Konferencia a szegénység elleni küzdelemről
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának „Védelem, aktivitás, képessé tevés” konferenciasorozata tízedik állomásához érkezett december 11-én. Az előadások középpontjában ezúttal az a kérdés állt, hogy miképp lehet a periférián élők helyzetén alakítani a társadalompolitika eszközeivel.
A fővárosi Premier Kultcaféban rendezett eseményt Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár nyitotta meg. Köszöntőjében többek között arról a „trendfordulóról” beszélt, amelynek köszönhető, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság előtti szint alá csökkent a szegénység, illetve a társadalom perifériáján élők száma Magyarországon, kevesebb az államadóság, a munkanélküliek száma, dinamikusan növekedett a reáljövedelem és a szegénység mélysége is csökkent. Az államtitkár azonban felhívta a figyelmet arra, hogy hátradőlni még nem lehet, főképp, ha a romák helyzetét nézzük.
Czibere Károly rámutatott arra a fontos tényre is, hogy a szegénység csökkentése nem az ország eladósítása árán történt, így nem az „unokáinknak” kell megfizetniük az elért eredményeket. Az államtitkár hangsúlyozta, a következő időszak legfontosabb feladata megvizsgálni azt, hogy melyek voltak azok a gyakorlatok, amelyeket érdemes továbbvinni és melyek voltak azok, amelyeket nem.
Kincses Áron, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikai igazgatóságának elnökhelyettese a háztartások életszínvonaláról szóló 2016-os adatokat bemutatva elmondta, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata 2016-ban 2,5 millió embert, a lakosság 25,6 százalékát érintette, 76 ezer emberrel kevesebbet az egy évvel korábbinál. Szegénység vagy társadalmi kirekesztődés által veszélyeztetettek azok, akikre érvényes legalább három dimenzió (relatív jövedelmi szegénységben, súlyos anyagi deprivációban, nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek). A mélyszegénység, azaz mindhárom dimenzió által veszélyeztetettek száma 2016-ra 71 ezerrel, 38,4 százalékkal csökkent. Tavaly a lakosság 1,2 százaléka, 114 ezer ember tartozott ebbe a kategóriába. A szegénység leginkább fenyegeti a gyerekeket, az egyszülős családokat, a nagycsaládokat, a munkanélkülieket, a kistelepüléseken élőket, a roma népességet és az alacsony iskolai végzettségűeket. Hozzátette, hogy 2016-ban a roma népesség több mint 75 százaléka volt veszélyeztetett, míg egy évvel előtte 83 százalék.
Kincses Áron elmondta, a legnagyobb javulás a 18 év alattiak körében következett be, esetükben a jövedelmi szegények aránya mintegy öt százalékos csökkenés után jelenleg 14,8 százalék. A súlyos anyagi deprivációban élők aránya tavaly 167 ezerrel csökkent. 2016-ban a teljes népesség 14,5 százaléka, 1,4 millió ember élt súlyos deprivációban.
Az anyagi deprivációt azzal mérik, van-e a háztartásban autó, színes tévé, automata mosógép, telefon, a háztartásban élők megengedhetnek-e maguknak egy hét nyaralást, kétnaponta húsfogyasztást, a lakás kifűtését, fedezni tudják-e a váratlan kiadásokat, vannak-e fizetési elmaradásaik. Súlyosan depriváltnak azok számítanak, akik a kilenc dimenzióból négyben érintettek.
Langerné Victor Katalin, az EMMI társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a felzárkózás-politika eredményei egy átgondolt koncepciónak köszönhetők, amelyben minden egymásra épül. Nagyon fontos, hogy már a gyermekkorban segítséget kapjanak a rászorulók és családjaik. A Biztos Kezdet Gyermekházak, a tanodák, a kollégiumok, a szülők támogatása egyformán jelentősek és egymást feltételezik.
A szakpolitikus kitért arra is, hogy a szülők és pedagógusok között létrejött bizalom is óriási érték. Továbbá kiemelte a „Nő az esély program” sikerét, amelyben 26 intézmény vesz jelenleg részt. 330 roma nőt érint, és érdekesség, hogy 73 férfit is. Langerné Victor Katalin arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes programokban 10-15 éve nem dolgozó felnőtteket is be tudtak vonni. Ez a siker arra hívja fel a figyelmet, hogy senkiről nem szabad lemondani. A felzárkóztatás az egész társadalomra hatással van.
Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese a Magyar Szülési Kohorszvizsgálat 18’ nevű kutatásról számolt be, amely a 2018/19-ben született gyermekek felnövekedését követi majd figyelemmel. A vizsgálat révén jobban megismerjük a hazai gyermekvállalási és gyermeknevelési körülményeket, valamint az itt születő gyermekek fejlődését meghatározó szülői, családi és társadalmi sajátosságokat.
