HU / EN

Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság

1132 Budapest, Visegrádi u. 49

A Zalai Hírlap sportrovatának tagjai, tudósítói és a felkért sportszervezetek a hagyományokhoz híven, 2018 végén ismét megválasztották az év...

Nagy érdeklődés mellett, vidám hangulatban zajlott január 26-án, szombaton az a vidám családi nap, melyet a nevelőszülői hivatás...

Spányi Antal megyéspüspök is fogadta munkatársainkat

December 11-én a Fejér Megyei Kirendeltség, valamint a...

„Nekem olyan a kerekesszék, mint az egészséges embereknek a bicikli”

Kollégánk, Kolonics Krisztián dékáni elismerésben...

Ünnepségen adta át Czibik Norbert, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mb. főigazgató-helyettese és Wirtz Ágnes, a Világszép Alapítvány...




banner4.jpg

 

 

A fogyatékosügy speciális embere

„Nekem olyan a kerekesszék, mint az egészséges embereknek a bicikli”

Kollégánk, Kolonics Krisztián dékáni elismerésben részesült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán végzett tartósan kiemelkedő munkájáért. Ez alkalomból kérdeztük őt az elmúlt időszakról és a hétköznapok kihívásairól.

Kolonics Krisztián gazdasági informatikusként az ERFO Közhasznú Nonprofit Kft.-nél kezdte pályáját. A megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató legnagyobb magyar állami tulajdonú társaságánál termelésirányítással, üzemeltetéssel és rendszergazdai tevékenységgel foglalkozott tíz éven keresztül. Ezt követően a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársaként a Magyar Jelnyelvi Programiroda a nyilvántartó rendszerét fejlesztette öt éven át. Ott ismerkedett meg dr. Katona Vandával, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Általános Gyógypedagógiai Intézetének adjunktusával, aki 2012-ben felkérte őt, hogy vegyen részt a doktori értekezésének kutatásában.

 - Az ágazati fókuszcsoportos vizsgálatoknál kezdtem átlátni a fogyatékosügyet, a résztvevő csoportokat, mint a foglalkoztatók, az érdekvédelmisek, a szülősegítők, a szülők, a gyógypedagógusok és a fogyatékkal élők. Dr. Katona Vanda megkért, hogy a fókuszcsoportban én legyek a mentor. Az első fókuszcsoportos beszélgetés nehéznek bizonyult, mert nem tudtam, hogy melyik stratégia és hozzáállás lesz a legsikeresebb, de a második, harmadik beszélgetés már sokkal gördülékenyebben haladt és sikerült értékelni a részeredményeket is.

Az elkészült doktori értekezésre és a benne szereplő fókuszcsoportos vizsgálatokra 2015-ben figyelt fel Dr. Prof. Könczei György, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának tanára, aki azzal kereste meg Krisztiánt, hogy részt venne-e Az esélyegyenlőségtől a Taigetoszig? című kutatásban participatív kutatóként. A kérdésre igen volt a válasz. Három kihívásokkal teli, izgalmas év következett Krisztián életében.

A szemináriumokon a fogyatékossággal élők tanítottak együtt a hivatásos oktatókkal. Az alapozó sávban A fogyatékosság és gyógypedagógia történeti aspektusai című kurzuson próbálták ki a módszertant, amelyben Krisztián társoktatói feladatot látott el. A tíz témakörös kurzusban többek között feladatul kapta, hogy mutassa be az elsőéveseknek, hogy a különböző fogyatékosság-típusok bizonyos történelmi korszakokban mennyire voltak elfogadottak, milyen volt a társadalmi megítélésük, hogyan alakultak ki a sztereotípiáknak.

