Powered by EverLive.net

 

Lelkigondozás, hitélet és vallásgyakorlás intézményeinkben
(Írta: Késmárki Zsolt társadalmi kapcsolatokért felelős referens, Főigazgatói Iroda)

A lelkigondozás és hitgyakorlás feltételeinek biztosítása, mint kötelezettség
A Főigazgatóság Szervezeti és Működési Szabályzata kifejezett módon előírja a hitélettel, lelkigondozással kapcsolatos feladatokat, amelyek végrehajtását a Társadalmi Kapcsolatok Osztálya teendőjeként jelöli meg. Ez magában foglalja az történelmi egyházakkal való kapcsolattartást, valamint a fenntartott intézmények kiemelt szakmai programjainak a koordinációját, különös figyelemmel a lelkigondozási programokra. Fontos, hogy a szociális és gyermekvédelmi szakellátásban ellátottjainknál kiemelten segítsük a lelkigondozással, hitélettel, vallásgyakorlással kapcsolatos programok létrejöttét.
Az ezzel kapcsolatos feladatokat két másik dokumentum: az EMMI Szociális Ügyekért Felelős Államtitkársága által jóváhagyott éves munkaterv, valamint az SZGYF Esélyteremtési Intézkedési Programja is tartalmazza.

Minden magyar állampolgár számára alapvető emberi jog a vallásszabadsághoz, szabad hitgyakorláshoz való jog, az Alaptörvény egyértelműen fogalmaz e tekintetben: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.” /Magyarország Alaptörvénye, VII. cikk (1)/
Feladat, hogy a vallásszabadság lehetősége minden, a szakellátásba bekerülő – családját vesztő gyermek, mozgásában korlátozott idős, értelmi-testi fogyatékkal élő – számára biztosított legyen.
Az állami feladatellátásban kiemelt jelentősége van a hitgyakorlási feltételrendszer megteremtésének az állami fenntartású szociális és gyermekvédelmi szakellátásban.

Ennek keretében ezzel a területtel eddig is és jelenleg is  külön referens foglalkozott a főigazgatói irodán, aki országos szinten szervezi és koordinálja az eseményeket, és gondoskodik a nyilvánosságban való megjelenésükről. Segíti, hogy a kirendeltségek bevonásával és a helyi igények szerint
•    hitélményt adó programok legyenek
•    szakrális helyek létesüljenek az intézményekben
•    a munkatársak, akik a vallásgyakorlást, lelkigondozást, mentálhigiénés egészségmegőrzést segítik, tapasztalatcseréken, tudásbővítő találkozásokon vehessenek részt (pl. Osztozó- fórumok)
•    egyházi vezetőkkel találkozzanak a párbeszéd jegyében
•    liturgikus és imaalkalmakat (istentiszteletek, zarándoklatok, lelkinapok stb.) rendezzenek
•    egyházi, lelkiségi kiadványok, irodalom, média hozzáférhető legyen
•    a helyi egyházi közösségekkel élő kapcsolat létesüljön

