Beszélgetés Orsós Györggyel, A boldogság kék madara pályázat 1. helyezettjével

Orsós György a Somogy vármegyei Berzencén él, a Szeretet Integrált Szociális Intézmény Fészek Támogatott Lakhatásban. Nem az első alkalom, hogy valamely írásával részt vett és előkelő helyezést ért el egy irodalmi pályázaton, ezúttal azonban A boldogság kék madara III. pályázat 1. helyén végzett, A könyv című novellájával. Írásairól, munkamódszeréről, életéről kérdeztük őt.

Mióta foglalkozik írással?

Egész fiatalon, 25 éves korom óta írok. Korábban a Somogyi Hírlapban szoktam megjelentetni a szövegeimet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kis pénzt keressek. De ez régen volt. Annak idején írtam egy kisregényt, egy teljesen fantáziaszülte történetet, aminek semmi köze nem volt a való élethez. Fel voltam pörögve, úgy éreztem, ezt meg kell írnom. Aki olvasta, azt mondta, hogy jó, és érdemes folytatnom az írást. Azt is tanácsolták, hogy érdemes lenne a való világ, a valós tapasztalataim felé fordulni, én pedig ezt tettem. Amikor aztán Berzencére kerültem, akkor kezdtem el komolyabban írni. Biztatást is kaptam, az intézmény volt igazgatója is inspirált, támogatott engem. Azóta folyamatosan írok novellákat, verseket.

Hogyan került az intézménybe?

A feleségem ’89-ben szülés közben meghalt, azután egyedül neveltem a két gyerekemet. Ez kemény feladat volt számomra. Meg kellett tanulnom főzni, mosni, takarítani… mindent, amit a gyerekek mellett el kell végezni. Mikor aztán megnőttek, és elmentek tőlem, akkor kezdtek hiányozni. És – egyszerűen mondva – bekattantam ettől a hiánytól, az érzéstől, hogy egyedül vagyok. Egy idő után magamba fordultam, aztán már nem voltam kíváncsi senkire. Akkor elmentem egy pszichiáterhez, és kértem a segítségét. Ő beutalt engem a kórházba, onnan pedig a főorvos úr a berzencei szociális otthonba. Azóta ott élek, közel 11 éve.

Az itteni életéről ír? az írásai önéletrajzi ihletésűek?

Nagyrészt igen, de nem kizárólag. Vannak olyan barátaim, akik elmesélték az életüket, sokszor engem ezek a történetek is megfogtak, ezeket is leírtam. Zömében viszont a saját életemből veszem a témáimat.

Termékeny? Gyorsan dolgozik?

Amikor nem tudok aludni, az egész éjszakát képes vagyok átírni. Ilyenkor előfordul, hogy fogom magam, és készre írok egy novellát. Úgymond kijön belőlem, amit aztán stilisztikai szempontból kell finomítani, átvizsgálni. Tudom, hogy nem elég, ha csak „indulatból” érzem, hogy jó egy írás, tudatosabban is meg kell nézni, átnézni, megfontolni, szerkeszteni. Ha már dolgoztam rajta, átmegyek Melindához, a szakmai vezetőnkhöz, és az ő véleményét is kikérem. Mikor ő elolvassa, megmondja, hogy jó vagy nem jó, esetleg milyen hiányosságokat lát az írásban, mit érdemes sminkelni rajta. Ez a novella, amivel most megnyertem a pályázatot, is így készült, az ő tanácsai segítségével.

Hogyan tudná összefoglalni, milyen típusú történeteket ír?

Jobbára roma jellegű történeteket írok. Fiatalkoromban beszéltem két roma szerzővel, Lakatos Menyhérttel és Choli Daróczi Józseffel, tőlük sokat tanultam, ők lettek a példaképeim. Ők irodalommal foglalkoztak, és nagyon profin csinálták, amit csináltak, tanáraimnak tekintem őket.

Hol érhetők el a munkái?

Az írásokat sokszor feltöltöm az internetre is. De csak akkor, ha elégedett vagyok egy-egy munkámmal. De ezen az oldalon legtöbb novellámat, versemet elolvashatja, akit érdekel: https://orsosgyuri.blogspot.com/