Egy szakmai továbbképzés hasznos tapasztalatai
Az SZGYF fenntartásában álló 15 intézmény 129 ápoló-gondozója vett részt azon a pontszerző továbbképzésen, amelynek fő témája a krízishelyzetek megelőzése, illetve kezelése volt a pszichiátriai betegeket ellátó intézményekben.
A továbbképzés előadói Ács Andrea, az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság szociális referense, Gáborné Aczél Ágnes, az SZGYF szociális szakreferense és Schranez Erika, az SZGYF szociális referense voltak. Utóbbit kérdeztük a képzés tapasztalatairól.
– Elkészült a továbbképzés utánkövetési kérdőíveinek összegzése. Milyen visszajelzések érkeztek a résztvevőktől? Mennyire tudták hasznosítani az előadásokon elhangzottakat?
– Nagyon jók a visszajelzések, a képzés szakmai tartalmát 98 százalék felettire értékelték a résztvevők. Szinte minden válaszadó azt jelezte, hogy szeretnének minél több hasonló képzésen részt venni. Többnyire azokat a témákat emelték ki, amelyek a mindennapi munkájukhoz adtak gyakorlati tanácsokat. Például az ellátottakkal való kommunikáció hatékonyságának javítását, a kríziskezelés, krízis megelőzés konkrét technikáit, a betegségekkel összefüggő tünetek átismétlését.
– Mely technikák iránt volt a legnagyobb érdeklődés?
– Leginkább azokra a módszerekre voltak kíváncsiak, amelyekkel hatékonyabbá lehet tenni az ellátottakkal való kommunikációt egy adott konfliktushelyzetben.
– Mondana konkrét példát! Hogyan lehet hatékonyan kezelni egy konfliktushelyzetet?
– A megelőzés szempontjából is az a legfontosabb, ha tökéletesen ismerjük az ellátott előéletét. Például hogyan, milyen körülmények közül került be az intézménybe, milyen kórelőzménye volt, milyen a lakó magatartása, milyen helyzetekben változhat meg a viselkedése. És a megfigyelésnek is óriási szerepe van abban, hogy tudjuk, egyes szituációkban milyen reakció várható az ellátottól.
– A továbbképzésen szóba kerültek ezek a megfigyelési technikák is?
– Természetesen. Figyelnünk kell az ellátott viselkedését, az állapotváltozásait, tudnunk kell, hogy mikor és mitől jön indulatba, és azt hogyan lehet hatékonyan kezelni. Fontos, hogy a viselkedésünkkel mi magunk ne fokozzuk a feszültséget. Tudnunk kell, hogy mi az, ami megnyugtatja, hogyan alkalmazkodik a társaihoz, mennyire képes elfogadni az otthon szabályait.
– Elegendőek-e az ilyen továbbképzések ahhoz, hogy a gondozók hatékonyan tudják kezelni, illetve megelőzni a konfliktushelyzeteket?
– Tapasztalataim szerint – és ezt megerősítették a résztvevők is –, hogy emellett nagyon hasznosak az intézményekben rendszeresített úgynevezett esetmegbeszélések. Egy-egy adott eset kapcsán ugyanis szóba kerülnek olyan megoldások, amelyek jól alkalmazhatók másik ellátottnál, másik szituációban is.
– A továbbképzés kiemelt témája volt a skizofrénia. Miért?
– Elsősorban a gyakorisága miatt. A pszichiátriai betegek ellátását biztosító szociális intézményekbe igen nagy százalékban ilyen diagnózissal kerülnek be az ellátottak. Továbbá a skizofrén betegeknél gyakrabban fordulhatnak elő váratlan reakciók, és ezekre fel kell készíteni a dolgozókat.
– Tudna konkrét példát mondani arra, hogy egy konfliktushelyzetet hogyan kell kezelni?