Az elmúlt három évben kiemelten hasznos eseménytípusnak bizonyult az Osztozó – Lelkigondozók fóruma című sorozat, amelynek során megyei kirendeltségenként egy-egy napra összejönnek mindazok az intézményi vezetőink és dolgozóink, akik egy-egy szociális vagy gyermekellátó intézményben a hitéleti eseményeket szervezik, a vallásgyakorlás mint alapvető ellátotti jog feltételeit megteremtik, lelkigondozói eseményeket, beszélgetéseket tartanak. Ők jellemzően gyakorló hívők vagy motivált segítők. Eddig 45 ilyen eseményt rendeztünk, alkalmanként 30-50 résztvevővel, több esetben pedig a főigazgatóság kereteit kitágítva püspököket, egyházi vezetőket kerestünk fel, hogy munkatársaink személyesen is találkozhassanak velük, meghallgassák gondolatait a lelkigondozói munkáról, az együttműködés lehetőségeiről az egyházi kapcsolatok és a lelkigondozás területén.  A találkozások kezdeményezése egyházi részről is nagyon pozitív fogadtatású volt. Az eseménytípust Magyarország prímása, dr. Erdő Péter bíboros 2019. decemberében külön levélben üdvözölte. A hitélettel és lelkigondozással kapcsolatos valamennyi esemény képes beszámolója visszamenőleg megtalálható honlapunk Hírek rovatában. 2019-ben az Osztozó-fórumokat az EMMI Szociális Ügyekért Felelős Államtitkársága külön céltámogatásban is részesítette.
A programok népszerűsége – mind a gondozottak, mind a gondozók körében – a bizonyítéka annak, hogy az eredményes lelkigondozás hittel átszőtt, hitből erőt merítő és hittel vállalt feladatként ugyanúgy része az elesettekről való gondoskodásnak, mint bármely más kötelesség a szakmai feladatellátásban. Bizonyította, hogy hitélményt nyújtó programokkal, a hitgyakorlás aktív feltételrendszerének megteremtésével lehet előremozdítani a belső lelki igényből táplálkozó személyiségformálást.
A hit lélekformáló és gyógyító ereje az egyes ellátotti csoportokban
A gyermekvédelmi szakellátás rendszerében akár a születésétől fiatal felnőtt koráig gondoskodnak a bekerülő gyermekekről. Magyarországon végzett társadalmi kutatások is bizonyítják, hogy az Istent félő, hívő környezetben felnövő gyermekek nagyobb testi és lelki biztonságban élnek, lényegesen kevesebb esetben élnek meg bántalmazást, fenyegetést, agresszivitást vagy létbizonytalanságot. A szakellátásban nevelkedő gyermekek szocializációját is pozitívan befolyásolja tehát, ha a vallásgyakorlás részévé válik a mindennapjaiknak.
A hitgyakorláshoz való jogot Alaptörvényünk biztosítja minden magyar ember számára, ezért a gyermekek döntési jogát nem korlátozhatjuk azzal, hogy nem adjuk meg a hittel való találkozás, élő kapcsolat kibontakozásának lehetőségét; ha nem ismertetjük meg a hittel, akkor azt sem tudja eldönteni, szüksége van-e rá.
A fogyatékkal élők feltétel nélküli elfogadását az egyházak számtalan módon segítik, intézmények működtetésével, önkéntesek mozgósításával vagy esélyegyenlőségi rendezvények szervezésével, ezzel együttműködést kínálva az állami intézményekkel. A fogyatékkal élők életében a hit éltető erő azáltal, hogy elfogadhatóvá teszi a testi, szellemi fogyatékosságot, csökkenti a kirekesztettség érzését. A keresztény hit egyetemes. Testi, szellemi állapot szerinti megkülönböztetés nélkül teremt olyan közösséget, amelyben az emberek az egymás közötti hasonlóságokat keresik, és nem a különbözőségeket.
A szenvedélybetegséggel küzdők, a pszichoszociálisan sérültek az emberi viselkedés alapszabályainak újraértelmezésében szorulnak segítségre. A szenvedélybetegek gyógyulásának egyik alapfeltétele lehet a hit. A szakember hittel adhat hitelt a felépülésnek, és csak hitelesen tudja kiépíteni azt a bizalmat, ami nélkül nem lehet sikeres a terápia. A bizalommal alakul ki az önbizalom, amely képessé teszi a gondozottat arra, hogy a hite által „hegyeket mozgasson meg”.A szenvedélybetegeket gyógyító terápiák közös pontja, hogy feltételez egy olyan hitet, amelyre a gyógyulást remélő építhet. A szenvedélybetegek élete a függőségből adódóan megtörik, a velük való törődés, gondozási munka több ponton mutat hasonlóságot a tékozló fiú esetével: Megjelenik a bűnbánat; Mélypont után válik kezelhetővé.
Az időskorra megváltozik az értékrend, introvertáltabbá válik a viselkedés. A szociális otthoni élettel kapcsolatos sok újdonság között biztos pont lehet a papnak, lelkésznek a jelenléte, a Szentmisék vagy Istentiszteletek rendje. A mozgásukban korlátozott, vagy demenciával küzdő idősek számára különös jelentőséggel bír a hitgyakorlás „tárgyi feltételeinek” biztosítása az intézményen belül.
A szociális otthonban az egyházi ünnepek megtartása, a szentgyónások, a szentmisék és istentiszteletek lehetőségének helyi biztosítása mellett a lelki gondozás eredményességét nagymértékben egy olyan – intézményen belüli – szakrális hely megteremtése, amelyet kifejezetten közösségi vagy egyéni vallásgyakorlási céllal hívtak életre, alakítottak ki.

