„A munkám értelmét a hivatástudat és az emberi kapcsolatok adják” – beszélgetés Szatykó Bélánéval
– Mit jelent az Ön számára ez az elismerés, amelyet március 15 alkalmából a Vas vármegyei közgyűlés ünnepi ülésén vehetett át?
– Nagy öröm volt, hogy a főnökeim rám gondoltak a kitüntetés felterjesztésekor, ez nagy elismerést jelent számomra. A Vas Vármegyei Közgyűlés Elnökének Emlékérme – így nyugdíjazásom előtt – hatalmas kitüntetés, hiszen nemcsak a jelenlegi, hanem a korábbi munkáltatóm, a Vas Vármegyei Közgyűlés Ellátó Szervezete részéről is a megbecsülést éreztem. Jelenlegi és korábbi munkatársaim gratuláló szavaiban érezhettem megbecsülésüket, és az ünnepi közgyűlés hangulata felemelő volt.
– Hogyan indult a pályája, miért éppen a gyermekvédelem felé fordult kezdetben?
– Egykori kollégám ajánlotta az akkor még GYIVI néven ismert munkahelyet. Nagyon szerettem ott dolgozni, komoly összetartás jellemezte a munkatársakat. Tapasztaltam fájdalmas és felemelő pillanatokat egyaránt, hiszen a GYIVI-ben gyermekfelvételekkel is foglalkoztam, találkoztam a bekerülő gyermekekkel és családjukkal, továbbá napi szinten találkoztam az utógondozott fiatalokkal. Egy-egy gyermek sikeres életpályája minket is örömmel töltött el.
– Mit adott Önnek ez az időszak emberileg és szakmailag?
– Emberileg egy jó munkahelyen nemcsak dolgozol, hanem jól is érzed magad. Mint mindenki, én is tapasztaltam időnként hullámvölgyeket, de ezen nem sokat rágódtam, hamar túllendültem a negatív érzéseken. Szerettem és szeretem az új kihívásokat. A közel negyven év munkaviszony higgadtságra és nyugalomra tanított. Véleményem szerint bármilyen munkakörben az ember folyamatosan új ismeretekre tesz szert, és szakmailag is erősödik.
– Milyen emlékeket őriz a megyei önkormányzatnál töltött évekről?
– Eleinte különös élmény volt a fenntartó szemszögéből megismerni az intézmények működését. Az itt eltöltött 11 év alatt aktívan részt vettem a közgyűlés munkájában: előterjesztéseket készítettem, segítettem a közgyűlési anyagok postázását, jegyzőkönyveket írtam, és lehetőségem nyílt bekapcsolódni a területi választási iroda tevékenységébe is. Ezek az évek sok tapasztalatot és élményt adtak, és úgy érzem, igazán tartalmas és értékes időszak volt számomra.
– Az SZGYF Vas Vármegyei Kirendeltség titkársági referenseként 2011 óta dolgozik, és vezeti az irodát. Hogyan írná le röviden a munkája lényegét?
– A 2012-es év, amikor megalakultak a megyei intézményfenntartó központok, nehéz időszak volt, hiszen az intézmények fenntartói feladatain túl a közművelődési és oktatási intézmények átadását is teljesíteni kellett. Lényegében a kirendeltség teljes levelezése a titkárságon keresztül zajlik, így betekintést nyerek az ügyek kezdetébe és folyamatába, nyomon követem az adatszolgáltatásokat, valamint a határidőket és elvégzendő feladatokat. Az iratkezelést és selejtezést igyekszem legjobb tudásom szerint végezni és szervezni, ebben az intézményeknek is segítséget nyújtok. Úgy érzem, a kirendeltségen koordinációs szerepet is betöltök. Véleményem szerint jó a kapcsolatom munkatársaimmal; a munkahelyi feladatokon túl egyéb ügyeinket is meg tudjuk osztani egymással. Egy-egy jó beszélgetés, a jó hangulat és a nevetés kizökkent bennünket a napi „rutinból”.
– Mi az, ami ebben a munkában a legnagyobb kihívás?
– Koromnál fogva úgy érzem, elegendő rutint szereztem az adminisztrációs feladatokban, és az új teendőket sem érzem teljesíthetetlennek. Igyekszem mindent pontosan, a legjobb tudásom szerint elvégezni. Próbálok lépést tartani az idő elvárásaival és az új lehetőségekkel, amelyben nagy segítséget jelentenek a fiatal kollégáim, és természetesen az unokáim is.
– A kollégái szerint Ön „mindent tudó, élő lexikon”, akit alázat, szerénység, lelkiismeretesség és erős hivatástudat jellemez. Mit szól ehhez a jellemzéshez?
– Nagyon megtisztelő, hogy így ismertek meg. Remélem, nyugdíjazásom után az emlékezetükben is így maradok meg. Valószínűleg az „élő lexikon” jelző abból adódik, hogy régóta ismerem az intézményeket, és vissza tudok emlékezni korábbi átalakításokra és ügyekre.
– Mit jelent az Ön számára a hivatástudat? Mi ad erőt a mindennapi munkához?
– A mindennapi munkához a munkatársaimmal való jó kapcsolat ad erőt, az, hogy segíthetem főnökeim, kollégáim munkáját. Talán ezt érzem hivatástudatnak is.
– Van-e olyan emlékezetes történet vagy helyzet, amit szívesen megosztana?
– A GYIVI-ben dolgoztam, amikor egy apuka hirtelen bejött az intézménybe, és a kezembe adta nyolchónapos gyermekét, miután összeveszett a párjával. Azt mondta, ha nem veszem át a gyermeket, akkor a sínekre teszi. Azonnal cselekedtem, igyekeztem nyugalmat sugározni, miközben mindent megtettem a baba biztonságáért. Ezt követően folyamatosan figyelemmel kísértem ennek a gyermeknek az életét, örömmel láttam a fejlődését, és ez a történet mindig emlékeztetett arra, milyen fontos a hivatásunkban a felelősség, a gyors döntés és az emberi empátia.
– Több évtizedes tapasztalatával mit tanácsolna a fiataloknak, akik hasonló pályára készülnek?
– Az utánam jövő korosztálynak azt tanácsolom, hogy őrizzék meg fiatalos lendületüket, ne felejtsenek el nevetni, és tanulják meg túllépni azokon a dolgokon, amiken ma még rágódnak, hiszen lehet, hogy egy hét múlva már mosolyogni fognak rajtuk. Tiszteljék és hallgassák meg egymást, hiszen életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, és nem mindegy, milyen közegben tesszük ezt.