Akinek a lelkéből dal árad – Beszélgetés Horváthné Szabó Andreával, az SZGYF Veszprém vármegyei igazgatójával

Egy Veszprém vármegyei faluban, Takácsiban él családjával. Fontosak számára a helyi értékek és a faluközösség, ezért vállalja már 20 éve a helyi önkormányzati képviselői tisztséget. Hivatása a segítő szakma. Szociálpedagógus, okleveles szociális munkás és óvodapedagógus. 20 évet az idősgondozás területén dolgozott, szakterületei a mentálhigiéné gondozás és az időskori demencia. Elméleti és gyakorlati tudását gyakran osztja meg különböző szakirányú képzéseken. Két éve kapott megbízatást a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Veszprém Vármegyei Kirendeltségének irányítására.

Az az érzésem, hogy a vezetői szerepfelfogásod meglehetősen távol áll a hagyományostól. A minap például felálltál egy szakmai konferencia kellős közepén, fogtad magad, és énekelni kezdtél. Mégis mi okod volt erre? Esetleg egyszerűen mosolyt akartál csalni a kollégák arcára?

A dolog sokkal egyszerűbb ennél. A kerekasztal-beszélgetés témája a „Hatékony munkahelyi integráció – megbélyegző kiközösítés” volt. Az egyik résztvevő, mint a szigligeti óvoda vezetője, elmondta, hogy az intézménye madárbarát óvoda szeretne lenni, ehhez pedig támogatókra vár. Szívesen fogad akár egy madáretetőt, akár madáreleséget, vagy bármilyen támogatást, ami segítséget jelenthet a céljuk eléréséhez. Többen tettek felajánlásokat, így én is jelentkeztem, hogy egy igazi „kismadaras” gyerekműsort tudok vinni az ovisoknak. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, elénekeltem a negyedik mesealbumom főcímdalát, a „Fecskebúcsút”. Nagyon megörültek az énekemnek.

Milyen mesealbumokról van szó? És rögtön négyről?

Szeretek gyerekekkel foglalkozni, és szerencsésnek tartom magam, hogy a szabadidőm 80 százalékát ez a csodás tevékenység tölti ki. Lassan 7 éve éneklem saját verseimet, dalaimat, mondókáimat. A gyereklemezek ebben az időszakban születtek meg. Rengeteget járok fellépni hétvégente, mondhatni az ország egész területére. A visszajelzések alapján az ovisok és a kisiskolások nagyon szeretik az előadásaimat. Két éve szereztem óvónői diplomát, azért, mert érdekelt a képzés, és természetesen a gyermekekkel való foglalkozás alapfeltétele is a megfelelő képzettség. No, és hát sose lehet tudni, mit hoz a jövő. Lehet, hogy egyszer még óvónéni leszek.

20 évig idősekkel foglalkoztál, így kezdted a pályádat.

Igen. Szociálpedagógus diplomám megszerzésével egy időben kezdtem el dolgozni Pápán egy idősek otthonában, mint mentálhigiénés szakember. Imádtam. Barokk ruhákat varrtam a 70-80-90 éveseknek, népviseletbe öltöztünk, énekeltünk, táncoltunk, kosarat fontunk, kirándultunk. Jól éreztük magunkat. Sokat tanultam és sok szeretetet kaptam az idősektől. Ezek után az idősgondozás területén maradva helyezkedtem el Külsővaton. Ez az intézmény egy 198 férőhelyes bentlakásos, időseket ellátó intézmény. Az a megtiszteltetés ért, hogy segíthettem, mint vezető, az ottani szakmai munkát. Hét évig dolgoztam Külsővaton. Rendszeresen szerveztem olyan programokat, amelyek bevonzották a helyi ovis és kisiskolás csoportokat az idősotthon falai közé. Mi is több alkalommal ellátogattunk hozzájuk, ilyenkor például mesét olvastunk a gyerekeknek. Igazi barátságok szövődtek a gyerekek és az idősek között. Ez az időszak valódi csoda volt az életemben.

Bocsáss meg, de ezek szerint te olyan mesemondó vagy, akinek 0–100 éves korig terjed a közönsége.

Ennyi. (Hatalmas mosoly.) Szívesen meghallgatom az embereket, néha az is gyógyító tud lenni, s igen, van, hogy én mesélek….

A jelenlegi megbízatásod komplexebb és felelősségteljesebb feladat. Amikor megismerted a vármegyei intézményeket, mit állapítottál meg? Szerinted hogyan működik a szociális és gyermekvédelmi háló?

A minisztériumi irányítás, a jelenlegi gondoskodáspolitika próbálja egyben tartani és segíteni a területet. A Bakony Integrált Szociális Intézményben nagyon magas a szakképzettek aránya. Itt valahogy belső igény a folyamatos fejlődés. Ha megnyílik egy képzési lehetőség, akkor oda pillanatokon belül megtelik a létszám. A szakképzett dolgozók jelenléte a területen még komplexebb ellátást biztosít az ellátottak számára. Hatalmas munkán vagytok túl, hiszen idén Veszprémben rendeztétek meg a Fejlesztő Foglalkoztatók Fesztiválját.

Hogy sikerült a rendezvény?

Sikerként éltük meg a fesztivál minden pillanatát. Ahogy azt köszöntő beszédemben is elmondtam, könnyű dolgom volt, hiszen volt mit megmutatni itt, Veszprém vármegyében. Az intézményeinkben a foglalkoztatásban dolgozó szakembereink magas szintű szakmai tudással és odafigyeléssel adják át a „kismesterségek” fortélyait. A munka, a művészi tevékenység szárnyalásra készteti az elmét, és megnyugtatja a lelket, mikor elkészül a mű, legyen az egy kerámiatárgy, egy szőttes vagy egy gyertya, amit aztán értékesíteni is lehet. Hogy hol? Bárhol! Akár Veszprémben, vagy a Somló lábánál, Kiscsőszön egy szatócsboltban, de a pápai könyvtárban, vagy a Kékfestő múzeum előterében. Kell, hogy része legyünk az életnek, a körforgásnak!

SZGYF Központ