A hitgyakorlás kezdeményező feltételrendszerének pillérei
1.    Hitélményt adó programok
2.    Szakrális hely megteremtése
3.    Humán erőforrás
4.    Rendszeres ima
5.    Lelkiségi kiadványok
6.    Kapcsolat a helyi egyházközségekkel

1. Hitélményt adó programok
Lehet egyéni, kisebb vagy nagyobb csoportoknak, illetve közösségeknek szóló programok. Szociális otthonokban, idősek otthonában szerves része lehet a mindennapoknak, amelyeket az intézmények saját erőforrásaikkal és/vagy külső kapcsolatok segítségével valósítanak meg. Tapasztalat, hogy ahol megvalósul a hitgyakorlás aktív feltétele, ott egyaránt segítséget nyújt mind gondozottnak, mind dolgozónak. A hitnek az emberi egészségre gyakorolt pozitív hatását több magyar és nemzetközi kutatás is igazolta. Megszokott napi rítus lehet a reggeli torna után az „Ép testben, ép lélek” jegyében elmondva az étkezés előtti imádság. Az étkezések közösségformáló ereje ezen intézményekben nehezen bontakozik ki, pedig az étkezések előtti és utáni imádság éppen azt a célt szolgálná, hogy a közösség lelki egységét erősítse. Legyen mindenhol Szentírás, amely iránytű az élet útvesztőihez. Szociális csoportmunka vagy egyéni esetkezelés kapcsán a segítő feladata lehet az iránytű használatának megtanítása, a helyes irányok beállítása.
A tematikus csoportfoglalkozások mellett vetélkedők, versenyek témájává válhat az intézményekben a tízparancsolat, az apostoli levelezés vagy az evangélium tanítása.
Több program indítható útjára annak jegyében, hogy az igények és az eredmények ismeretében eldönthető azoknak folytatása. Rendszeres lehet a tematikus filmklub (bibliai témájú filmekkel), a téma megvitatásával csoportos keretek között. Bibliai értelmezést segítő beszélgetéseket szervezhetünk papi, lelkészi vagy hitoktatói vezetéssel. Közös imaórák, amelyek keretében egyéni célok fogalmazhatók meg (gyógyulás, hálaadás). Az otthonban zajló irodalmi, művészeti tevékenységek bővíthetők vallási témaválasztással, lehet versíró, képzőművészeti pályázat. A helyi egyházközségek irányába is történhetnek kezdeményezések, összefonódhatnak az egyházi rendezvények a szociális otthon programjaival.

Gyermekotthonok mindennapjainak is szerves része lehet a hit, amelyet itt is az intézmények saját erőforrásaikkal és/vagy külső kapcsolatok segítségével valósítanak meg. Megszokott napi rítus lehet az étkezések előtti/utáni imádság. Legyen mindenhol Szentírás, csoportfoglalkozások része lehet az érdeklődők és nyitottak számára annak használatának megtanítása. A tematikus csoportfoglalkozások mellett vetélkedők, versenyek témájává válhat az intézményekben a tízparancsolat, bibliai történetek vagy az evangélium tanítása. Több program indítható útjára annak jegyében, hogy az igények és az eredmények ismeretében döntendő el azoknak folytatása. Rendszeres lehet a tematikus filmklub (bibliai témájú filmekkel), a téma megvitatásával csoportos keretek között. Bibliai értelmezést segítő beszélgetéseket szervezhetünk papi, lelkészi vagy hitoktatói vezetéssel. Közös imaórák, amelyek keretében egyéni célok fogalmazhatók meg (gyógyulás, hálaadás). Az otthonban zajló irodalmi, művészeti tevékenységek bővíthetők vallási témaválasztással, lehet versíró, képzőművészeti pályázat. A helyi egyházközségek irányába is történhetnek kezdeményezések, összefonódhatnak az egyházi rendezvények a szociális otthon programjaival.

