Hogyan segítsük a vak embert? – Tanácsok a fehér bot nemzetközi világnapján

Ma van a fehér bot nemzetközi világnapja. Célja a figyelemfelhívás, a látássérült emberek értékeinek, mindennapi életének, nehézségeinek és örömeinek, társadalmi szerepvállalásának a bemutatása. Mivel az SZGYF-ben is dolgozik látássérült munkatárs, különösképpen érdemes megismerni néhány támpontot és fogódzót azzal kapcsolatban, hogy miképp segíthetjük a vak embereket a mindennapi életben.

Tabu?

Vak emberekkel folytatott beszélgetések során sokan nem mernek olyan szavakat és mondatokat használni, mint például: „Nézze!,„ Figyeljen ide!” Tudnia kell, hogy ezeket nyugodtan alkalmazhatja, amikor vak emberrel beszélget, hiszen jelentésük a látássérült emberek számára ugyanaz, csak természetesen más érzékszervekre utalnak. Fontos tudnia, hogy a jóindulatú, de kíváncsi kérdések bizonyos helyzetekben tapintatlanok lehetnek. Csak akkor tegyen fel a vakságra vonatkozó kérdéseket, ha emberi kapcsolatuk erre feljogosítja önt. Társaságban, vak ember jelenlétében a legnagyobb tapintatlanság róla sajnálkozva beszélgetni.

A helyes vezetés

Ha találkozik az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodóan közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni. Kérdezze egyszerűen meg: „Segíthetek Önnek?” Igenlő válasz esetén vezesse a vak embert karjánál fogva, vagy hagyja, hogy ő karoljon magába. A vezető egy lépéssel maga mögött vezeti a vak embert. Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére.

Helytelen segítség

Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett „távirányítással”. A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, például így: „Vigyázzon! Jobbra! Balra!” E jó szándékú, de szakszerűtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, ha valaki folyamatosan követi őt, függetlenül attól, hogy segíteni akarna. A követő, segítő szándékú irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet eredményezhetnek.

Le és föl: járdák és lépcsők

Az a szabály, hogy a látássérült embernek csak az ő beleegyezésével segítsünk, ez esetben is alapvető. A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson. Közvetlenül a le, illetve fellépésnél figyelmeztessük őt: „Most lépjen fel!” „Most lépjen le!”„Vigyázat, lépcső!” De feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig helyezzük a vak ember kezét a korlátra. A lépcsőket nem kell számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szóljon, hogy ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízza azt a látássérült emberre. Amennyiben a mozgólépcsőt választja, a rálépés előtt tegye a kezét a gumikorlátra.

Közlekedési eszközök használata

Tömegközlekedési eszközökön, a fel- és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy melyik segítő kézre figyeljen. Felszálláskor a legcélravezetőbb segítség, ha a nyitott ajtóhoz kíséri és kezét a kapaszkodóra helyezi. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondja meg. Kezét helyezze a kapaszkodóra. Autóba beszálláskor a vak embert vezesse a nyitott kocsiajtó elé, és tegye kezét az ajtó felső peremére, ez alapján már tud tájékozódni.

Ülőhely

Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert például hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb életveszélyben van, mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, ha nem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra.

A vak nem kiskorú

Sokszor megtörténik, hogy valaki a vak ember helyett annak kísérőjéhez fordul, még akkor is, ha a vakot érintő dologról van szó. „Kisasszony, tud az úr aláírni?” Erre a megfelelő válasz: „Kérdezze meg az urat!” Az ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a szemébe néz annak, akihez szól és zavarba jön, ha ez a kapcsolatteremtési lehetőség hiányzik. Ha ismeri, ne féljen a vak embert a nevén szólítani. Amennyiben nem ismeri, érintse meg könnyedén a vállát vagy karját, ezzel tudatva vele, hogy hozzá beszél. Beszélgetésnél az odafordulásról se feledkezzen meg, mert a hang irányát vak embertársa pontosan érzékeli, így azt is, hogy ön hozzá szól.

Válogatás a Vakok és Gyengénlátók Komárom-Esztergom Megyei Egyesületének honlapján található tanácsokból

Fotó: Pexels