Fogyatékos emberek kisebb otthonokban
Takaros családi házakban, a legmodernebb körülmények között élhet a Bélapátfalvai Idősek, Fogyatékosok Otthonának százötven enyhe, középsúlyos és súlyos fokban értelmi fogyatékos lakója.
A tizenöt házban kényelmesen elférnek a Bélapátfalván, Mónosbélen, Bükkszentmártonban, Szilvásváradon, illetve Nagyvisnyón található új otthonaikban. Korábban ők is nagy létszámú, elavult intézményekben éltek, ám a 2011 nyarán megszületett kormányhatározat, amely egyebek mellett meghatározta a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló, 2011-2041. évre szóló stratégiát, jelentős változást hozott. A kormánystratégia szerint tehát a nagy intézmények megszűnnek, s kisebb, legfeljebb ötvenfős otthonokba kerülnek az érintettek.
Az egyik lakóotthon homlokzata az utca felől
Miként egy korábbi interjúnkban Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár elmondta, lényegesnek tartja az intézményben élők életminőségének javítását, valamint azt, hogy hatszázhatvanan már kiköltözhettek a nagy létszámú intézményekből támogatott lakhatásba. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy folytatni kell a kitagolási folyamatot. Ennek keretében 2023-ig tizenegyezer ember fog kiköltözni a nagy létszámú intézményekből a tizenkilencezer érintett közül. Fontos az is, hogy az átalakított intézményi rendszer fenntartható legyen.
Tóth Erzsébet intézményvezető néhány lakóval
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Esélyteremtési Főosztályának Fogyatékosságügyi Osztálya a Főigazgatóság Szervezeti és Működési Szabályzata, valamint az Ügyrendjében foglaltaknak megfelelően nyomon követi a szakmai irányelvek, a jogszabályi környezet változásait, elősegíti a főigazgatóság fogyatékossággal élő ellátottjai intézményi kitagolását. Az osztály feladata a különböző fogyatékossági csoportok ellátása során a jó gyakorlatok és módszertanok összegyűjtése és adaptálása is.
Ennek érdekében az osztály munkatársai minden negyedévben felkeresnek egy-egy, a kiváltásban érintett otthont, hogy a helyszíni látogatások keretén belül felmérhessék a működő támogatott lakhatási szolgáltatások tapasztalatait. Többek között megnézik, miként valósultak meg a támogatott lakhatás keretén belül az irányítási feladatok és a szervezeti átalakulás; milyen válaszok születtek a lakók önellátási nehézségeire, környezetbe való illeszkedésének kockázataira; melyek a dolgozók feladatai, és milyen nehézségekkel szembesülnek munkájuk során; milyen a munkatársak felkészültsége a konfliktuskezelés, problémamegoldás területén; valamint hogyan alakul és formálódik a szolgáltatási struktúra és a szolgáltatási gyűrű a támogatott lakhatás új rendszerében.
Az egyik otthon tágas nappalija
Mindezek alapján került sor nemrégiben a bélapátfalvai látogatásra, ahol Tóth Erzsébet intézményvezető készségesen tájékoztatott bennünket. Mint elmondta, sikeres pályázatuk alapján kerülhetett sor 2016-ban a százötven lakó támogatott lakhatásba való kiköltözésére, amely óriási változást hozott az ő életükben is. Teljes mértékben meg kellett tanulniuk az önállóságot, a közlekedést, a háztartási ismereteket. Hat-tizenkét fős csoportokban készítették fel őket, s természetesen a nekik segítő személyzetet is, valamint a lakosságot úgynevezett „Ne csak ez legyen a mi napunk” elnevezésű érzékenyítő napok keretében és szórólapok segítségével. Mára a támogatott lakhatásban résztvevő fogyatékos emberek tökéletesen beilleszkedtek a környezetükbe, felvették a település ritmusát. Mindennapjaik megszervezésében segítenek nekik a szakmai vezetők, az esetfelelősök, s a lakók boldogan élik mindennapjaikat, úgy, mint bármelyikünk. Többen alkotnak párt is, ami könnyebbé teszi a napi problémák megoldását.
Dr. Szőke László (szemben) két lakóval beszélget
Az intézménylátogatáson dr. Szőke László fogyatékosságügyi osztályvezető mellett részt vettek Mucsi Krisztina Katalin és e sorok írója mint fogyatékosságügyi referensek. Az osztályvezető átfogó ismertetőt adott az Esélyteremtési Főosztály munkájáról, a Fogyatékosságügyi Osztály legfontosabb feladatairól, s jelen látogatásuk céljáról is.
Jobbról Tóth Erzsébet intézményvezető és Mucsi Krisztina Katalin
A szép, új házakban élők örömmel mutatták meg a példás rendben tartott lakókörnyezetüket. A lakók egyöntetűen leszögezték, nem szeretnének visszakerülni a nagy létszámú intézményekbe. Fontos előrelépésnek tekintik az intézményi férőhelykiváltást, az önálló életvitelt. A legtöbben fejlesztő foglalkoztatás keretében rehabilitációs munkahelyen dolgoznak. Képességeik szerint önállóan vagy a támogató szolgáltatás igénybevételével járnak munkába. Amiben szükséges, kérik az esetfelelős iránymutatását, segítségét, például ha orvoshoz kell menni az időpont egyeztetésben, vagy kíséret biztosításában. A ház körüli munkákat beosztják egymás között, takarítanak, bevásárolnak, s a hétvégeken főznek is. A korábbi ellátórendszer hibája volt, hogy a lakók sok mindent készen kaptak, megőrzés jelleggel voltak ott, s elmaradt a szocializációjuk.
Természetesen azt is látni kell, hogy nem lehet mindenkit kitagolni. A súlyos, halmozottan fogyatékos ember napi huszonnégy órás ápolásra, ellátásra szorul, számára az önálló életvitel nem lehet perspektíva. Azonban azok az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos emberek, akikkel a bélapátfalvai otthonokban találkoztunk, maguk alakítják ki az együttélés szabályait. S mint mondták, nagyon örülnek az önállóságnak, mert ezáltal teljesebb emberi életet élhetnek.
Kép és szöveg:
Garamvölgyi Annamária fogyatékosságügyi referens
SZGYF Központ Esélyteremtési Főosztály