2. Szakrális hely megteremtése
A szakrális hely kialakítható intézményen belüli átalakítással, átépítéssel, vagy az intézményhez közeli épület átalakításával. Ha a külön épület vagy épületrész építészeti vagy anyagi okokból nem valósítható meg, akkor egy más funkciót betöltő helyiségben (társalgó, könyvtár) is kialakítható olyan „Ima-sarok”, ahol a vallásgyakorlás napi szinten megvalósulhat. A kialakított kápolna, ima-szoba vagy ima-sarok a szertartások mellett helyszíne lehet minden Isten felé forduló, Istent dicsőítő programnak – koncertek, kiállítások –. A felekezeti hovatartozástól függetlenül használható szakrális hely méltóképpen segíti a vallásgyakorlás előmozdítását. Az intézmény területén kialakított szakrális hely a lakóközösség és a látogatók/hozzátartozók számára is kifejezi a hit értékeit, valamint előmozdítja a rendszeres imádságot és kapocs, találkozási pont lehet a helyi egyházak közösségeivel.
Mintegy 80 intézményben található kápolna, kisebb kulturális/szakrális funkciót betöltő terem. A feszület is több helyen megtalálható. 

3. Humán erőforrás
Az aktív hitgyakorlás feltételeinek megteremtését jellemzően humán erőforrás fejlesztésével vagy átcsoportosítással tudja megoldani az intézmény. A hitélet megteremtését, újjászervezését vagy fejlesztését végző munkatárs a mentálhigiénés feladatokért és foglalkoztatásért felelős munkacsoport tagja lehet. A jelenlegi jogi szabályozás alapján a gyermekvédelmi intézményekben a nevelők, míg a szociális intézményekben a szociális és mentálhigiénés munkatársak azon munkakörben dolgozók, akik az intézményi hitélet tervezését, szervezését és megvalósítását elláthatják.

A lelkigondozásért felelős munkatárs speciális feladatai az alábbiak lehetnek az ellátottak hitbéli fejlődése érdekében:
–    Bevonja az ellátottakat a lelkiségi programokba;
–    Szervezi és segíti az intézményben az ellátottak vallásgyakorlását, ennek keretében kapcsolatot tart az egyházak képviselőivel és közreműködik a Szentmisék és Istentiszteletek lebonyolításában;
–    Előmozdítja és koordinálja az intézmény és az egyházak, felekezetek kapcsolatát;
–    Gondoskodik vallási témájú foglalkozások tervezéséről és szervezéséről;
–    Figyelemmel kíséri az ellátottak vallás iránti érdeklődését;
–    Gondoskodik az irányítása alatt működik foglalkoztatási formákhoz szükséges eszközök, kellékek beszerzéséről, biztosításáról;
–    Szervezi és biztosítja a napi imádságokat;
–    Kezeli az intézményi faliújságot;
–    Kezeli a lelkiségi könyvtárat és filmtárat.
A szociális munka gyakorlatát támogató alapelvek szorosan kapcsolódnak a hitélethez.
A humán erőforrás megteremtése, illetve átcsoportosítása az egyes intézmények adottságaitól, gondozottjainak korcsoportjától, adottságaitól függ, ennek megteremtése a háttér-információk ismeretében alakítható ki.

4. Rendszeres ima
Az ima nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő környezet, a szakrális tér, amely alkalmas az elvonulásra; jóllehet a lakószobában, a betegágyban is érzékelhető az Úr jelenléte, s az ima ilyen értelemben nem helyhez kötött. Az intézményben kialakított ökumenikus kápolna vagy imaszoba azonban nem csak az egyéni ima, hanem a rendszeres vallásgyakorlás helyszíne is; közösségi színtér, amely a misék és az istentiszteletek mellett lelkigyakorlatok tartására, egyéni lelki beszélgetésekre is kiválóterep lehet. A rendszeres vallásgyakorlás biztosítása, a lelki gondozás erősítése érdekében érdemes a történelmi egyházak képviselőit megkeresni, hogy a plébános, a káplán, a lelkész hetente legalább egyszer ellátogasson az intézménybe, s tartson istentiszteletet.

