A Magyarországi Szociális Szakemberek Képzéséért Egyesület (Iskolaszövetség) az ELTE Társadalomtudományi Karral, valamint az MTA Szociológiai Tudományos Bizottság Szociális Munka Albizottsággal közösen konferenciát szervezett 2017. október 20-án, melynek témája a szociális szakmát és a képzést érintő változások voltak.
A szociális szakma képzői és képviselői részéről fogalmazódott meg az igény és a szándék, hogy a Magyar Tudományos Akadémián belül a szociális munka, mint önálló entitás kapjon helyet és teret a tudományos közélet e fontos fórumán az akadémiai testületen belül.
Dr. Fábián Gergely tájékoztatta a konferencia résztvevőit az MTA Szociológiai Tudományos Bizottság Szociális Munka Albizottság megalakulásáról és munkatervéről.
„A Szociális Munka albizottság azokat a szak-és kutatási területeket, valamint azok művelőit kívánja rendszerezni és összefogni, amelyek, és akik a szociális munka szélesen értelmezett világát tekintik tudományos kutatási területüknek, tevékenységük lényegének.”
Ennek érdekében kutatási tevékenységének tárgya a szociális szakma közpolitikai háttere, az emberi szükségletek és erőforrások, a különböző szociális munka elméletek, képzések, a támogató szociális munka gyakorlata hatékonyságának, minőségének, etikai vonatkozásainak vizsgálata valamint sajátos kutatási módszerek fejlesztése.
Az albizottság munkatervében szerepel rendszerezett adatbázis létrehozása a szociális munka eddigi (1990−2017) és jelenlegi hazai kutatásairól, a repertórium publikálása. Ajánlást készít a szociális munka kutatásának javasolt témaköreire és módszereire a kezdő és már gyakorló kutatók számára. Konferenciák szervezésében működik közre valamint rendszeres publikációk, prezentációk, előadásokkal a szociális intézmények, szakmai szervezetek tudományos konferenciáin, fórumain vesz részt.
Az albizottság működési rendje alapján tevékenységébe minden érdeklődő szociális szakember, kutató és MTA köztestületi tag bekapcsolódhat és a közreműködésre motiválta is dr. Fábián Gergely a résztvevőket.
A szociális terület képzési rendszerének aktualitás változásairól Mester Dániel, az EMMI Szociális és Társadalmi Felzárkózási Stratégiai Főosztály vezetője tartott előadást. Előadásából kiderült, hogy figyelemfelkeltő az átlagéletkor az ágazatban (45,7 év) valamint a 91%-os női munkavállalók aránya, mely a jelenlegi ismereteink szerint rövid időn belül, ha csak a nyugdíjba vonulók pótlását tekintjük, komoly szakember hiányt vetít előre. Megelégedésre adhat okot, a főfoglalkozású szakmai dolgozók 95 %-os szakképzettségi aránya, melyből 33 % felsőfokú, 54 % középfokú 13 % alapfokú szakképesítést jelent. A közép- és felsőfokú képzőintézmények tanulói, hallgatói létszám csökkenése ugyanakkor szintén a kritikus mértéket elérő szakemberhiány már a jelenben is érezhető problémájának a felerősödését prognosztizálja.
A szociális képzések jelenlegi rendszerének jellemzői után az EFOP 3.8.2 –VEKOP 7.5.1 Szociális Humánerőforrás fejlesztése (2016-2020) projekt keretében az SZGYF és a SOTE részvételével zajló fejlesztésekről tájékozódhattak az érdeklődők.
A projekt keretén belül valósul meg az új szociális továbbképzési rendszer kialakítása, a szociális ellátásban vezetői munkakört betöltők továbbképzése keretében kétszintű vezetőképzési rendszer kidolgozása, nevelőszülők képzése, továbbképzése valamint esetmegbeszélés, szupervízió biztosítása személyes gondoskodást végző szakemberek számára.
A 2018. január 1-én hatályba lépő, a vezetői megbízással rendelkező szociális szolgáltatást nyújtó személyek vezetőképzéséről szóló 25/2017. EMMI rendelet részletes ismertetését követően a jelenleg érvényben lévő és a várhatóan 2018. július 1-től változó továbbképzési rendszer összehasonlító elemzésére illetve részletes ismertetésére került sor.
Újdonság a személyes gondoskodást végzők továbbképzésében az e-learning, a blended-learning és a szakmai terepgyakorlat mint képzési forma valamint a továbbképzési rendszer elektronikus adminisztrációja.
