmény minden telephelyén működik a fejlesztő foglalkoztatás, aminek sikerességét bizonyítja az is, hogy rendszeresen meghívást kapunk különböző vásárokra. Persze nehézségek is vannak. A jó és szakképzett munkaerő megtalálása és megtartása nem egyszerű a jelenlegi bérezési rendszer mellett, mással pedig nagyon nehéz motiválni a kollégákat.
Milyen az intézmény elfogadottsága az aktuális településen?
Összességében elmondható, hogy a telephelyeink évtizedek óta jelen vannak az adott településeken, így a lakosság relatíve elfogadó, de természetesen akadnak kisebb-nagyobb problémák, melyet igyekszünk kezelni. Fontosnak tartom, hogy sok helybelinek és a környező településeken élők számára is stabil munkalehetőséget biztosítunk.