– Megtörtént példát említek. Az egyik intézményünkben egy ellátott késsel támadt a dolgozókra, egy ápolónő meg is sérült. Nem tudták, hogy ennek mi volt az előzménye, mi volt a kiváltó ok. Az eset megbeszélése során kiderült, hogy az ellátott csak az egyik ápoló kulcscsomóját szerette volna megszerezni, mert haza akart menni. Számára a kulcscsomó volt a szabadulás záloga, s ha a gondozók ezt akkor tudják, és nem fenyegetően fordulnak felé, hanem elmondják neki, hogy azok a kulcsok csak az öltözőt és a gondozó szekrényét nyitják, akkor talán nem került volna sor dulakodásra, és nem sérül meg az ápolónő. Ilyenkor először meg kell nyugtatni az ellátottat, egy kicsit az ő szemszögéből kell nézni a szituációt, meg kell érteni, hogy ő azért vette el a kulcsot, mert haza akart menni. Ha erről tudtak volna nyugodtan beszélni, akkor talán letette volna a kést…
– Azt kellett volna mondani neki, hogy hazamehet?
– Nem. Hazudni semmiképpen sem szabad egy ilyen betegnek. Azt kellett volna mondani, amit már említettem, hogy ezzel a kulccsal csak az öltözőszekrényt tudja kinyitni, ezért adja vissza, mert azzal nem megy semmire. Lassan, nyugodt hangon, lépésről lépésre kellett volna rábírni, hogy visszakozzon, hogy tegye le a kést, és beszéljük meg a problémáját. Mondja el, hogy mit szeretne, miben tudnánk segíteni neki. Ha empátiával fordulunk az ilyen ellátott felé, akkor nagyobb az esélye, hogy megnyugszik.
– Nem tudom, hogy végül ebben az esetben kellett-e korlátozó intézkedést hozni, de a továbbképzés egyik kiemelt témája volt a korlátozó intézkedések elmélete és gyakorlata. A sajtó egy része időről időre felkap egy-egy esetet, amelyben korlátozó intézkedés történt, és olykor túlzottnak ítélik ezeket.
– Az intézményekben dolgozók többsége tisztában van a korlátozó intézkedések elrendelésének szabályaival, de mi fontosnak tartottuk, hogy újra részletesen átbeszéljük ezt a témát. Előfordul, hogy azokban az intézményekben, ahonnan a képzésen résztvevő dolgozók érkeztek, korlátozó intézkedést kell alkalmazni bizonyos esetekben, ezeknek a száma azonban nem túl magas.
– A továbbképzésen a résztvevőknek lehetőségük volt arra, hogy egymással is tapasztalatokat cseréljenek?
– Igen, és ez nagyon hatékonynak bizonyult. Mondok egy konkrét példát. Egy somogyi képzésen két olyan intézmény dolgozói találkoztak egymással, ahol az egyiknél már megtörtént a kiváltás, a másik intézménynél pedig még a kiváltás előtt álltak. Utóbbiak nagyon féltek a változástól, de amikor elkezdtek egymással beszélgetni, és hallották a másik intézmény dolgozóitól, hogy hogyan működik a kiváltás a gyakorlatban, akkor megnyugodtak.
– A szervezett szakmai továbbképzés nemcsak ilyen formában működik, hanem a szakmai műhelyekben is.
– 2015 közepén született egy intézkedési terv, amelynek az volt a célja, hogy rendszer szinten adjon válaszokat a gyakorlatban felmerülő problémákra. Azóta az SZGYF rendszeresen szervez szakmai műhelyeket, amelyek mindig egy-egy fontos témát dolgoznak fel. Csak néhány példát említek: az elmúlt években a szakmai műhelyek részletesen foglalkoztak a korlátozó intézkedésekkel, az öngyilkosság témakörével vagy az autizmussal. Ezek a rendezvények is jó alkalmat kínálnak a tapasztalatcserére, és a szakmai műhelyekbe gyakran meghívunk külsős szakértőket is, legutóbb az Autisták Országos Szövetségével közösen megrendezésre kerülő Autizmus Szakmai Műhelyen az Autizmus Alapítványtól felkért előadó tartott előadást, és a felmerülő kérdések megválaszolásában a Semmelweis Egyetem felkért pszichiáter szakorvosai is segítettek. A szakmai műhely egyik idei kiemelt témája lesz a gyógyszerezéssel kapcsolatos kérdéskör, hiszen a jogszabály előírja, hogy a bentlakásos intézményben biztosítani kell az ellátást igénybe vevők egészségügyi ellátását, és ezen belül a gyógyszerezést is.
Kresz László – SZGYF Központ
Főigazgatói Iroda