A mozgáskorlátozott fiatalok aktív társadalmi részvétele sajnos az Európai Unióban alacsonyabb, mint az épeké. Ez a jelenség elsősorban a kelet-európai országokban figyelhető meg: Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. Hiszen ezekben az államokban a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadása a nyugat-európai országokhoz képest később indult meg. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) augusztus 26-án tartotta meg a P2P – Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi inklúziójának és társadalmi szerepvállalásának erősítése a kortárs segítés erejével című projektjének zárókonferenciáját. A tanácskozás az Útkeresések – Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi részvételének lehetőségei címet viselte.
A projekt fő célja volt a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok – mint aktív állampolgárok – társadalmi szerepvállalásának erősítése az említett kelet-európai országokban. A cél megvalósulása érdekében a résztvevők egy innovatív, kooperatív tanulási technikákon alapuló mentorálási módszertant dolgoztak ki. Ennek nyomán civil szervezetek, ifjúsági csoportok, mozgáskorlátozott fiatalok önsegítő csoportjainak hatékony létrehozását segíthették elő, hozzájárulva a társadalmi szerepvállalásukhoz.
A tanácskozást nagy érdeklődés övezte
A projekt konkrét célkitűzései között szerepelt a felsorolt országokban a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok problémáinak, szükségleteinek feltérképezése összesen négyszázötven fiatal bevonásával. Továbbá a célok közt szerepelt a kutatás eredményeire, a résztvevő szakértők tudására és tapasztalataira alapozva egy mentorálási módszertan kidolgozása, a módszer tesztelése tizennyolc súlyosan mozgáskorlátozott fiatal bevonásával, utánkövetésük és szakmai támogatásuk. A projekt lezárásához tartozott az eredmények, a kidolgozott módszerek széleskörű terjesztése, egy online kiadvány, egy közösségi médiakampány és három disszeminációs előadás segítségével.
Az eredményeket tekintve a kidolgozott és tesztelt mentorálási módszertan, a tizennyolc fiatal kortárs segítő mentorálása megvalósult. A három országból a tizenhárom csoport és hetven résztvevő munkájának nyomon követése megtörtént, továbbá négyszázötven helyett ötszáztíz fiatalt sikerült bevonni, valamint a módszertani kiadvány is megszületett. A projekt az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósult meg, költsége 728 millió forint volt.
A rendezvényen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Esélyteremtési Főosztályát e sorok írója képviselte.
A zárókonferenciát Mesterházy Zsolt, a MEOSZ elnökségi tagja nyitotta meg. Kiemelte, a MEOSZ elkötelezett a mozgáskorlátozott fiatalok önálló életének megvalósításában, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy aktív állampolgári mivoltukban megerősítsék őket, és bevonják őket a döntésekbe. Hiszen fontos cél, hogy az érdekeiket képviselni tudják.
Szekeres Pál ünnepi beszéde közben
Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával összefüggő feladatok végrehajtásának koordinációjáért felelős korábbi miniszteri biztos ünnepi beszédében köszönetét fejezte ki a projektben résztvevő szervezetek munkatársainak. Álláspontja szerint a „semmit, rólunk, nélkülünk” tézist tovább kell fejleszteni, a „ semmit nélkülünk” elvére, ugyanis a mozgáskorlátozott fiataloknak az élet minden területén jelen kell lenniük. Továbbá felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy megvalósítható ötleteket célszerű a kormányzat elé vinniük.
Rácz Zsófia is köszöntötte a konferencia résztvevőit
Rácz Zsófia miniszteri biztos köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a projekt egyszerre kiemelkedő és hiánypótló, hiszen nemcsak szakmailag készítette fel a kortárs segítőket, hanem olyan önsegítő csoportok működését is támogatták, amelyek nélkül a hatékony érdekképviselet nem valósulhat meg.
Dr. Bajusz-Varga Veronika, a Tempus Közalapítvány főigazgatója elmondta, hogy a projekt az Erasmus+ program szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt. Utalt arra, hogy az inklúzió nagyon fontos a közalapítványnak, ezért örömmel támogatták partnerként a megvalósulást.
Ezt követően Sebő Gergő, a MEOSZ projektkoordinátora videóprezentáció keretében számolt be a projekt folyamatáról és eredményeiről. A továbbiakban Tóth Gyöngyvér mentor a kidolgozott módszertant mutatta be, majd Horváth Titanilla és Papp Vivien mozgáskorlátozott kortárs segítők elevenítették fel a projekt keretében megélt tapasztalataikat. Végül Kovács Ágnes, a MEOSZ kortárs segítője online beszámolójában önsegítő csoportja tevékenységéről beszélt.
A konferencia második részében dr. Vályi Réka, a Károli Gáspár Református Egyetem docensének előadásával folytatódott, amelyben a mozgáskorlátozott fiatalok önálló életvitelének lehetőségeit mutatta be egy kutatás eredményeinek segíségével, összehasonlítva az 1997-es, továbbá a 2018-as és 2019-es adatokat.
Ezt követően kerekasztal-beszélgetés következett, ahol a résztvevők a mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi részvételének lehetőségeiről és nehézségeiről folytattak eszmecserét. A tanácskozás Mesterházy Zsolt, a MEOSZ elnökségi tagjának a szavaival zárult, amelyet ebéd és kötetlen beszélgetés követett.
Az elhangzottak alapján megállapíthatjuk, hogy a mozgáskorlátozott fiatalok a közélet aktív részesei szeretnének lenni, különösen az őket érintő kérdésekben, érdekképviseletükben, önálló életvitelük megteremtésében. Mindezt ez a projekt és az eredményei, valamint a zárókonferencia is bizonyította. A mozgáskorlátozott fiatalok számíthatnak támogatásra a kormányzati szervektől, a MEOSZ-tól, illetve az egyéb társszervektől.
Kép és szöveg: Bartucz Éva fogyatékosságügyi referens
SZGYF Esélyteremtési Főosztály