Valóra vált álom – beszélgetés Majoros Mariannával

Majoros Marianna a Károlyi István Gyermekközpont csoportvezető nevelője 28 éves kiemelkedő gyermekvédelmi tevékenységéért Szent Kristóf a Gyermekekért díjat vehetett át a Belügyminisztérium Márványtermében. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Sok szeretettel gratulálunk az elismeréshez! Milyen érzések töltötték el, amikor tudomást szerzett az elismerésről?

Hihetetlen érzés volt, amikor megtudtam, hogy 2023-ban átvehetem a díjat a Belügyminisztériumban. A nyár folyamán intézményvezető úr jelezte, hogy érdemesnek tart rá és felterjesztett a díjra, amely önmagában is hatalmas megtiszteltetés, de remélni sem mertem, hogy kiválasztanak. Évente három személy veheti át az elismerést, kezdetben nem tudtam elhinni, hogy idén én vagyok az egyikük.

Hogyan került a gyermekvédelem területére?

16 évesen láttam a családommal egy dokumentumfilmet a Fóti Gyermekvárosról, aznap döntöttem el, hogy egy nap ott szeretnék dolgozni. Édesapám kezdetben nem támogatta az ötletet a távolság miatt, de én legbelül éreztem, hogy nekem ott van a helyem. A gimnázium elvégzése után a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Debrecenben, folytattam a tanulmányaimat, majd a főiskola után nem volt kérdés, hogy hol folytatom a pályafutásomat, 1996-ban csoportvezető nevelőként helyezkedtem el a Gyermekváros munkatársaként. Az évek múlásával egyre több szakmai tapasztalatot szereztem. Büszkén mondhatom, hogy a csoportjaimban a gyermekek jelentős többsége, hozzávetőlegesen 90%-a megállta a helyét a gyermekotthoni évek után az életben is. A Gyermekvédelmi törvény módosulása után a különleges szükségletű gyermekek és a speciális szükségletű gyermekek ellátásával bővült a Gyermekváros profilja, amely munka akkoriban egyedülállónak számított Magyarországon. Csoportvezető nevelőként részese lehettem annak az úttörő munkának, amelyet az első különleges szükségletű gyermekotthoni csoportban végeztünk Fóton.

Miben különböznek a különleges gyermekotthonok a normál szükségletű gyermekotthonoktól?

Mind a két gyermekotthontípusban a nevelők legfontosabb feladata, hogy biztosítsák a gyermekek jóllétét, valamint a testi lelki egészségükhöz szükséges törődést és gondoskodást. Minden gyermeknek szüksége van egy napirendre, amely alapján tervezni tudja a mindennapjait, de a különleges gyermekotthonokban az időbeosztás precíz betartása hatványozott hatással bír a mindennapokban. Fóton a különleges csoport első „fecskéje” 16 évesen szívátültetés után érkezett, kiemelt figyelmet fordítottunk a gyógyszerek beadásának pontos betartására, a kontrollvizsgálatokra, valamint a szoba sterilitására. Később az új „fecskék” érkezésével tovább bővült a csoport, amellyel a felelősség is tovább nőtt. Kollégáimmal fokozatosan tanultuk meg, hogy miként lehet egy szervátültetett gyermek felépülését a lehető leghatékonyabban segíteni, valamint hogyan lehet önálló életvitelre nevelni a fogyatékkal élő fiatalokat.

Csoportvezető nevelőként mit tart a küldetésének?

Az egyik legnagyobb öröm számomra az, amikor a sérült, esetekben halmozottan sérült gyermekek elérik önállóságuk legmagasabb fokát. Sok esetben ez egy hosszabb folyamat, ahol fontos reális elvárásokat támasztani a fiatalok felé és megadni számukra a szükséges támogatást is. Véleményem szerint a legfontosabb küldetésünk a gyermekotthonban megteremteni az otthonos, biztonságos és nyugalmat adó légkört, amely a fiatalok fejlődését a leginkább segíti. Hozzám bármikor bizalommal fordulhatnak a gyermekek hiszen megértem a problémáikat és mindig segítem őket a megoldás keresésében.

Mi ad Önnek erőt és motivációt a mindennapokban?

A gyermekek szeretete. Sok esetben be sem lépek a csoportba, de már sietnek elém egy ölelésre és kérdezgetnek. Éreztetik, hogy szükségük van rám. Nem tagadom, vannak olykor nehezebb napok, kisebb-nagyobb problémák, de tudom, hogy a munkatársaim ott állnak mögöttem és mindenben segítenek. Fóton egy stabil, összetartó csapat alakult ki, akikre minden helyzetben számíthatok.

Ha nem a gyermekotthonban dolgozik miben leli örömét?

Hatalmas állatbarát vagyok, három cicám és egy mentett mókusom van. A kismókust az édesanyja kilökte az odúból és én a pártfogásomba vettem, azóta is velem van. Nem ez volt az első ilyen alkalom, ha valaki segítségre szoruló állatkát talál, általában az én segítségemet kéri. Úgy érzem rászolgáltam erre a bizalomra. Szeretek olvasni és kreatív tevékenységet végezni.

Mik a további tervei?

Nemrégiben vonult nyugdíjba a korábbi otthonvezetőnk és engem ért az a megtiszteltetés, hogy felkértek a megüresedett pozícióra, amelyet el is vállaltam. Otthonvezetőként három csoport szakmai munkájáért leszek felelős, bízom benne, hogy rövid időn belül képes leszek felnőni az új kihíváshoz. Munkatársaimmal továbbra is mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a gyermekek támogató, nyugalmat adó környezetben fejlődhessenek.

Majoros Mariannának gratulálunk az elismeréshez és sok sikert kívánunk az újabb szakmai kihívásokhoz!

SZGYF Központ