A változások a szakmában témakörben Ráczné Németh Teodóra, az SZGYF Módszertani Főosztályának vezetője ismertette a megjelentekkel a gyermekjóléti alapellátás átalakulása révén jelenleg működő rendszer jellemzőit. A statisztikai adatok után, a gyermekek napközbeni ellátása új elemei (mini-, családi-, munkahelyi bölcsőde) a Biztos Kezdet Gyerekház eddigi működésének tapasztalatai, a család- és gyermekjóléti szolgáltatás teljes integrációjával az eddigi és a 2018. január 1-vel életbe lépő feladatok, alkalmazandó módszerekről esett szó.
Jellemzői a gyermekvédelmi rendszer „első védvonalának” megerősítése, a holisztikus szemlélet térnyerése, a szociális segítő munka és a hatósági intézkedésekhez kapcsolódó kontroll funkció különválasztása, a család és gyermekjóléti központok centrális szerepének megerősítése, az esetmenedzseri szerep nevesítése és a szociális diagnózis felvétele, mint kötelező elemek.
A 2016. január 1-től az észlelő- és jelzőrendszer működtetésének négyszintűvé fejlesztésével, a harmadik és negyedik szint tartalommal történő megtöltése a jelen és a közeljövő egyik feladata.
A „Gyermekvédő hívószám” a jelzőrendszer negyedik szintjén, mely nevéből is kitűnik e korcsoport tagjai, illetve az érdekükben eljáró felnőttek számára nyújt szolgáltatást – jelzés fogadását, ugyanakkor szerepe kettős, gyermekvédelmi szakemberek számára is segítséget kíván nyújtani.
Beszterczey András, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Iroda vezetője Változások az idősellátásban címmel tartott személyes hangvételű előadása reflektált az előzőekben elhangzott Szociális diagnózis készítésre. Meglátása szerint igény és szükséglet lenne az idősellátásban is mint „kötelező” elemre, megfelelő módszertan alapján, adaptálva az adott célcsoport szükségleteire és jellemzőire, mely segítené, meghatározhatná az ellátást biztosító szolgáltatónak, a szakembereknek a szükséges ellátási forma megválasztását és a szükséges beavatkozások lehetséges szintjét, módját, formáját.
A házi segítségnyújtás, az egyházaknak a szakosított ellátást nyújtó intézmények működtetése terén a korlátozott szerepvállalása, az idősek, a demenciával küzdők számának napjainkban is ismert növekedése okán az ellátórendszer terén észlelhető disszonanciákkal kapcsolatban osztotta meg gondolatait a hallgatósággal Beszterczey András. A szociális szakember képzés folytató intézményekben általánosan megfigyelhető tendencia, a folyamatosan csökkenő hallgatói létszám. Több intézményben olyan alacsony a jelentkezők száma, hogy nem is indul nappali tagozatos képzés. A tanszékvezetők elmondása alapján a változás több problémára is visszavezethető. A bemeneti követelményszint emelkedés, amelyet az emeltszintű érettségi támaszt, a fiatalok jelentős részének megoldhatatlan vagy nehezen leküzdhető akadálynak bizonyul. Jelentős hallgatói létszám veszteséget okoz, a képzés során a hallgatók által tapasztalható és etikai dilemmát okozó, elméleti és gyakorlati képzés ellentmondásosság, amely az elméleti oktatók szerint a gyakorlati helyeken sokszor tapasztalható szakmai fásultságon alapul. A végzet hallgatókat váró intézmények vezetői azokat a megfigyeléseiket osztották meg, mely szerint az intézményükbe érkezett frissen végzett szakembereknek nem tudnak megfelelő jövőképet felmutatni, a szociális szakma társadalmi megbecsülésének hiánya, valamint az alacsony jövedelem szint miatt. Az EMMI munkatársának az előzőekben leírt tájékoztatása alapján, ennek az állításnak ellentmond az a tény, hogy az szakmában ez elmúlt években, állami támogatással, jelentős bérfejlesztés zajlott.
A képző és foglalkoztató intézmények vezetőinek egybehangzó véleménye alapján, a szociális szakemberképzésben történő jelentős változások nélkül, a szociális szakma kiöregszik, és az ellátó rendszer, szakember hiány miatt csak jelentős minőségromlással lesz fenntartható. Ennek okán az Esélyteremtési Főosztály üdvözli a folyamatban lévő fejlesztő változásokat és elkötelezett azok végrehajtásában.
Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság
Esélyteremtési Főosztály