A kiemelkedő egyházi ünnepek alkalmából lehetőség szerint arra kell törekedni, hogy a település/kerület templomában tartott miséken, istentiszteleteken részt vehessenek az ellátottak. Ezáltal enyhíthető a szeparáció, és viszonylag rövid idő alatt intenzív kapcsolat alakulhat ki a településen élő hívek és intézmények lakói között.
Szükséges a meglévő gyakorlatok figyelembevételével, az intézményi sajátosságokat szem előtt tartva, az egyházi szakemberek bevonásával kialakítani a rendszeres imák idejét.

5. Lelkiségi kiadványok
A legtöbb intézményi könyvtárban csak elvétve található lelkiségi irodalom. Fontos, hogy megtalálható legyen a Biblia, a Szentek élete, bibliai történeteket felelevenítő DVD-k, amelyek a vizuális élményen túl lelki élményt is adhatnak. A lelki zenetár is meglehetősen gazdag, a klasszikus muzsika mellett a könnyűzene terén szintén fellelhetők a „tiszta forrásból” táplálkozó művek. Az egyházi hetilapok – Új Ember, Keresztény Élet, Reformátusok lapja, Evangélikus Élet, valamint az Embertárs c. ökumenikus lelki gondozói és mentálhigiénés folyóirat –, valamint a helyi egyházak kiadványai szintén segítenek az eligazodásban, az élőegyház eseményei közelebb hozzák. A legkisebbek figyelme Képes Bibliával, bibliai játékokkal, kártyával, foglalkoztató füzettel, színezővel irányítható a szakrális szimbólumok és események felé.
Függ az intézmények gondozottjainak korosztályi és érdeklődési körétől, valamint az erre szánt költségvetési forrástól.

6. Kapcsolat a helyi egyházközségekkel
A helyi egyházközösségek tagjai sokat tehetnek a kapcsolattartás terén. Az idősebb korosztályt – mivel legtöbbjüknek saját lelki igényként jelentkezik a hit utáni vágy – mindenképpen vissza kell(ene) vezetni a vallásgyakorláshoz, hiszen évtizedekkel ezelőtt élték hitüket, ám a megváltozott körülmények hatására eltávolodtak Istentől. A bizalomvesztés azonban helyreállítható, s e folyamatban tevékeny szerep hárulhat a településen élő, szabadidővel rendelkező hívek bevonásával.
Vélhetően könnyen megszólíthatók, s önkéntesként szívesen vállalnak egy-egy órát, hogy az otthonlakók gondjai-örömeit meghallgassák, és akár rendszeres közös imával Istenhez vezessék őket.
A gyermekeknél az élettani sajátosságokat figyelembe véve kell a lehetőségeket megtalálni. Emberpróbáló, nehéz, ám nem reménytelen feladat ez, hiszen az otthonról „kitaszított” gyerekek, fiatalok „megszelídítésének” hatékony eszköze lehet a hit. A hit elméleti és gyakorlati kérdéskörének megismerése megalapozhatja azt az erkölcsi normarendszert, amely mindenkori igazodási pont lehet az önálló életvezetésben. Ebben segíthetnek a világi önkéntesek, akik szabadabban és közvetlenebb módon kerülhetnek közelükbe egy-egy közös játék, vetélkedő, koncert, filmvetítés, kirándulás, táborozás által.
A világi és egyházi ünnepek is kiváló alkalmat jelenthetnek a preevangelizációra, természetesen minden kényszer és erőltetés nélküli ötletekkel, kezdeményezésekkel, programokkal. E világi hívek valódi hídként lehetnek jelen az ifjak és az egyházi személyek, a papok és a lelkészek között. A szeparáció megszüntetését szem előtt tartva hidak lehetnek az egyéb ellátottak, a fogyatékkal élők, a pszichiátriai és szenvedélybetegek közösségbe történő integrációja tekintetében is.