 - Az esélyegyenlőségtől a Taigetoszig? kutatásban megkaptam az egyéb fogyatékossági csoportot, a törpéket. Tanulmányozni kezdtem, hogy mi köze a gyógypedagógiai történetnek bármilyen fogyatékosság típushoz. Éppen az ókori történelmet vizsgáltam, ahol a törpék akkor egy kiemelt pozícióban szerepeltek, hiszen Egyiptomban az összes írnok csak törpe lehetett. Kezdett érdekessé válni a munkám, mivel a kutatás és az oktatás párhuzamosan haladt egymás mellett és mindegyik téma ütközött a másik oldalon – mondja Krisztián.

Másik kedvelt szakterülete az önellátási képesség, amit elég nehéz képletesen prezentálni. Hogy a hallgatók megértsék, illetve ezt elősegítse, Krisztián saját magán mutatta be, hogy mit jelent az önellátási képesség. Ennek ismerete a szakirány választása szempontjából igen fontos, hiszen a hallgatók döntést hoznak arról, hogy melyik területen kikkel szeretnének foglalkozni. Van, aki logopédus szeretne lenni vagy értelmileg akadályozottakkal szeretne foglalkozni.


A hallgatók visszajelzései igazolták, hogy ezek a szemináriumok inspirálók, támogatják a szakmai útkeresés folyamatát, a participatív oktatók jelenléte pedig elősegítette, hogy az oktatásban és az ahhoz szorosan kapcsolódó kutatásban valóban számukra releváns témákról legyen szó.

Időközben ezt az oktatási formát dr. Katona Vanda sikeresen pályázta meg a Tempus Közalapítványnál. Olyannyira, hogy a BGGYK innovatív oktatói csapata, amelynek Kolonics Krisztián is tagja volt, 2017 őszén elnyerte a Tempus Közalapítványnak a Felsőoktatás Nemzetközi Fejlesztéséért Díját.

Az elismeréssel több lehetőség is megnyílt a csoportnak és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának dékánja 2018 őszén az ünnepélyes megnyitón, a karon végzett tartósan kiemelkedő munkájáért elismerő oklevelet adott át Kolonics Krisztiánnak.

Kollégánk a maga kutatási területén úttörőnek számít, munkájával ösvényt taposott az utána jövőknek, hogy könnyebben boldoguljanak a mindennapok nehézségeivel. Tapasztalatait és tudását adta tovább, amiből mások erőt meríthetnek.

Kolonics Krisztián 2017 áprilisától épületüzemeltetéssel foglalkozik a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon. Munkáját teljes odaadással végzi, segítőkész és mindenkihez van egy jó szava. Kedves lényéből fakadóan nem lehet őt nem észrevenni.

Krisztián nem szereti a sztereotípiákat, azt a sajnálaton alapuló hozzáállást, miszerint a fogyatékkal élőket a társadalomtól elzárva kell tartani. Mint mondja, fogyatékossággal élők körében a kommunizmus hiedelmei sajnos még mindig élnek a „tegyük burokba, lakjon otthon, ne lássuk őt”megnyilvánulásokban. A fogyatékkal élőknek a legnagyobb segítség, ha a mindennapjaink részévé lehetnek, és önálló életet élhetnek. Ehhez kell aktivitás és bizonyos fokú önellátási képesség, Krisztián pedig mindkettővel rendelkezik. Aki másodszor, harmadszor találkozik vele, annak már fel sem tűnik, hogy kerekesszékben ül. Krisztián segédeszköznek tartja a kerekesszéket, ami olyan, mint másnak a bicikli.

- Nekem olyan a kerekesszék, mint az egészséges embereknek a bicikli. És hogyha így nézek a kerekesszékre, akkor nekem fel sem tűnik, hogy ez egy gátlótényező, egy akadály. Miután 1998-ban megkaptam nagyon sokat kellett vele gyakorolnom. Az aktív kerekesszéket egy barátom hozta, a kerekesszéknek oldala nem volt, csak kerekei, de már annak is nagyon örültem. Nyilván a kettő között hatalmas különbség van, de a barátaim rendbe tették. Az elmúlt húsz év alatt megtanultam együttélni vele.


Gajdos Erzsébet Borbála társadalmi kapcsolatokért felelős referens
SZGYF Központ Főigazgatói Iroda