Empátia, hitelesség és feltétel nélküli elfogadás – beszélgetés Balogh Ferencnével
Milyen indíttatásból választotta ezt a pályát?
1998. január 15-én kezdtem el dolgozni a Füzesabonyi Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthonában. Hogy milyen indíttatásból? Mindig a másokon való segítés szándéka vezetett. 10 éve dolgoztam már az idősgondozásban, amikor tudomást szereztem arról, hogy a közelben megkezdték ennek az intézménynek az építését. Onnantól tudatosan készültem ide, elvégeztem a mentálhigiénés képzést, és jelentkeztem a munkahelyre.
Mi az, ami Ön szerint fontos ebben a munkakörben, a mentális betegekkel való foglalkozást tekintve?
Az empátia, a hitelesség és a feltétel nélküli elfogadás ezen klienscsoport részére szinte az életet jelenti, mivel tudjuk, hogy még napjainkban is nagyfokú előítélet tapasztalható a társadalom részéről a mentális betegekkel szemben. Amikor jelentkeztem erre a munkára, úgy éreztem, hogy ezen tulajdonságokkal rendelkezve itt tehetek legtöbbet ezekért az emberekért.
Mi a fő feladata?
Az intézményi mentálhigiénés csoport tagjaként a lakók szabadidős tevékenységének szervezése a feladatom. Elsősorban az irodalmi kör, a zenés festés, a gesztus-mozgás foglalkoztatás vezetése, amivel rendszeresen foglalkozom. Az intézményi rendezvények közül a kulturális programokra való felkészülés és a könyvtári tevékenység, amiért felelek a munkám során, valamint kirándulásokat is szervezek. Amit viszont a leginkább szeretek, az az egyéni segítő beszélgetés. Ez az, amire mentálhigiénés szakemberként felkészültem, erre lettem kiképezve.
Milyen a kapcsolata az ellátotti körrel?
Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. Úgy érzem, hogy elfogadó és türelmes ember lévén konfliktusoktól mentesen végzem a rám bízott emberekkel való munkát. Az érdekeiket mindig szem előtt kell tartani, és képviselni őket. A kölcsönös tisztelet nagyon fontos a munkavégzés során.
Mi a szakembercsapat erőssége az intézményükben?
Az első és legfontosabb az állandóság! A csoportunk tagjai szinte egyidőben érkeztek az intézménybe, és a legújabb kolléga is már 9 éve köztünk van. A másik, ami nagyon fontos, hogy hasonló értékeket vallunk, még akkor is, ha egyébként mindannyian mások vagyunk. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és közösen megbeszélni a munkából fakadó problémáinkat. És nem utolsósorban mindenki szakirányú végzettséggel rendelkezik, tehát felkészültek vagyunk ezen a területen.
Milyen szakmai sikereket élt meg a pályafutása során?
A legfontosabb talán az az időszak volt, amikor kollégáimmal közösen lehetőségem volt az intézményben folyó szakmai munkát bemutatni több országos konferencián is. Megoszthattuk egymással a gondolatainkat, továbbadhattuk a tapasztalatainkat. Az általunk szervezett szakmai napok visszajelzései mind-mind nagyon tartalmas és hasznos munkáról tanúskodtak. Ezen túl a 2000-es években egy pályázatnak köszönhetően hiánypótló négykötetes kiadványban bemutattuk az Észak-Magyarországi Régió pszichiátriai otthonaiban folyó életet és szakmai munkát. Ezeket a szakmai eredményeket az intézménynek köszönhetően tudtuk kollégáimmal átadni másoknak is. Sokat tettünk azért, hogy a laikus társadalmat megismertessük a mentális betegségekkel, azokkal az emberekkel, akik ezekben a betegségekben szenvednek, ezzel is tevékenyen fellépve az előítéletesség ellen.
Van az intézményben olyan egyedi módszer vagy eszköz, amit szívesen bemutatna?
Mi azt a nevet adtuk a módszerünknek, hogy „Osztályos mentálhigiénés rendszer”. Nagyon röviden az a lényege, hogy minden osztálynak van egy mentálhigiénés munkatársa, aki felel az osztály lakóiért, ideértve az adminisztrációs feladatokat is. Továbbá az osztályon foglalkozik azokkal, akik állapotukból adódóan nem tudják elhagyni szobájukat, majd érdeklődési körének megfelelően választhat egy szocioterápiás foglalkozástípust, amit intézményi szinten végzünk. Így összességében lefedetté válik az intézmény összes lakójának mentálhigiénés támogatása, mert vagy az osztályon, vagy intézményi szinten, de mindenki bevonódhat saját igényei, készségei alapján valamilyen foglalkozásba. Ez a módszer a mai napig nagyon hatékonyan működik.
Kinek ajánlaná ezt a munkát?
Ez egy nehéz kérdés! Az a tapasztalat, hogy a szociális szakmák terén manapság kevés az a valóban elkötelezett (frissen végzett) új szakember, aki hivatásának érezné a segítő tevékenységet. Ennek persze több oka van. Az én véleményem, hogy a Rogers-i hármas elmélet nélkül nem lehet segítő tevékenységet végezni. Ha valakiben nincs meg az empátia, a hitelesség és a feltétel nélküli elfogadás képessége, inkább kerülje el ezt a területet, mert nagyon hamar felszínre jönnek azok a megnyilvánulásai, amelyekkel inkább árt, mint segít a rábízottakon. Arról nem is beszélve, hogy a saját személyiségét is megbetegítheti.