A kutatási program egyik különlegessége, hogy az adatgyűjtés már magzati korban kezdetét veszi, lehetővé téve a várandóság körülményeinek vizsgálatát. A felmérésben 10.000 gyermek és szüleik vesznek majd részt.
Mivel a várandósok felkérését és az első adatfelvételeket a védőnők végzik, így a minta kialakításakor a védőnői körzeteket vettük alapul. Induláskor 650 védőnői körzet vesz részt a kutatásban. A kutatásban való részvétel önkéntes és beleegyező-nyilatkozat aláírásához kötött. Az adatok három fő területre oszthatók majd: demográfiai jellemzők, egészség és fejlődés, társadalmi háttérjellemzők.
Az ilyen vizsgálatoknak Nagy-Britannia a hazája. Az első „babák”, akik részt vettek ebben a vizsgálatban ma már a hetvenes korosztályhoz tartoznak. A magyar kutatók ír, francia és ausztrál vizsgálatokat vettek figyelembe a magyarországi kutatás kidolgozásakor.
Nyeső Ágnes, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziós referense egy 2012-13-as kérdőívről számolt be, amelyből kiderült, hogy a lelkészek nem igazán ismerik a cigányokat. A magyarok és a cigányok között nem feszült, inkább bizalmatlan a viszony, továbbá, hogy a lelkészek egy induló cigánymissziós programhoz nem elsősorban anyagi, hanem szakmai és erkölcsi támogatást kértek.
Nyeső Ágnes kiemelte, hogy a cigány embereket nem felemelni akarják, hiszen mindenki egyformán értékes, hanem Kálvin szavait idézve „felegyenesíteni” kívánják őket. A cigánymisszió tevékenységeihez tartoznak: imanapok, konferenciák, lelkésztovábbképzés, protestáns cigánymissziós találkozók, baba-mama műhely, gyerektáborok, munkatársképzés, érzékenyítő programok, szakmai anyagok kidolgozása, szupervízió cigánymissziós vezetőknek, munkatársaknak. Nagyon fontos cél a kiengesztelődés és a megbékélés – emelte ki a szakember.
Nagy Kálmán, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programvezetője egy kisfilm segítségével a művészet, a zene erejét mutatta meg a hallgatóságnak. A Szimfónia Program a legkiszolgáltatottabb gyerekeket gyűjti egybe. Nem tehetséggondozás a cél, hanem élményadás, örömszerzés, fejlesztés, közösség kialakítása, a figyelem fejlesztése, jobb tanulmányi eredmények elérése.
A program mintája egy venezuelai kíséret volt, amelyben szintén nagyon szegény gyerekeket szólítottak meg a zenével, ott elsősorban komolyzenei oktatással. Heti két-három alkalommal foglalkoznak zenetanárok a gyerekekkel és szociális segítőkkel. A gyerekek fel is lépnek, sikerélményben is részesülnek. Idén már a Művészetek Völgyébe is eljutottak, és olyan neves művészekkel léptek fel, mint Szalóki Ági.
Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere településének sikeres példáit mutatta be, amelyek közül a legfontosabbak a családok komplex támogatása és a komplex telepprogram. A hétezer fős Nagyecsed húsz százaléka roma.
A polgármester kellő humorral így jellemezte a helyzetet: Nehéz, és egyet nem tehetünk, hogy nem teszünk semmit. Az elmúlt időszakban egy parasztházat alakítottak át és újítottak fel, amely a Csillagház nevet kapta. Ez az épület ad otthont a programoknak, amelyek közül a legsikeresebbek a Meséld!,, az Internet klub, a Kreatív klub, a korrepetálás és a játszóház. A szegregátumban élők számára is szerveznek foglalkozásokat. Lehetőségük van mosni, tisztálkodni, hajat vágatni is.
Bódis Kriszta rendező, író, szociális szakember több filmet is hozott, amelyek a Hétes-telepen élő cigányok közt készültek Ózdon. A rendező elmondta, a társadalom perifériáján nem csak az emberhez méltó élet, hanem az alkotás lehetősége sincs elérhető közelségben.
Pedig a kettő nagyon is összefügg. Ezért is adtak kamerát az itt élők kezébe és ösztönözték alkotásra őket. A program sok éve kezdődött Ózdon. Bódis Kriszta kiemelte, hogy minimum 20-30 évben kell gondolkodni. Nem elég az egyszeri, kétszeri segítségnyújtás és folyamatos kapcsolattartásra is szükség van. A nyomor újratermelődésének a megtörésére csak így van esély.
A konferenciát kerekasztal beszélgetés zárta.
További képek az eseményről a galériában tekinthetők meg.
Szöveg és kép: Koncz Veronika kommunikációs referens
SZGYF Központ Főigazgatói Iroda