Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa

155 éve született Batthyány-Strattmann László, aki vagyonát és tehetségét a szegények gyógyítására fordította.

Batthyány-Strattmann László személyét már halálakor is kultusz övezte, sőt, életében is úgy beszéltek róla, mint szent emberről. Pedig fiatalként, egészen huszonéves koráig semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy mély vallásosságával és elhivatottságával valaha is példaként állhat majd előttünk. Az 1870-ben született Batthyány László nehezen kezelhető, renitens gyerek és szertelen fiatal volt, magaviselete és gyenge tanulmányi eredménye miatt több gimnáziumot is megjárt. Az egyetemen is nehezen találta a helyét, kémiát, filozófiát és zenetörténetet is tanult, egy futó kapcsolatából pedig törvénytelen gyermeke született.

25 éves korában azonban gyökeresen megváltozott az élete. Elhatározta, hogy – grófi család gyermekeként meglehetősen szokatlan módon – polgári szakmát választ, és orvosnak tanul. Szakmai elkötelezettsége és hite hamarosan arra a meggyőződésre juttatta, hogy egyéni felelősséget kell vállalnia a rá bízott betegekért. 1898-ban saját pénzéből 24 ágyas magánkórházat rendezett be, a ma Ausztria területén található Köpcsényben. A kórházban elsősorban szembetegeket kezelt, ingyen, sokszor még a betegek utazási költségeit is megtérítve. Egy páciense így írt róla: „Pénzt a jómódú betegeitől sem fogadott el. Csak arra kérte őket, segítsék a szegényeket, a szegényeket pedig arra kérte, hogy imádkozzanak érte.” A kórházban hamar híre ment a jó doktornak, és messzi vidékekről is érkeztek hozzá betegek.

1916-ban azután újabb célt választott magának. Családjával a körmendi kastélyába költözött, ahol az épület egyik szárnyát kórházzá alakította át. Itt folytatta szemsebészi munkáját, ugyancsak térítésmentesen, saját pénzét áldozva a kórházi ellátásra. Tevékenysége, személyisége hamarosan országszerte ismertté vált, a szegények orvosaként emlegették. Már életében sorra kapta az elismeréseket, a császár hercegi címet ajándékozott neki, a pápától az Aranysarkantyú-rend tagságát kapta, és beválasztották a Parlament felsőházába is. Batthyány-Strattmann László ugyanakkor kerülte a nyilvánosságot, távol tartotta magát a nagy társasági eseményektől, és elsősorban betegeinek és családjának élt.

A fiatalkori kicsapongásokat követően – nem sokkal az első kórházalapítása után – a magánéletében is megtalálta a boldogságot. 1898-ban feleségül vette Maria Theresia Coreth grófnőt, aki 13 gyermekkel ajándékozta meg. Családi életüket meghatározta a keresztény hit, Batthyány-Strattmann László feleségével együtt lépett be a ferences harmadrendiek közösségébe. A boldog családi életnek és a buzgó közösségi tevékenységnek egy korán jelentkező és végzetesnek bizonyuló betegség vetett véget. Mindössze 60 évesen diagnosztizálták nála a hólyagrákot, a betegség pedig 1931-ben végzett vele. Halála után Schioppa nuncius így írt a pápának: „Az emberek szentnek tartják a herceget, s higgye el Őszentsége, tényleg az.”

Bár már 1944-ben kezdeményezték a szegények orvosának szentté avatását, a háború utáni zavaros idők, majd a kommunista hatalomátvétel lehetetlenné tették az eljárás lefolytatását. Végül II. János Pál pápa 2003. március 23-án a boldogok sorába emelte Batthyány-Strattmann László herceget, akinek tiszteletére azóta kápolna és templom is épült.