„A segítő kezek evangéliuma” – Szombathelyen folytatódott az Osztozó

Az ellátottjaink lelkigondozásáról szóló megyei találkozók sorozata október 28-án Szombathelyen folytatódott a Megyeháza címertermében, huszonöt munkatársunk részvételével.

A Vas megyei Osztózó-fórum alapgondolatait Bittermann Imréné, a szentgotthárdi Szakosított Otthon vezetője, klinikai lelkigondozó szakember foglalta össze illusztrált előadásában, aki a különböző intézményekből érkezett munkatársaknak a mentálhigiénés segítés, a pasztorálpszichológia és a lelkigondozás fogalmait járta körül sok-sok szemléletes példával. „Először tisztába kell tennem – utána jöhet a ’mentál” – foglalta össze frappánsan az emberi alaphelyzetet. Beszélt a szakemberekben lévő, de lassan csökkenő tudás értékéről, a pszichésen sérült emberek lelki fogékonyságáról, az „orvosi” és néha szinte „papi” szerepkörről, a mentális határélményekről és a bent lakók vallási tapasztalatairól, a kicsiny gesztusok értékéről. Elmondta: a korábbi derűs, kedves, barátságos, ugyanakkor mégis magányos emberek között egyre jellemzőbb a demensek jelenléte, ami a szociális inaktivitás és a magány miatt is speciális kihívás a munkatársaknak. Többen rövid esetismertetés keretében mutatták be, milyen pozitív fordulatokat vehet egy-egy lakójuk élete a lelkigondozói kísérés hatására, nem elhallgatva, hogy ez a terület egyáltalán nem látványos sikertörténet: a folyamatok rejtetten, csendben zajlanak.

A lelkigondozás során az egyházi szolgálat és a szentségek (betegek kenete, áldozás) kiszolgáltatásának feltételeit, pozitív lelki hatásait mutatta be kollégánk, Kovács László, aki egy személyben a kirendeltség könyvelője, és ugyanakkor katolikus diakónus, akinek élő kapcsolata van az ellátóhelyeinkkel. Életközeli előadásában az egyházi jelenlétből fakadó erőt és biztonságérzetet hangsúlyozta, ami döntő fontosságú. Az evangélikus egyház képviseletében Steindl-Papp Judit, szombathelyi lelkész asszony az intézményeinkben való folyamatos jelenléte nyomán foglalta össze, hogyan segíti őt a teológiai ismereteken túl a Semmelweis Egyetemen szerzett mentálhigiénés képzés, milyen a jó hozzáállás az élet krízishelyzeteihez, és mit jelent a közösség, mint lelkigondozói „erőtér”.

„Az idős ember az élete értelmét keresi, én pedig azokat a pontokat, ahol ehhez a hit oldaláról kapcsolódhatok – mondta –, de mindezt csak szabadon, minden kényszer nélkül, az ő akaratából. Jól segíteni csak kapcsolódva, közösségben, az egyéni traumákat feldolgozva lehet.” Beszélt a segítő „kezek evangéliumáról”, bemutatva az irodalmat, amit munkájában használ, valamint a tevékeny szeretet sok-sok példáját, amelyet megélt.

A többféle intézménytípust képviselő kollégáink találkozója délutánig folytatódott beszélgetésekkel, tapasztalatcserével. Az esemény szervezésében Pallósi Zsuzsanna segített, a Főigazgatóságot Késmárki Zsolt, témafelelős referens képviselte.

SZGYF Főigazgatói Iroda